Madáretető és itató vendégei

Nyáron helyeztem ki az itatót - egy mélyebb, nagy cserépalátétet, melybe 2 liter víz fér - a tömbházak közötti kis zöldterületre, az itt élő verebek, tengelicek, fekete rigók, seregélyek, fakopáncsok és gerlék részére. Előbb a másfél méter magas élősövényben vágtam egy mélyedést, és oda helyeztem, mert ez macskabiztos helynek tűnt. A tálat a víz és a beletett kövek súlya stabilan tartotta. De a madarak nem fedezték fel. Aztán letettem a földre, gondolván, hogy elég természetellenes a víz a bokor tetején és ez a baj. Így se volt jó, egy madár se talált rá, csak a macskák ittak belőle (talán a sünök is), hiába költöztettem ide-oda, jobban látható helyre.
Október elején aztán felszedtem az itatót, már szinte teljesen lemondtam róla, de utolsó próbálkozásképpen kitettem az ablakba. És láss csodát: a verebek rátaláltak az itatóra. És a cinegék követték őket. Persze nemcsak ittak, hanem fürödtek is. Sose képzeltem, hogy ilyen apró madarak méter magasra képesek spriccelni a vizet. Egy fagyos éjszaka utáni pár fokban is képesek fürdeni.
Bizonyítékul álljon itt pár kép, ablakon keresztül készítve - amíg még ki lehetett látni rajta.

Fürdőző cinegék és verebek

Október végén már etetni is kezdtem: dióbelet, napraforgó magot és búzát tettem az etetőbe. A kb. 20 fős verébcsapat mellett, 10 széncinege és  egy  kékcinege jár az ablakomhoz enni, inni, fürödni.

Az almafán maradt néhány alma, ezekből is csipegetnek időnként a cinegék.

Tegnap látogatását tette egy karvaly. Rég nem láttam őket errefelé. Ez alkalommal egy nőstény volt.  Fogott egy verebet és az ablakommal szemben fogyasztotta el. A sűrű orgonaágak miatt alig tudtam fotózni, bár egy negyed órát töltött el a falatozással. Míg a karvaly evett, egy verebet se láttam, de a cinegék előjöttek és nem érzékelték a veszélyt. Reméltem, hogy azt a verebet kapta el, melynek az egyik szeme gennyes és mintha be lenne forrva, és az ablakpárkány sarkába illetve az etetőbe szokott behúzódni. De nem, ezek szerint fél szemmel is elég ügyes volt, mert újból láttam. 

Így ősz végén még láttam az ablakból egy tengelicpárt és egy fakopáncsot. Foglalkoztat a gondolat, hogy kitegyek valamilyen odút a cinegék részére, de még nem tudom, hogy hova tegyem és hogyan szerzem be.

Ritka látvány lakótelepen: karvaly vadászat közben

Január utolsó napja madáréknál nagyon eseménydús volt.
Délelőtt két fakopáncs kergetőzött az ablakom előtti tömbházközben, sorra vették a fákat, és mindig mindketten ugyanarra a fára szálltak. Délutánra a fenyőpintyek úgy felbátorodtak, hogy az ablakban levő etetőre szálltak és egyszerre négyen is ettek, még össze is kaptak néha - eddig mindig csak a földön keresgélték az elszórt magokat.
Éppen felhívtam Kingát, hogy ezt elújságoljam, mikor egy nagyobb madár szállt el az ablak előtt és az akácfára ült. Egy karvaly volt (Accipiter nisus). Ledobtam a telefont, felkaptam a fényképezőgépet és fotóztam. Egyáltalán nem félt, inkább kíváncsian nézett rám. Aztán leszállt az élősövény alá, szemügyre vette az ágak közé bújt verebeket, átgyalogolt a sövény túloldalára, felröppent kb. fél méter magasra, karmaival megfogott egy verebet és leszállt vele a földre, velem szemben, úgy 3 méter távolságra. Kinyitottam az ablakot és kihajolva fotóztam. Zavarhatta a fényképezőgép kattogása, egy ideig farkasszemet néztünk (a lencséken keresztül), majd a verébbel a karmai közt elszállt.

Téli madárvilág a tömbházak között

Az ember azt hinné, hogy a betontömbök között idegesítő verebeken és galambokon kívül nem is élnek madarak... Nos, ez téves! Egy egyszerű, ablak mellé kitett etető hihetetlenül színes, szemet gyönyörködtető kis madárcsapatot képes odavonzani. Erről született az alábbi bejegyzés Zita tollából, amelyet az általa készített fotókkal illusztráltunk. Fogadjátok szeretettel!

December végén, végre elkészítettem az idei madáretetőt. Nem egy műremek, csak egy 1 literes, kerek, műanyag, fagylaltos doboz, melynek az oldalán ablakokat vágtam.

Egyszerűen feltölthető maggal, csak le kell venni a fedelét. Harmadik éve készítek ilyen etetőt, kiteszem az ablakba és a rácshoz rögzítem (így időt és energiát spórolok: nem kell kimenni és létrára mászni, ha kiürült).

Széncinege

Az etetőre szén cinegék, kék cinegék és verebek járnak. Napraforgó magot, dióbelet és búzát adok nekik, de próbálkoztam a tavaly kendermaggal is, azonban ez nem ízlett nekik.

A cinegék kiveszik a napraforgó magot, elszállnak vele egy közelben levő ágra, a lábukkal lefogják, a csőrükkel kilyukasszák a héját és kieszik a belét.

Kékcinege

Fenyőpinty

A verebek szotyoláznak: addig forgatják a csőrükben a napraforgó magot, míg lepattog a héja. (Ennek következtében, a párkányt gyakran kell takarítani és az élősövény alja is tele van napraforgómag héjjal.)

A búzát csak a verebek és a gerlék eszik (az utóbbiak azt, amit a verebek levernek). A levert napraforgó magokat a fenyőpintyek szedik fel. Ők túl félénkek ahhoz, hogy az ablakra szálljanak.

Tavaly a "menzámon" 8 széncinege, 4 kékcinege és 6 fenyőpinty evett. Ezen a télen, eddig 2 kék cinege, 4 széncinege és 2 fenyőpinty jelentkezett az etetőnél (és körülötte). És lehet vagy 20-30 veréb.

A blokk-közben fészkel egy fakopáncs (pár?) is (bár egyszerre a kettőt nem láttam, csak feltételezem), és egy fekete rigó pár.

Balkáni fakopáncs

A tavaly télen egy karvaly is megjelent (fogott egy verebet). Azóta még kétszer láttam.

Egyszer nyáron (nyár végén?), de csak pár pillanatra, mikor a fiókáját tanította röpülni. A fióka a hatalmas hársfára szállt (és elveszett a lomb között), a karvaly pedig hívogatta, először a diófáról, majd a szemben levő tömbház tetejéről. Rikoltozásuk következtében a verebek sokkot kaptak, elbújtak és legalább egy óra hosszáig nem hallatszott csicsergés. Lefotózni sajnos nem tudtam. Mikor a diófán ült, a felnőtt karvaly alakja időnként kivehető volt a levelek között, de nem annyira, hogy érdemes legyen próbálkozni, majd a tömbház tetejére szállt, azonban nappal szemben nem volt értelme fotózni.

Késő ősszel, alkonyatkor, még láttam őket (a két karvalyt) a szemben levő tömbház tetején.

Balkáni gerle

Fenyőpintyek