2014. szeptember 28., vasárnap

Őszi füzértekercs

Hétvégi túrázásunkat a Cserna hegységben az őszi füzértekercs fotózása koronázta meg. Egyetlen helyen sikerült rátalálni erre az érdekes, szeptemberi virágzású orchideára. Az őszi füzértekercs kicsiny, alig 20 cm-es növényke, amely virágzata spirálisan csavarodik.
























Ha közelebb hajolunk hozzá, virágai olyanok mintha vattacukorból vagy hófehér jégkristályokból lennének.



 Őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis), Cserna hegység, 2014 szeptember


2014. szeptember 22., hétfő

Ájtatos férfifaló

Az imádkozó sáska vagy másik nevén ájtatos manó valóban csak megjátsza az ájtatos és szende lényt. Olyasmire vetemedik, ami borzongással tölthet el bennünket: a romantikus szerelmeskedés pillanataiban elegánsan hátrafordul és elkezdi fogyasztani az őt átölelő párja fejét... A szerencsétlen hím nem tiltakozik, hanem teljes beletörődéssel tűri. Hogy miért az önfeláldozó magatartás? A férfifaló nőstény gyorsan és helyben jut így nagy mennyiségű értékes tápanyaghoz. Az energiabomba jól jön a sikeres peteképzéshez és peterakáshoz, növelve ezáltal az utódok életképességét. Az elfogyasztott hímek génjeit pedig a sikeres utódok viszik tovább. 

Ájtatos manó vagy imádkozó sáska (Mantis religiosa)

Valójában semmi köze a sáskákhoz, pedig neve ezekkel rokonítja. Nincs ugrólába, mint a szöcskéknek és sáskáknak. Az első pár láb fűrészekkel csipkézett fogóláb, amelyet gyakran imádkozó pózban emel a fejéhez (innen a név!). A fogóláb segítségével zsákmányol rovarokat, amelyeket látványos ügyességgel kap el és gyorsasággal fogyaszt el.

"Imára kulcsolt" fogólábak

Az ájtatos manó általában a meleg, száraz, füves réteken, kaszálókon figyelhető meg, de akár kertekben is találkozhatunk vele. Fűzöld színe a könnyen elrejti a fűcsomók között, beleolvad a környezetébe (mimikri). Szárazabb, kiaszott mezőkön barna vagy sárga színváltozatban is előfordul. Ha veszélyben érzi magát, széttárja mellső fogólábait, és felvillantja a lábtöveken elhelyezkedő, riasztó, fekete, egy nagyobb állat szemeit imitáló foltokat.

 Szemeket imitáló folt a fogólábon

A nőstény a petéket ősz elején petecsomóba (kokonba) rakja, amelyet fűszálakhoz rögzít. A peték így telelnek át. Magyarországon védett a furcsa életmódú imádkozó sáska, de mivel széles körben elterjedt, nem szerepel a veszélyeztetett fajok listáján.

 A nőstényeket felfúvódott, petékkel teli potrohukról ismerhetjük fel




2014. szeptember 14., vasárnap

Sziki őszirózsa

Lassan a végéhez közeledik a növényfotózás időszaka. A késő délutáni szép fényeket kihasználva, az elmúlt héten ismét a dinnyési szikesen jártunk. Ezúttal már virágozni kezdett a sziki őszirózsa, egy jellegzetes sótűrő (halofita) növény, amely húsos leveleiben képes elraktározni a sót. A talaj magas sókoncentrációjához alkalmazkodott szövetei több víz tárolására módosultak.


 Sziki őszirózsa (Aster tripolium) zebracsíkos zengőléggyel
(Helophilus affini

Zengőlegyekkel napsütötte helyen talákozhatunk. Nevüket annak köszönhetik, hogy jellegzetesen, "mozdulatlanul" lebegnek a levegőben. Amikor leszállnak egy nyitott szirmű virágra, sajátos lassúsággal mozognak. Darazsakra emlékeztető védőszínük ellenségeiktől védi őket. Teljesen ártalmatlanok, nincs fullánkjuk.

Sziki őszirózsák a pusztában

A napsütéses, meleg délutánnak köszönhetően a sziki növények virágain sokféle lepke szívogatta a nektárt. Főleg szemeslepkék és boglárkák időztek hosszasan a virágokon, munkába merülve vagy éppen türelmesen pózolva a fotósnak.


 Közönséges boglárkalepke (Polyommatus icarus)



2014. szeptember 9., kedd

Egy gombázós délután érdekességei

A hétvégén a Vadászerdőben tettünk egy késő délutáni rövid sétát. Erdei csiperke gyűjtése volt a fő célunk, de érdekes és szép gombafajokba botlottunk, amelyekkel eddig még nem találkoztunk a város melletti erdőben.

A csillaggombák érdekessége, hogy kezdetben gömb alakúak, félig a földben vannak; később a külső burok csillag alakban 7-8 lebenyre felszakad, kiterül és kihúzza a termőtestet a talajból. Mire megtaláljuk a gombát, a belső burok pergamenszerű lesz, a belsejében az érett, barna spórákkal.

Közönséges csillaggomba (Geastrum fimbriatum)

A másik érdekes faj, amire egy kivágott fa rönkjén akadtunk rá, a májgomba volt. Nevét marhamájszerű kinézetéről és színéről kapta. Fiatalon narancsos, azután húsvörös, húsbarna színű, felszíne nedves időben nyálkás, szárazon kissé ragadós. Idősebb korban vöröses levet ereszt, eléggé bizarr állaga van, de fiatalon ehető.

Májgomba (Fistulina hepatica)

A szétázott levelek és korhadó ágak között élénksárga csészék virítottak odébb. Hasonlóak voltak a piros osztrák csészegombához, amely kora tavasszal jelenik meg és korhadó faanyagon nő. A narancsvörös csészegomba, ellentétben rokonával, nyáron és ősszel, többnyire csoportosan növő faj. Ehető.

Narancsvörös csészegomba (Aleuria aurantia)

Egy korallgomba is előkerült, amit eddig nem tudtunk pontosan beazonosítani.

Korallgomba (Ramaria sp.)

Végül pedig egy kevésbé érdekes kinézetű, de annál finomabb gombafaj került lencsevégre, majd  a vászonszatyorba. Az erdei csiperke csoportosan nő, kalapja barna pikkelyekkel díszített, hasonló a fürjek színéhez. Vágásra erősen vörösödik, főzve barnul. Tejszínes-gorgonzolás szószban végezte, sok parmezánnal, petrezselyemmel megszórva és olasz tésztával társítva.


Erdei csiperke (Agaricus silvaticus)


2014. augusztus 31., vasárnap

Dinnyési szikesek

A szikes szó hallatán a legtöbbünknek kopár és kiaszott táj jut az eszébe. Ez nyilván igaz is, de tavasszal a szikesek virágba borulnak és ha a nyár csapadékos, hihetetlenül változatos színpompával nyűgözhetnek le bennünket. A szikes vagy sós talajok nem dicsekedhetnek óriási fajgazdagsággal, bár azok a növények, amelyek megbírkóznak a talaj megnövekedett sótartalmával kétségkívül különlegesnek és specialistának számítanak. 

 Ürmös szikespuszta Dinnyés község határában, jellemző növényével, a sóvirággal

 Magyar sóvirág (Limonium gmelini subsp hungarica

A szikeseken a hosszan tartó nyári szárazság következtében a talajvíz felfele áramlik, magával hozva a mélyből a könnyen oldódó sókat (főleg nátriumsókat), amelyek a talajvíz elpárolgása után a talaj felső rétegében felhalmozódnak, sőt gyakran ki is kristályosodnak a felszínen. 
A sós vagy szikes talajok szélsőséges vízháztartásához is alkalmazkodtak egyes növények. A sókedvelő növények számára a magas sókoncentráció életfeltétel: ilyenek a pozsgás levelű sziki növények, mint például a bárányparéj, amely a nagyon erősen lepusztult talajú, nyárra teljesen kiszáradó vaksziket is teljesen ellepheti.


Vakszik - bárányparéjok csillagjaival


 Bárányparéj (Champhorosma annua

Más növények évente új tőlevélrózsát fejlesztenek - ebben tárolják a sót, majd a régi, sóval telített leveleket újakra cserélik (ilyen a magyar sóvirág, a sziki útifű vagy a sziki őszirózsa).


 Magyar sóvirág

A szikfokok és szikpadkák határán húzódó vaksziken a bárányparéj mellett gyakran találkozhatunk a pozsgás levelű sziki útifűvel (Plantago maritima). Szerencsénkre az idén végre megtaláltunk Dinnyésen a szubendemikus, védett erdélyi útifüvet (P. schwarzenbergiana), amely helyenként tömegesen fordult elő.

Színes foltként virágzott a gyepben a réti peremizs, orbáncfű, festő zsoltina, pusztai cickafark és osztrák zsálya.


                     Festő zsoltina (Serratula tinctoria)          Orbáncfű réti peremizzsel (Inula britannica)

A dinnyési szikes területek Temesvártól délre, alig 20-30 km-re találhatóak. Sajnos semmiféle ismertető tábla nem jelzi, hogy különleges helyen járnánk, pedig a 4 hektáros terület 1995 óta védett, újabban pedig a Natura 2000 hálózat része.


2014. augusztus 29., péntek

A Vadászerdő orchideái

Az idei flórakutatásnak köszönhetően a Vadászerdőben két orchideafajt sikerült azonosítani, egy sarkvirág fajt és egy nőszőfüvet, amely azért számít lényeges adatnak, mert egy erdészeti beavatkozásokkal tönkretett, leromlott állapotú tölgy-kőris-szil ligeterdőből kerültek elő.

Az ibolyás nőszőfű gyakran csoportosan megjelenő hajtásai ibolyáslila színűek. Kifejezetten árnyéktűrő, nedvességigényes faj. Ligeterdők, bükkösök, gyertyános-tölgyesek növénye. Valószínűleg nagyon erős kapcsolata van a talajban élő gombákkal, erre utal, hogy levelei elég keskenyek, jelentéktelenek és sötét erdőkben is elég gyakran fordulnak elő példányai. 



Ibolyás nőszőfű (Epipactis purpurata), Vadászerdő, 2014 július

A környező országokban is előfordul, Magyarországon főként dombvidékről és alacsony hegyvidékről került elő, az alföldi övezetben ritkább. Az ibolyás nőszőfüvet Szerbiából csak pár évvel ezelőtt közölték először (Djordevic et al., 2010).

A Vadászerdő másik orchideafaja, a zöldes sarkvirág június közepén virágzott, idősebb tölgyesek alkotta erdőrészben. Egy-két tőlevele van, laza fürtvirágzatában 10-30 illatos, zöldesfehér színű virág található. Hasonlít a kétlevelű sarkvirághoz, amelytől abban különbözik, hogy a portok két rekesze egymással szöget zár be.  

Zöldes sarkvirág (Platanthera chlorantha), Vadászerdő, 2014 június

Valószínű, hogy más orchideafajok is előkerülhetnek, ezért jövőre ismét folytatjuk az orchideafajok felkutatását a Temesvár melletti erdőben.


2014. augusztus 6., szerda

Környezetbarát-e a környezetbarát bevásárlótáska?




„Vigyél magaddal bevásárláskor, és használj újra! Óvjuk a Földet, használjunk kevesebb eldobható táskát!” - szól a szatyron a felhívás. Ezzel a reklámfogással próbálnak minket rávenni a szupermarketek (és nem csak), hogy ne könnyen szakadó műanyag reklámzacskót vegyünk, hanem tartós rafia szatyrot. És ha nincs nálunk bevásárláskor vászonzacskó, vagy olyan nagy terméket veszünk, ami abba nem fér bele, bedőlünk nekik. Nyugodt lelkiismerettel visszük haza a vásárfiát, sőt talán kicsit büszkén is, hogy így még a környezetet is megkíméltük. 
Csakhogy... közelebbről megnézve ezt a szatyrot kiderül, hogy polipropilénből készült (ott van rajta a PP jelzés), és... a Föld túlsó feléről hozták. Ez nem túlzás. Otthon nekem négy ilyen szatyrom van, ebből az egyiket Kínában készítették, a másikat Vietnámban, a maradék kettőn nem írja. Hogy ezzel mi a gond? Hát, kezdjük az anyagával, a polipropilénnel. Ez egy műanyag, és tudva levő, hogy polipropilénből csöveket is készítenek, mivel nagyon jó tulajdonságai vannak: vegyszerekkel szemben ellenálló és nem bomlik le.  A másik probléma, hogy nagyon messziről szállítják ide, több, mint valószínű, hogy hajóval, aztán meg teherautóval, és persze mindkettő üzemanyaggal működik. Tehát nem kevés szén-dioxid lett a légkörbe bocsájtva, míg ideért. A gyártási folyamat esetleges környezetszennyező voltáról már nem is beszélek, nem hiába készülnek ott a szatyrok, ahol, és ez nem csak a munkaerő olcsósága miatt van. 
Tehát a címben feltett kérdésre a válasz az, hogy nem. Ennek a szatyornak az esetében legalábbis. Az általa történő környezetszennyezés mértékéről lehet vitatkozni, de a tényt ez nem változtatja meg.


