A Kis Retyezát flórájából

Geum rivale / Androsace villosa / Phyteuma orbiculare / Anthyllis vulneraria
Gymnadenia conopsea / Veronica aphylla / Dactylorrhiza fuchsii / Gymnadenia rhellicani
Pedicularis comosum / Edraianthus graminifolia
Pedicularis verticillata / Dianthus spiculifolius / Campanula patula ssp abietina

© Tóth Kinga

A Déli Retyezát orchideái

Az orchideák vagy kosborfélék a növényvilág legfajgazdagabb növénycsaládja, több mint 25.000 fajjal (még napjainkban is évente kerülnek elő új fajok, akár Európából is). Változatosságuk és különleges megjelenésük kutatókat, amatőröket, kertészeket és természetfotósokat egyaránt inspirál. Nagyon találó az intelem, mely szerint: "Vigyázat, a kosborfélék súlyos függőséget okozhatnak!"

Charles Darwin 1861-ben így írt erről a vonzalomról: "Az orchideák jobban érdekeltek, mint szinte bármi más az életemben."

A kosborfélék minden kontinensen megtalálhatók - az Antarktisz kivételével, de a legtöbb fajuk a trópusokon él. A nálunk előforduló orchideák mind talajlakók és bár kisebb méretűek, szín- és formagazdagságban nem maradnak le trópusi rokonaik mellett. Gyökereik gombafonalakkal élnek szimbiózisban. Az orchideák virágának különleges felépítése sokoldalú fejlődés eredménye, és a megporzást szolgálja. A nálunk élő kosborokat rovarok porozzák meg. Érdekességük, hogy a virágok szerkezete alkalmazkodott a rovarok testfelépítéséhez, sőt gyakran azokkal kölcsönhatásban fejlődött (koevolúció). Magjaik nagyon aprók, porszerűek, ezért a csírázáshoz minden orchideafaj számára lényeges a gombapartnerrel való szoros kapcsolat (mikorrhiza).

A kosborfélék egész Európában védett növények, környezetük indikátorai, mert nem tűrik a zavarást.

A Déli Retyezát mészköves tájai sokféle kosborfajnak biztosítanak élőhelyet, közönséges fajokkal, de igazi ritkaságokkal is találkozhatunk túráink során. A múlt hétvégi Jorgovánkő-túrán ezeket a fajokat fotóztuk le:

Erdőszéleken, tisztásokon gyakori faj az erdei ujjaskosbor, amelynek levelei sötét foltosak. A virágzat kezdetben kúp alakú

Foltos  ujjaskosbor (Dactylorhiza maculata  saccifera)

Erdei tisztásokon, de az alpesi övezetben is a gyakran kerül a szemünk elé a Jorgovánkőn, a kétlevelű sarkvirág. A zöldes sarkvirágtól a portokok párhuzamossága különbözteti meg.

Kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia)

Kétlevelű sakvirág a törpefenyő övezetében

Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea)

Mészköves táj a Jorgovánon

Az erdőben kerülhet elénk a jóval ritkább kardlevelű madársisak nevű kosbor, amely hosszú, kard alakú leveleiről kapta a nevét.

Kardlevelű madársisak (Cephalantehera longifolia)

Az erdőből kiérve, az alpesi övezet gyepében virágzik a Jorgovánon egy érdekes orchideafaj, amely a havasikosborral mutat kasonlóságot. Virágzata feketésvörös színű, kúpos alakú. Nincs illata.

Havasikosbor (Gymnadenia rhelicanii)

... és élőhelye

Más kosborfajok, amelyeket a túra során feljegyeztünk: madárfészek békakonty (Neottia nidus-avis), erdei korallgyökér (Corallorhiza trifida) és a Pseudorchis albida faj.

Pseudorchis albida

Felhasznált irodalom: Molnár V. Attila, et. al (2011), Magyarország orchideáinak atlasza, Kossuth Kiadó, Bp.

Téli Szárkő túra

Izgalmas három napot töltöttünk február első hétvégéjén a Bánsági Kárpát Egyesület szervezésében a Szárkőn. A csapattal tartott iskolánk két diákja is, akik a szél és hó próbáját kiállva edződtek a hegyen. Aránylag meleg és szép időnk volt, viszont heves széllökések próbáltak ledönteni bennünket a lábunkról csúcsmászás közben. 

 Harc az elemekkel

 A Szárkő gerincén

Igazi magashegyi élményekben volt részünk 2000 méter felett, ahol az elemekkel és önmagunkkal is harcot vívtunk minden egyes lépéssel. Az embertpróbáló körülmények közepette szinte a teljes csapat feljutott a Szárkő 2190 méteres csúcsára, ami nem kis eredmény!

 A Szárkő vonulata lentről

 Bükkmakk kupacs

Erdőhatár

A Retyezát - Godján - Szárkő a Déli Kárpátok legnyugatibb vonulata, amelyet  Szörényi havasok néven is szokás említeni. Kétezer méter feletti csúcsok, sajátos geológiai formagazdagság jellemzi a régiót. A hármasból a Retyezát a legmagasabb és egyben legismertebb a turisták körében. A Godján hegységről már jóval kevesebben hallottak, pedig járatlansága, kétezer méter feletti csúcsai izgalmas gerinctúrát ígérnek azoknak, akik bevállalják a hátizsákos, többnapos túrát. A vonulat legnyugatibb hegye a Szárkő, amely legmagasabb csúcsai csak valamennyivel maradnak 2200 méter alatt. 

 A Szárkő karámjának gerince

Szél formálta alakzatok

A Godján és Szárkő a katlanjaiban lényegesen kevesebb gleccsertó található, mint a Retyezátban, de növény- és állatviláguk hasonlóan sok védett fajt rejt. Ezek megóvására a Szárkő hegység szinte egészét Natura 2000-es területté nyilvánították. 

Két meteorológiai állomás is található a hegyen, az egyik a Kuntu állomás 1456 méteren, a másik pedig a Szárkő csúcs alatt pár méterrel, szinte teljes elszigeteltségben helyezkedik el.

Kilátás a délutáni ködökre a Kuntu állomásnál

Túrák a Déli Retyezátban

Június elején a Déli Retyezátban jártunk, ahova egy számunkra új útvonalon, a Nyugati Zsil völgyéből jutottunk el. A Campusel háznál induló piros háromszög jelzésen 3 óra alatt ki lehet mászni  a Jorgovánkőre. A többi útvonal közül, ez a lehető legrövidebb és legszebb útvonal a Déli Retyezát markáns csúcsára, a Jorgovánkőre. 

A Déli Retyezát mészkőszikláin sok ritka és veszélyeztetett növényfaj él, ezért botanikusok egyik kedvenc hegyének számít. Június elején már javában virágoznak az alpesi törpecserjék: a mágcsákó, a havasszépe vagy a törpe fűzfélék. A törpe havasi növények minden színben pompáznak az alpesi övezetben, sokféleségük vagy veszélyeztetettségük felismeréséhez sokszor a szakértő szemére van szükség. Szerencsénk volt, mert egy kiváló botanikus kalauzolásával szemlélődhettünk a ritka, alpesi növények világában...

Alpesi árvácska (Viola alpina)

Bozontos gombafű (Androsace arachnoidea)

Gyopárnefelejcs (Eritrichium nanum)

 Edraianthus graminifolia, egy harangvirágfaj a Jorgovánkő mészkőszikláin

Tavaszi tárnics (Gentiana verna) 

Másnapi túránknak ismét a Nyugati Zsil völgyéből vágtunk neki. Valamivel lejjebb az előző túra kezdetétől, sárga pont jelzésen mentünk fel egy gyönyörű szurdokon keresztül a Piule gerinc fele.

Egy esztenánál ér ki a jelzés az alpesi övezetbe, majd onnan egy törmelékes kéményen vezet az út tovább a gerincre (a Buta menedékház fele).

 Kilátás a Piule csúcsról

A gerincről gyönyörű a kilátás az egész Retyezátra. A Piule - méltatlanul - az egyik legkevésbé ismert csúcsa a Retyezátnak.

A Piule alatti gerinc

A Piule csúcs alatt ismét értékes fajokba botlottunk. Egy nagyon illatos törpecserje, a henye boroszlán került elénk, amely a szórványosan fordul elő mészköves gyepekben és ritka növény a Kárpátokban és az Alpokban.

Henye boroszlán (Daphne cneorum)

A Piule és Jorgovánkő környékén figyelhetők meg a havasi fűz nagyobb állományai, amelyet a kihalófélben levő ritka és veszélyeztetett növényfajok közé sorolnak.

Havasi fűz (Salix alpina)

Nárciszképű szellőrózsa (Anemone narcissifolia), egy ritka boglárkafaj

Havasi harangrojt (Soldanella pusilla), olvadó hófoltok nyomán virágzik

Rochel kőtörőfű (Saxifraga marginata ssp rocheliana)

Két orchideafaj is az utunkba került a túrák során: 

Kardos madársisak (Cephalanthera longifolia)

Gymnadenia rhelicani, a fekete havasikosborhoz hasonló, nálunk előforduló faj,

amelyet először fekete havasikosbornak határoztunk, de a myBiosis portál szakértői szerint ez utóbbi faj nem fordul elő tájainkon

Nagy Retyezát - Kis Retyezát

A Retyezát, vagy ahogy becézik, a Retyi egyik kedvenc hegységünk, ahova évente legalább kétszer ellátogatunk. 

A Retyi több szempontból is egyedinek számít: a leggazdagabb növény- és állatvilággal, a legtöbb glaciális tóval rendelkező védett területünk. Több mint 1100 növényfajt írtak le itt az idők során, ebben nagy jelentőssége volt a Kolozsváron élő Nyárádi Erazmus Gyulának (1881-1966), aki több tanulmányt jelentetett meg a Retyezát flórájáról, amelyekben ismertette a hegység ritka fajait is. A védett növények lelőhelyeiről azonban nem szívesen beszélt, mert szerinte ezekre a legnagyobb veszélyt a csoportos kirándulások jelentették és a meggondolatlan botanikusok, akik a kelleténél több példányt gyűjtöttek be a növényekből herbáriumuk számára. Ő ismerte fel azt is, hogy a Retyezátban nagyszámú növényfaj fordul elő, amely egyedülálló a világon, egyszóval endemizmus (az ott élő fajoknak mintegy 2 %-a).

 Egy ritkaságnak számító növényfaj, az Edraianthus kitaibelii a Jorgovánon

Egy másik különlegessége a Retyezátnak az, hogy két teljesen különböző részből áll.

Van Nagy-Retyezát, gleccsertavakkal, patakokkal, gleccservölgyekkel és katlanokkal, 2200-2500 méter magas hegycsúcsokkal, amelyek kristályos kőzetekből épülnek fel.  Itt található az ország legnagyobb glaciális eredetű tava a Bukura (8,8 ha) és a legmélyebb, a Zanoaga tó (29 m). Két 2500 méter feletti csúcsa a Peleaga (2509) és a Papusa (2508).

 A Bukura gerinc, háttérben a Peleaga csúccsal

Tavak a Bukura katlanban

Szártalan tárnics (Gentiana kochiana) a Bukura katlanban

Havasszépe (Rhododendron kotschii)

Fehér kökörcsin (Pulsatilla alba) - Bukura katlan

És van Kis-Retyezát vagy Déli-Retyezát legömbölyített, lágyabb formákkal, karsztikus dolinákkal, száraz völgyekkel, 2000 méter körüli csúcsokkal. Utóbbi kevésbé népszerű, kevesen ismerik és látogatják, pedig a mészkövek világának megvan a maga sajátos szépsége, flóragazdagságáról nem is beszélve. A Kis-Retyezát legmagasabb csúcsai a Piule (2080), Stanuletii Mari (2032) és a Jorgován-kő (2014).

 A Kis-Retyezát lágy völgyei

Völgy a Kis-Retyezátban

 A Jorgován kő fehér sziklái

Egy harangvirágfaj, Campanula cochleariifolia a Jorgovánon

A Retyezát hegység egyediségét szerencsére korán felismerték, itt alapították Románia első nemzeti parkját 1935-ben Nyárádi Gyula, Al. Borza és Emil Racovita tudósok szorgalmazására.  Ne feledjük azt sem, hogy Európa egyik érintetlen őserdője a Gemenele Rezervátum területén található, ahova csak az Akadémia engedélyével lehet belépni. 

Sajnos az intenzív legeltetés és a utóbbi időben, főleg a nyári hónapokban megsokszorozódott turista-hadjárat, és itt igazat kell adnom Nyárádi Gyulának, komolyan veszélyezteti a park élővilágát. Nem a bakancsos, hátizsákos turizmussal van a gond, hanem azokkal akik autóval jönnek be a park területére és a Bukura tótól alig egy órányira parkolják le a kocsit. Szabályozni kellene sürgősen mindezt, amíg még nem késő!