2013. április 28., vasárnap

Figyelemfelkeltő biciklizés a Föld Napján


Az idén is megünnepeltük a Föld Napját április 22-én, ezúttal egy biciklis felvonulással, amelyben harminc  diákunk vett részt. Környezetvédő feliratokat tartalmazó táblákat készítettünk és ezekkel a plakátokkal a hátunkon, a bicikli kormányára akasztva vagy kosarában tekertünk a városon keresztül,  hirdetve a környezettudatos életmód fontosságát és a Föld védelmének szükségességét. 

A járókelők és autósok közül sokan megálltak, mosolyogtak, de még olyok is akadtak, akik arról kérdezősködtek, hogyan csökkenthetnék az ökológiai lábnyomuk

Jó volt együtt biciklizni és érezni a kritikus tömeg erejét. Olyan utcákon tekertünk együtt, ahol  általában dugók szoktak lenni, de most engedve a tekerő tömeg erejének, az autósok szabad utat biztosítottak (pedig nem volt engedélyünk a felvonulásra).


Azon túl, hogy jót tekertünk együtt a virágzó városon keresztül, a cél az volt, hogy másokat is ráébresszünk arra, hogy környezet- és természetvédelem közügy, mindenki feladata...


2013. április 15., hétfő

Kockásnézőben

A múlt heti esőzések utáni első napsütéses délutánon úgy döntöttünk, hogy felkeressük a kockás tulipán egyik élőhelyét, a Manastire-i erdőt, Biléd mellett, Temesvártól mintegy 30 kilométerre.
Késő délután, már 6 is elmúlt, amire kievickéltünk a délutáni csúcsforgalom közepette a városból és kiértünk az erdőbe. A fény elég gyenge volt, sávosan szűrődött be a tölgyfák között, amikor megtaláltuk az első kockásokat... 


Az idei kockások kivétel nélkül megszenvedték az elhúzódó telet, elég színtelenek és satnyák voltak.
Az előző évekhez képest, elég kevés tulipán volt, az egyik helyen, ahol többet nézelődtünk, kb. 11-12 példányt számoltunk meg, de talán ez volt a legnagyobb egyedszám egy négyzetméteren..

 Kockás tulipánok (Fritillaria meleagris)

A kockásnézés minden tavasszal feledhetetlen élmény, időzíteni kicsit nehézkes, de már megtanultuk, hogy a kökényvirágzással esik egybe a kockás tulipánok bókoló látványa.

2013. április 8., hétfő

Megérkeztek a barátposzáták!

Az afrikai telelésük után visszajöttek a barátposzáták. Nem is egyet láttam, hanem ötöt. Három hímet, ezek kergették egymást, és két tojót, akik egész jól megfértek, egyástól fél méterre szedegették a rovarokat a virágokról. Úgy tűnt, már ki vannak alakulva a párok, mert többször is párosával láttam őket. Lehet, azért jöttek a városba, mert itt kissé melegebb van és a széltől védettebb, így a rovarok is jobban elindultak.
Énekelni azonban idén még nem hallottam őket.

Tegnapelőtt láttam meg őket, este 7 táján, ezért a fényviszonyok nem voltak túl jók, még szerencse, hogy előre lett állítva az óra.


A hím barátposzátát (Sylvia atricapilla) 
fekete sapkájáról könnyű felismerni.

  Ő a barátposzáta tojó, neki vörösesbarna sapkája van.


  Amint látni párosával járnak, arra a ronda karóra, amire a tojó rászállt, a hímnek is rá kellett szállnia. A földön és a föld közelében keresgéltek eleség után, a tojó még a virágot is megkóstolta, és úgy tűnt, ízlett neki, mivel több kis virágot megevett.


A tegnap is láttam őket. Szintén ketten voltak. Az ablakomtól 2-3 méterre. (Na ezért kell gyakrabban ablakot mosni. :P)


És huss, elszálltak!

Felmerült bennem a kérdés, mennyi lehet az esélye annak, hogy egy nagyváros nem éppen külső kerületében, tömbházak között ezeket a madarakat megfigyelhesse. Nem túl sok, az biztos. 0,1% jó esetben. :)

2013. április 2., kedd

Vörösbegy

Pár hete, még ezelőtt a márciusvégi tél előtt, mikor kezdett felmelegedni, kétszer is sikerült megpillantanom, de mire a fotógép után kaptam, már el is tűnt a bokrok között. Úgy látszik, nem csak a mesében szerencsés a 3-as szám, mert ma végre, harmadjára, lefotóztam. Viszonylag enyhe idő volt, nyitva volt az ablak, és madárdalra lettem figyelmes. Nagy meglepetésemre a hang irányából a vörösbegy röppent fel. Pár órát "üldöztem" a fényképezőgéppel, de közelebbi képet sajnos nem sikerült készítenem róluk. A többesszám azért van, mert a  tömbházközben volt vagy 4 vörösbegy, a hangjukból ítélve, mivel mindegyik máshonnan szólt. Kettőt egymás mellett le sikerült kapnom. 

Feltételezhetően ez a hím, mert nagyon hangosan és hosszan énekelt.



Itt a párja, aki éppen gilisztát fogott, felvitte a jázminbokorra, és ott fogyasztotta el.




 Itt pedig ketten a fán.


A vörösbegy hangját felvettem, de mivel ide, a bejegyzésbe sima hangfelvételt nem tudok betenni, egy kis videót készítettem a képeimből és alátettem a hangot.

 
(Amit a videóból ez a blogger oldal csinált, az élvezhetetlen. Ergo, csak a hangot kell hallgatni. :) )

Kiegészítésként egy április 6.-i kép a kis szépségről:


És egy április 7.-i kép is. Olyan gyakran jár az ablakom előtt, hogy nem tudom megállni, hogy ne fotózzam. :)