A kígyóktól, békáktól, de még a gyíkoktól is sokan irtóznak. Talán innen jön a mondás, hogy kígyót, békát mond valakire. A mesékben a boszorkányok és a varázslók beleteszik őket a kotyvalékaikba, amikor varázsitalt készítenek. Irodalmi referenciaként lásd Shakespeare Macbeth-jének a 4. felvonásában a boszorkányok szövegét. Innen is adódik a rossz hírnevük, a tőlük való viszolygás. Töredelmesen bevallom, hogy a kígyókat én sem szeretem, de senkitől se kérik, hogy símogassa őket. Sőt! Hagyni kell őket békében, végezzék a temészet által rájuk bízott feladatukat. Viszont ajánlatos megismerni őket főleg saját érdekünkben, de az övékében is.
Az idei ruszkatő-völgyi táborozásunk alatt sikerült egy eddig itt még általunk nem látott hüllőt és egy kétéltűt dokumentálni, de találkoztunk pár régebbről ismerős fajjal is.
A vízisiklót (Natrix natrix) a patak mellett egy pocsolyában találtuk (tipikus élőhely). Körülbelül fél méteres példány volt, össze volt tekeredve, így pontosan nem lehetett megállapítani. Jellemzője kétoldalt a sárga tarkófolt. Ez a kígyó teljesen ártalmatlan, főként békákkal, gőtékkel és vízirovarokkal táplálkozik (mi az unkákat kerestük a pocsolyában, amikor észrevettük). Veszély esetén sziszeg és a nyelvét öltögeti, végbélmirigyéből kellemetlen szagú váladékot bocsát ki, vagy holtnak tetteti magát. Szinte soha nem harap.
 |
| vízisikló |
Ezt a békát hegymászás közben fedeztem fel az ösvény közepén, bükk erdőben, körülbelül 450 m magasságban. Én erdei békának (Rana dalmatina) azonosítottam, mert a leírás és az élőhely egy az egyben stimmelt azzal, amit az Állat- és növényhatározó természetjáróknak ír, de egy szakértő szerint ez gyepi béka (Rana temporaria). Indoklása az volt, hogy kerek az orra. A hasát nem láttam, az döntő bizonyíték lett volna, mert az erdei béka hasoldala világos, soha nincsenek rajta foltok, míg a gyepi béka hasa mintás. Amúgy a gyepi béka Magyarországon hegyvidéken él, szóval akár az is lehet, mert színben hasonlóak. A wikipedián található elterjedési térképek szerint a megfigyelésünk helyén mindkét faj él, az erdei béka egész Temes megyében megtalálható, viszont a gyepi békának a Ruszka havasok határterület.
A tavalyi, ugyanitt készült képeim között találtam biztosan gyepi békás (Rana temporaria) fotókat. Számomra jól látható a különbség, de a kinézet egyedfüggő, és általában az is számít, hogy fiatal vagy öreg példány az alany. A leírás azt mondja, hogy ez a faj tömzsibb, és ez esetben ez így is van. Rá a patak partján leltek a diákok.
A sárgahasú unka (bombina variegata) már régi ismerős. A nagy esők után sok pocsolya volt, ezekben kifejlett példányokat találtunk, de ebihalakat most nem láttunk. A hét végére kiszáradtak a pocsolyák és az unkák eltűntek. Jellemzőjük a kékes-fekete has sárga foltozással, és a szív alakú pupilla, ez utóbbi jól látszik a képen. A sárgahasú unka bőrváladéka mérgező, tehát ne tapogassuk!
 | |
| látszik egy kicsit a sárga oldala |
 |
| Figyelempróba: hány unka látható a képen? |
A fali gyík (Podarcis muralis), a másik ismerős, nagyszerűen érzi magát a tábor körül. Nagyon sok van belőlük itt, és jól megtűrik egymást. Az egyik úgy pózolt a kövön, mint egy kis dinoszaurusz.
A fentebb említett fajok mindegyike védett!
