Csííííz!

Avagy csíz, mondd, hogy cheeese!

Csíz tojó - felfújta a tollazatát a hideg miatt

Csíz hím

Vasárnap, a hideggel egy új madárfaj jött az etetőmhöz: a csíz (Carduelis spinus). Nem akartam hinni a szememnek, amikor félrehúztam a sötétítőt. Az ablakba helyezett etetőn táplálkoztak, mit sem zavartatva magukat. 

Ablakon át fotózva, a függöny tükröződik az ablakban

Az itatón is nagy volt a forgalom

Előbb csak a függöny mögül lestem őket, de amikor láttam, milyen bátrak - bátrabbak, mint a cinegék -, félrehúztam. Egy rövid szünet után visszaszálltak. Akkor egy hímet és 3 tojót láttam. Ma már többen voltak: 3 hím és 3 tojó. Habár picinyke madár, megközelítőleg kékcinege nagyságú, vagy még annál is kicsit kisebb, de hihetetlenül merész, és harcias. A csízek - nemtől függetlenül - sziszegtek, szembeszálltak a cinegékkel, és széttárt szárnyakkal kakaskodtak (egymással is), nem akarták a másikat az etetőhöz engedni. Bebújtak, és úgy kapirgáltak ott a kisebb szemeket keresgélve, mint tyúk a szemétdombon, és addig ettek, míg félre nem állt a begyük. 

Kötéltáncos

Portré

Ma délután, amikor egyszerre 5 csíz is volt az etetőn, a cinegék alig tudtak egy-egy szem napraforgómagot kilopni, még a verebek se nagyon mertek odaszállni. Inkább a lehullott magokat szedegették. És egy pár erdei pinty is megjelent, de ők sosem jönnek az etetőre, csak a bokrok alján, az avarban keresgélnek.

Népes madársereg az etető körül

Az erős fagyok után, már három napja vastag hó borít mindent, és -10 Celsius fok fölé nehezen megy fel a hőmérséklet. Ennek következtében az etetőm forgalma megduplázódott. És a hóval együtt megjöttek a fenyőpintyek is. Ők a verebek és a cinegék által az etető alá ejtett magokat keresgélik és megfigyelés alatt tartják az ablakomat. A tegnap az egyik fenyőpinty a verebeket követve az etetőhöz jött.

 Fenyőpinty hím (Fringilla montifringilla)

 Egyszer egy nap teszek az itatóba meleg vizet, hogy ne fagyjon meg olyan hamar. Nagyon szomjasak szoktak lenni a madárkák, van, hogy egyszerre 5-6 iszik.

Madárnép-számlálás az etetőm körül: 10-15 széncinege, 2 kékcinege, 6 fenyőpinty, és most, mikor ezt írom, felfedeztem két erdei pintyet is. Ezekívül rigó, fakopáncs, gerle és vagy 30 házi veréb.

 

  Kékcinege (Parus caeruleus)

 Mint egy földönkívüli törpe

Erdei pinty (Fringilla coelebs)

Széncinege (Parus major) - Ezt a technikát kevesen alkalmazzák.

 Torzsalkodó házi verebek (Passer domesticus)

 Szinkron-evés

Egyensúlyozás ág hegyén:

 Fekete rigó tojó (Turdus merula)

Ilyen, mikor nincs tömeg az etetőnél.

Na meg az elmúlt kedden ismét látogatását tette a karvaly. Ezúttal a hím, de most nem fogott semmit, és mire előkaptam a fényképezőgépet el is szállt.

Cinegék az etetőn

Igazi téli idő köszöntött ránk. A tegnap reggel óta havazik, szinte megállás nélkül. A MME vörös riasztást rendelt el a madár etetéssel- és  itatással kapcsolatban. A kemény fagyban állandóan kell etetni a madarakat, mert az éhező, legyengült testű madarak, ha nem találhak élelmet könnyen megfagyhatnak.

Nem valami tetszetős madáretető egy öt literes kivágott műanyag flakon, jókora hanyagságról vall, de a hirtelen beállt kemény fagyok hatására gyorsan üzembe kellett helyezni az etetőt az idén is, úgyhogy maradt a legkézenfekfőbb, de elég ronda műanyag megoldás. 

 Ketten: széncinege és kékcinege az etetőn

A faggyúgolyó kiakasztásának mikéntjével még több akadályba ütköztünk, miután arról olvastunk a brit szakemberek madáretetési tanácsaiból, hogy a golyócskákat nem szabad műanyagból fonott, lyukas zöldségeszsákba tenni, mert a műanyag szálak veszélyesek lehetnek a madarak számára.

Kékcinege

Széncinege

A faggyútömböt végül egy alátétbe tettük, amelyet körbefontunk egy műanyag kerítésdarabbal. Ez sem a legjobb megoldás, de azért nagy népszerűségnek örvend a cinegék körében.

Széncinkék a kertben

A napok óta tartó zord hideg és hó még több madarat vonzott a kertbe. A reggelente megjelenő széncinege csapattal tart 1-2 kékcinke is, akik kitűnnek ügyességükkel és tanulékonyságukkal a többiek közül, 3-4 erdei pinty és egyetlen félszeg, buta zöldike, aki a pintyekkel együtt inkább a földön keresgél magvak után, mert annyira ügyetlen, hogy nem tud rászállni a kiakasztott faggyútömbre. A nappali -6 fok körüli hideg eléggé megviselte a pintyeket, behúzott lábakkal üldögéltek a fagyos ágakon, miután elunták a keresgélést. A széncinkék viszont virgoncan röpködtek a kert fái és az etető között, magokkal a csőrükben. Pár pillanatra az ökörszem sötétbarna kis sziluettje is előtűnt a bokrok alatt ugrándozva. 

A nap sztárvendégei azonban a széncinkék voltak, róluk készült is pár tűrhetőbb fotó.

Big Garden Birdwatch Angliában és nálunk

Madár megfigyelési napokat tartottak a múlt hétvégén Nagy-Britanniában. Az angolok Európa, sőt az egész világ legnagyobb amatőr madarászai, nagyon sok embert megfertőzött náluk a madarász-láz és egész ipara van a madáretetők, odúk és más madárbarát kellékek gyártásának, ami irigylésre méltó. A nagy kerti madármegfigyelést 33 éve szervezik meg, az idén félmillió önkéntes szolgáltatott pontos, megbízható adatokat. Miről is szól ez a rendezvény? Bárki részt vehet, nem kell profi madarásznak lenni, csupán egy órát kell a szabadban eltölteni és feljegyezni, ha lehet lefotózni az adott település kertjeinek, udvarainak vagy parkjainak madarait, majd leküldeni az eredményeket.

Az idei megfigyelések összegzése szerint a kemény decemberi és januári fagyok hatására sok érdekes, ritka madárvendég érkezett hozzájuk Észak-Európából és Oroszországból. Milyen madarakról van szó? Kisméretű védett madarakról, mint az őszapó, az ökörszem, a sárgafejű királyka (Európa legkisebb madara) vagy a fenyvescinege. Be kell vallanom, hogy minden elismerésem az angoloké, hogy ennyi embernek fel tudták kelteni az érdeklődését a madarak iránt. Akit érdekel, itt olvashat róla többet a The Guardian honlapján, itt  nézheti meg a legismertebb fajokat és itt lehet meghallgatni a madarak énekét.

Szétnézve a mi lakóhelyünk táján, úgy gondolom érdekes lenne egy listát készíteni arról, hogy milyen madarakat láttunk  az elmúlt hetekben. A napok óta tartó csonthidegben  megnőtt a madárforgalom, sőt... Kimondottan ritkának számító fajok nálunk is megjelentek, ma például az újszentesi udvaron egy ökörszem, egyik legkisebb madarunk, amely ritkán mozdul ki erdők sűrűjéből.

Remegő kézzel kaptam a fotógépem után, hogy megörökítsem a pillanatot, amely egyszerűen hihetetlen volt. Sajnos nem lettek élesek a képek, az ökörszem pedig gyorsan továbbröppent. A kudarcért az vigasztal, hogy Zita tegnapi karvalyos képei szenzációsak.

Tehát, azt hiszem tényleg megérett az idő egy kis statisztikára. Következzenek az általunk megfigyelt fajok egy rövidke leírással és saját fotókkal illusztrálva.

 Széncinege (Parus major)

Elmaradhatatlan az etetőkről. Fekete sapkája, sárga hasoldala alapján mindenki felismeri. Számos vers, dal szól róla a magyar irodalomban is.

A fekete nyakkendő csak a hímeknél ér le a lábak közé, a tojóknál rövidebb.

 

 
Kékcinege (Parus caeruleus)

Kisebb a széncinkénél, de erőszakosságában, rámenősségében felveszi vele a versenyt. A kék sapka és a kékes szárny können felismerhetővé teszi.

 

 Erdei pinty (Fringilla coelebs)

Gyakori vendég az etetők környékén. Legjobb ismertetőjegye a fehér szárnycsík. Tipikus pinty, dagi test, kúpos csőr. A tojók barnásak, de télen a hímek is színtelenebbek.

 Fenyőpinty (Fringilla montifringilla)

Narancsos színezetű pinty, fehér farkcsíkkal. Észak-Európában fészkel, nálunk csak téli vendég vagy átvonuló. A télire hozzánk érkező fenyőpintyek száma az északi területek időjárásától függ.

Zöldike (Carduelis chloris)

A hím olajzöld, farkcsíkja sárga, a tojó zöldessárga. Erőteljes magevő csőr, vastag testalkat, de semmi erőszakosság, igazi társasági lény.

Fekete rigó (Turdus merula)

Senki nem téveszti össze más madárral. A hímek feketébbek, csőrük élénk narancssárga.Főként a talajon ugrálva kutatnak táplálék után. A télire itthon maradó rigók fák és cserjék terméseivel táplálkoznak, de látogatják az etetőt is.

 

Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus)

Fekete-fehér tollazatukról, jelentős csőrükről és vörös hasaljukról könnyű felismerni a fakopáncsokat. A balkáni fakopáncsra megszólalásig hasonlít a nagy fakopáncs is, viszont nála a fehetearcvonal átér a tarkóra.

Nyáron a fakéreg repedéseiből kemény csőrével kapácsolja ki a rovarokat, télen főleg magvakat eszik.

Karvaly (Accipiter nisus)

A verébalkatú madarak réme az etető körül. Fejtetője és háta kékesszürke, hasoldala fehér alapon barna harántcsíkokkal díszített. Télen a házak közé merészkedik és itt zsákmányol.  

Fotó: Bartyik Zita

Balkáni gerle (Streptopopelia decaoto)

Kultúrakövető madár, a múlt század közepe óta terjedt el szinte egész Európában.

Mezei veréb (Passer montanus)

Fekete fülfoltja alapján könnyen megkülönböztethető a házi verébtől. A közismert rokonnal ellentétben nem szereti a belvárost és odúkban költ. 

Ökörszem (Troglodytes troglodytes)

A legkisebb madaraink egyike. Félénk, ritka madár. Ritkán lehet észrevenni az etetőn, pedig jellegzetes faroktartásáról könnyű felismerni. 

Fotó:http://www.guardian.co.uk/environment/big-garden-birdwatch

Madárszövegek: http://www.sulinet.hu/biosz/etet/etet.htm és más madárhatározók.