Tegnap délután már harmadjára láttam a barátposzáta tojót (Sylvia atricapilla). Először három nappal ezelőtt, a hímmel együtt bogarászott az orgonasövényen, az ablakomtól másfél méterre, este fél kilenckor. A hím gyorsan elröppent, nem várta meg, míg a fényképezőgépért kapok, a tojó azonban kilencig, azaz sötétedésig ott eszegetett a közeli bokrokon. Sikerült is egy elfogadható képet készítenem róla, a fényviszonyok ellenére.
Aztán a rá következő két nap is láttam, ugyanott, késő délután, este 6 és 8 óra körül.
Nagyon mozgékony kis madár, az eldugott, árnyékos helyeket szereti, bújkál a sűrű ágak között, elég alacsonyan, legtöbb 1-1,5 méter magasságban. A tegnap nagyon féltettem, mert fél méter magasan szedegetett a tuján, és a macskám - aki nagy madarász és elég sok veréb élete szárad a lelkén, még egy cinkét is fogott a télen - kb. 4 méterre volt tőle. Szerencséjére nem szólalt meg és nesztelenül mozgott, így a macska nem vette észre, mert a feje fölött cserregő verebeket figyelte.
Készítettem még pár fotót a barátposzáta tojóról, melyeken látszik a vörösesbarna sapkája. Bár nem volt túl távol, a képek nem lettek elég élesek, mivel a madár az amúgy is gyenge fényviszonyok között a legsötétebb helyeket kereste.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése