A következő címkéjű bejegyzések mutatása: madarak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: madarak. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. február 26., hétfő

Csííííz!

Avagy csíz, mondd, hogy cheeese!

Csíz tojó - felfújta a tollazatát a hideg miatt

Csíz hím

Vasárnap, a hideggel egy új madárfaj jött az etetőmhöz: a csíz (Carduelis spinus). Nem akartam hinni a szememnek, amikor félrehúztam a sötétítőt. Az ablakba helyezett etetőn táplálkoztak, mit sem zavartatva magukat. 

Ablakon át fotózva, a függöny tükröződik az ablakban


Az itatón is nagy volt a forgalom

Előbb csak a függöny mögül lestem őket, de amikor láttam, milyen bátrak - bátrabbak, mint a cinegék -, félrehúztam. Egy rövid szünet után visszaszálltak. Akkor egy hímet és 3 tojót láttam. Ma már többen voltak: 3 hím és 3 tojó. Habár picinyke madár, megközelítőleg kékcinege nagyságú, vagy még annál is kicsit kisebb, de hihetetlenül merész, és harcias. A csízek - nemtől függetlenül - sziszegtek, szembeszálltak a cinegékkel, és széttárt szárnyakkal kakaskodtak (egymással is), nem akarták a másikat az etetőhöz engedni. Bebújtak, és úgy kapirgáltak ott a kisebb szemeket keresgélve, mint tyúk a szemétdombon, és addig ettek, míg félre nem állt a begyük. 

Kötéltáncos


Portré

Ma délután, amikor egyszerre 5 csíz is volt az etetőn, a cinegék alig tudtak egy-egy szem napraforgómagot kilopni, még a verebek se nagyon mertek odaszállni. Inkább a lehullott magokat szedegették. És egy pár erdei pinty is megjelent, de ők sosem jönnek az etetőre, csak a bokrok alján, az avarban keresgélnek.

2017. január 31., kedd

Téli madárvilág temesi vizeken

A tartós januári fagyok érdekes madárfajokat csalogattak be Temesvárra. Sok vízfelület befagyott a környékünkön, így a vízimadarak számára komoly megpróbáltatást jelent a táplálékforrások felkutatása. 

Kárókatonák a Begán? Szokatlan látvány szárítkozó kormoránokkal találkozni a Bega vizén úszó jégtáblákkal körülvéve... A kormoránok kiszúrták maguknak azt a helyet a Begán, ahol nem borítja jégpáncél a folyót. A gyárvárosi turbináknál egész csapat portyázott belőlük január közepén.


 A kárókatona nem zsírozza a tollait, ezért gyakran láthatjuk köveken, fadarabokon, gallyakon a víz közelében kitárt szárnyakkal, "ősi" pózban szárítkozni. 
Nem túl kedvelt madár a horgászok körében, mert naponta 1-2 kg halat képes elfogyasztani ez a falánk ragadozó. Nálunk őshonos, Európa-szerte védett madár. 


Kárókatonák vagy kormoránok (Phalacrocorax carbo) a Begán,
Temesvár - Turbinák, 2017. január 16.

Egy másik vízimadár, ami lencsevégre került január közepén a gyárvárosi turbináknál a kis vöcsök volt. Ő is télen fordul elő a városokban, egymagában vagy kisebb csoportokban lehet látni ilyenkor. A legkisebb európai vöcsökfaj, nálunk csak kis számban telel át.

Kis vöcsök (Podiceps ruficollis) a Bega vizén, Temesvár - Turbinák, 2017. január 16.


A város melletti Vadászerdőt átszelő Behella patakon is népesebb volt a madárvilág az elmúlt hetekben, mint más időszakban. A befagyott tavakról a vízimadarak itt kerestek maguknak táplálékot.
Ritka látvány a Behella szűk folyósóján olyan nagyméretű vízimadarat, mint a nagy kócsag látni.

Ez a nagy, teljesen fehér gém is részleges vonuló, a mediterrán térségben vagy Afrikában telel.
A kis kócsagtól lassúbb, méltóságteljesebb szárnycsapása, nagyobb mérete különbözteti meg. Csőre a költési időszak kivételével sárga, a tarkóján pedig nincsenek dísztollai.

Nagy kócsag (Egretta alba) a Behella patakon, 2017. január 25.

A tőkés récét nem kell bemutatni, hiszen a legismertebb réce, a házi kacsa őse. A Behellán télen-nyáron látni, amint táplálékot keresgélve párban úszkálnak.

Tőkés réce (Anas platyrhynchos) a Behella patakon, 2017. január 25.

A Temesen is többszáz réce gyűlt össze a be nem fagyott folyószakaszokon januárban. Ezekben a csapatokban a tőkés récén kívül más récefajok is fel szoktak tűnni, akik számára az ínséges időszakban előnyt jelenthet a csapathoz tartozás.



 Récék a Temes folyón, 2017. január 30.

Fotók: Sörös László

2016. augusztus 24., szerda

Barázdabillegető és fiókája

A madaraknál sokszor a fiókák és a növendékek tollazatának a színe eltér a felnőtt egyedekétől, így felismerni őket nem mindig könnyű. Ezért volt nem mindennapi esemény együtt látni a barázdabillegető (Motacilla alba alba) szülőt a fiókájával, amint bogarásznak.

Ez egy hím, ő lehet az apa.

A fiatal madár.

Látszik a mellén a fekete folt.

(Ruszkatővölgy, 2016. július)

2016. június 11., szombat

2015. április 15., szerda

Felébredt az erdő

Tegnap kora délután egy rövid sétát tettünk a közeli újszentesi erdőben. A cserjék már leveleznek, a fák egy picit még késnek, a tavaszi virágok már majdnem elnyíltak. Elég sok madarat láttunk és mondhatni madárénektől zengett az erdő. Főleg cinegéből és erdei pintyből volt sok, az utóbbiak szép pirosas nászruhában díszelegtek, de láttunk vörösbegyet, rigót, fakopáncsot, zöldikét is. Álljon itt bizonyságul néhány jobban sikerült fotó.

Pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

Salátaboglárka (Ficaria verna)

Odvas keltike (Corydalis cava)

Télizöld meténg (Vinca minor)

Széncinege (Parus major)

Nappali pávaszem

Erdei szemeslepke

Zöldike a zöldben

 Zöldike tojó, kíváncsian tűrte a fotózást egy ideig

Balkáni fakopáncs

Kétlevelű csillagvirág

Széncinege éneklés közben

Erdei pinty tojó

 És egy nem erdei fotó: megérkeztek a gólyák Újszentesre.

Fehérgólya

2013. augusztus 6., kedd

Sisegő füzike

A hangjára lettem figyelmes. Aztán az ablakon kinézve megpillantottam őket. Többen voltak. Ez nem a napokban történt, hanem tavaly szeptember elején. (Elhatároztam, hogy törlesztem az adósságomat, és felteszem a régebbi képeket is.) Pár napig láttam őket. Talán összegyűltek, hogy induljanak Délre telelni, mert nálunk csak a nyarat töltik.
A könyvek szerint nehéz megpillantani őket, mert a fák koronájának tetején szoktak röpködni. Ezek szerint szerencsém volt, mert itt nem szálltak olyan magasan. Viszonylag könnyű észrevenni őket, sárgás színükkel kitűnnek a környezetből. Zöldessárga a hátuk, sárgás a nyakuk és a jól megfigyelhető szemsávjuk, a hasuk viszont fehéres. Kicsit kissebbek a verébnél, karcsúbbak, és nagyon izgágák. Latin nevük Phylloscopus sibilatrix.
Tanúságnak pár kép róluk.


2013. augusztus 5., hétfő

Madárles Cseresznyésen

Cseresznyés Paks mellett van a pusztában. Ott nem cseresznyefák vannak, ahogy a neve alapján gondolná az ember, hanem egy körülbelül száz éve ültetett fenyves, ami az utóbbi időben egyre jobban pusztul. Hogy miféle fenyő, nem tudom, tűi hosszúak 8-10 cm-esek, kérge szürkés-barna és pikkelyesen hámlik, gyanítom, hogy nem középeurópai faj.

Hogy minek ez a bevezető? Mert ennek az erdőnek a madaraira voltam kíváncsi. Cseresznyésen az erdő szélén levő volt tanyasi iskolát, ami táborként szolgált két évtizeden keresztül, tavaly  felújították, és az udvarára építettek egy 17 méter magas madárlest. Erdei iskola lett. Ez mind dicséretes, csakhogy a madárles helyéről az öreg nyárfákat kivágták, és a legközelebbi fák elég messze vannak. Igaz, hogy meszelátóval látni a rájuk szálló madarakat, de túl kevés jár arrafelé.

Idén a tábor ideje alatt minden szabadidőmben eljártam a fenyvesbe madarakat lesni.
De ez az a helyzet, mikor az ember szeme kevésnek bizonyul, szinte csak mozgásdetektorként tudtam használni. A 15-30 méterre vagy még annál is messzebb levő többnyire terepszínű kicsi madarakat nagyon nehéz volt észrevenni, és ha megláttam egyet, azt az objektíven keresztül borzasztóan nehéz volt megtalálni a leszűkített látószög miatt. És ha arra gondolok, hogy ehhez a tevékenységhez még erősebb nagyítású objektív kellett volna... Na de hagyjuk ezt.

Összesen 14 fajt sikerült lefotóznom és azonosítanom, annak ellenére, hogy a képek nem valami csodásak.

1. Feketeharkály - Elsőként került a szemem elé. Alacsonyan, a fa törzsén mászott és kopácsolt, őt nem lehet eltéveszteni, jó nagy, tiszta fekete és piros a feje búbja. Később többször is hallottam csúnya rikoltozását.


2. Erdei pinty - Háromszor sikerült fotóznom őket. Ilyenkor nyáron nem annyira színesek (a tojó sosem az), de két fehér szárnycsíkukról és a formájukról felismerhetőek.




3. Balkáni fakopáncs - Belőlük kimondottan sok volt, minden alkalommal láttam vagy hallottam őket. A válluk irányában a fej és a test között húzódó fekete csík megléte és a mell közepén lefelé húzódó fekete csík hiánya alapján lehet beazonosítani ezt a fajt.


4. Erdei pityer - Ezekből rengeteg volt, csapatosan jártak, kergetőztek, és mindenfelől hangzott a "pszip". Viszont nagyon szerették a magasságot, ezért fotózni nehéz volt őket. Megkülönböztető jele a szárny közepén levő pettyes mintázat, és az arcminta szemöldöknél és állnál.



5. Fenyvescinege - Előbb széncinegének hittem, bár furcsálltam, hogy nem elég sárga a hasa, de a tarkóján levő fehér folt és kettős szárnycsík nyílvánvalóvá tette, hogy fenyvescinege.


6. Barátcinege - Színben hasonlít a barátposzátára, de a barátcinege háta és szárnya sötétebb és kissé barnás, meg hát az alakjuk is különbözik, a poszáta nyúlánkabb. Kétszer láttam őket, mindkétszer valami magas gaz hegyén egyensúlyoztak.



7. Sárgarigó - Sokszor hallottam a hangját, éneke jellegzetes, különbözik a fekete rigóétól. Mázlim volt, hogy lencsevégre kaptam, ugyanis nem tudtam, mit fotózok, csak annyit láttam, hogy valami viszonylag nagy és sárga van a lombok között.


8. Mezei poszáta - Szerintem, kizárásos alapon. Mert hogy nem barátposzáta vagy kisposzáta, az biztos. Őt a madárlesből kaptam le, poszáta éneket hallottam korábban a közelben, de éppen akkor nem énekelt.


9. Füstifecske - Őket településeken szoktam látni, de most az erdő szélén egy kiszáradt fa hegyén ültek.


10. Barázdabillegető - Őt nem kellett különösen keresgélni, a tábor udvarán szedegetett.


11. Zöldike - A jellegzetes hangjára lettem figyelmes, és a fa hegyén észrevettem. Alakja és színe alapján eltéveszthetetlen.


12. Meggyvágó - Messze volt, nagyon árnyékos helyen, nem láttam jól, és a róla készült fotó is rossz. De vastag csőre és fehér szárnycsíkja alapján csak ő lehetett.



13. Tengelic - Kétszer láttam, a hangjára lettem figyelmes. A fotók róla nem sikerültek, az egyiken csak a hasa látszik kétoldalt a barna folttal, a másikon röptében van, viszont piros-fehér-fekete arca csak neki van.

14. Háziveréb - Rá nem számítottam. Csak a képet felnagyítva jöttem rá, kicsoda, mert szabad szemmel nem volt kivehető. 

És van egy azonosítatlan. Neki csak a hasa látszik.