A bal oldali szatyor alján a felirat.

A jobb oldali szatyor alján a felirat


Szerencsére már léteznek olyan eljárások, amivel ezeket a nem lebomló műanyagokat lebomlókká alakítják, csak kérdés, hogy az ilyen műanyagoknak hány százalékát dolgozzák így fel, és mennyi marad csak úgy, a világ végeztéig a környezetben.
Ehhez persze az első lépés a szelektív hulladékgyűjtés lenne. És sajnos az a tapasztalatom, hogy honfitársaim (szomszédaim) nagy része az újrafelhasználható hulladékgyűjtésre szánt kukába vegyes szemetet dob. Figyelmeztetésre pedig még nekik áll feljebb. Ebből is látszik, hogy a civilizációban nagyon le vagyunk maradva, és a tömegtájékoztatás is kívánnivalót hagy ezen a téren.

De ha már szóba jött a szelektív hulladékgyűjtés, érdemes elolvasni (angolul), hogy csinálják ezt például Dél-Koreában:

Japán az már a civilizáció csúcsa, ahhoz nem viszonyíthatjuk magunkat.

Valamint néhány érdekes olvasnivaló a műanyagokról (magyarul):

2014. augusztus 3., vasárnap

Kardoslepkék különös viselkedése


A kardoslepke (Iphiclides podalirius) méreténél és kinézeténél fogva elég feltűnő jelenség, könnyű felismerni csíkozásáról és a hátulsó szárnyak nyújtott, hosszú végéről, még röptében is azonosítható. Ezzel a szép, mondhatni elegáns lepkével találkoztam kerékpározás közben Cseresznyés és az autópályára való felhajtó között, tűző napsütésben. Pontosabban nem is eggyel, hanem sokkal. Több példány körözött egy helyen, egy földes út és az aszfaltos út találkozásánál. Megálltam, hogy szemügyre vegyem őket. Összesen körülbelül heten lehettek. Az egyik döglött példányra és mellé, több lepke is leszállt, nézegették, és mintha fel akarták volta támasztani. Aztán a figyelmük egy másik, szintén a földön lévő lepkére terelődött, amely alig húzta magát. Körülötte repdestek, aztán egy, majd még egy mellé szállt, és mintha segíteni akartak volna neki, hogy újból szárnyra kapjon. Nagy sokára ez a beteg (?) lepke erőt gyűjtött és a sok buzdításra felszállt. Aztán továbbra is ott keringtek csoportosan. Úgy 10 percig figyeltem őket, majd tovább mentem. Az interneten és a határozókban a kardoslepkék viselkedéséről nem sokat találtam, csak azt, hogy általában a példányok magányosan fordulnak elő. Hogy ennek a jelenségnek, vagy nevezzük viselkedésnek, mi lehet az oka, nem tudom. Ennyire összetartóak lennének? Mindenesetre érdekes.

Az elpusztult példány

Amint az elpusztultra rászáll a másik


Az alig vánszorgó lepkéhez odamegy a társa

Itt már két lepke van mellette



Mellesleg a lefotózott lepkéknek, pár kivétellel, le volt törve az egyik „kardjuk”. 
Kicsit bővebben a kardoslepkéről itt és itt lehet olvasni angolul. 
A kardoslepke Magyarországon védettnek minősül.

2014. július 28., hétfő

Lepkék 4.

Újabb lepkefotók Cseresznyésről. Most nem halogattam az azonosításukat, mint a múltkor.

Vörös szemeslepke / Lasiommata megera (Satyridae):




Kis tűzlepke / Lycaena phlaeas (Lycaenidae):


Közönséges boglárka - hím / Poliommatus icarus M (Lycaenidae):



Plebeius argyrognomon M (Lycaenidae):


Közönséges gyöngyházlepke / Issoria lathonia (Nymphalidae):



És kardoslepkékkel is találkoztam, de arról egy másik bejegyzésben.