Rojtos fehér szegfű

A kései szegfű (Dianthus serotinus) a magyar alföld meszes homokpusztáinak, homoki réteknek a bennszülött (endemikus) faja. Nevét onnan kapta, hogy sokáig, általában június közepétől október elejéig virágzik, de akár májustól novemberig is, ha kedvező az időjárás. Virágának 5 fehér, majdnem feléig rojtos szirma van. Szára elágazó, egy száron több virág van. A csésze körülbelül sziromhosszúságú és zöldes. A többi fehér rojtos-tollas-sallangos rokonával együtt Magyarországon védett.

A képek Paks mellett, a cseresznyési erdő tisztásán készültek idén, július közepén.

Egy érdekes kapcsolódó cikk az Élet és Tudományból a fehér szegfűkről: Istenek, szent királyok, lovagok füvei

Szegfűk a réten

A lilásrózsaszín illatos szegfűket szinte mindenki felismeri a mezőn, a réten vagy erdőszélen, mivel viszonylag hasonlítanak a kerti, nemesített rokonaikhoz.

A Ruszka-havas lábánál levő domboldalakon, legelőkön sok szegfűt láttam július elején.

Volt viszonylag magas, egyenes szárú, egyszínű lilásrózsaszín virágú, ezen a virágok csoportosan álltak a szár végén. Ezt vékonylevelű barátszegfűnek (Dianthus carthusianorum subsp. tenuifolius (Schur) Hegi) azonosítottuk.

És a kedvencem, a pöttyös virágú. A szirmok belső részén fehéres pöttyök vannak, a porzói lilásfehérek. Ennek elágazó volt a szára, és nem volt túl magas. Ez a szeplős szegfű egyik változata (Dianthus armeriastrum Wolfner).

Ez is ugyanaz, csak a szeplői halványak.

Segítségemre voltak a határozásban az alábbi oldalak:

Flora virtualis Romaniae
mybiosis

Hej, égig-nyúló giz-gazok

... hát nincsen itt virág? - kérdezte Ady. De van. A gazoknak is van viráguk. És sokszor még szép is. Álljon itt pár azok közül, amik szinte kiszúrták a szemem.


Orvosi tisztesfű (Stachys officinalis), bakfűnek vagy betonikafűnek is nevezik. Ez tényleg magas.

Réti útifű (Plantago media)  Na ez sem alacsony.

Vízi menta (Mentha aquatica)

elnyílt virág

És pár vízszintesen elnyúló növény.

Kaszanyűg bükköny (Vicia cracca)

Mogyorós (gumós) lednek (Lathyrus tuberosus)

Pimpó (Potentilla sp.) - ez az előzőekhez képest jóval kisebb.