Ájtatos férfifaló

Az imádkozó sáska vagy másik nevén ájtatos manó valóban csak megjátsza az ájtatos és szende lényt. Olyasmire vetemedik, ami borzongással tölthet el bennünket: a romantikus szerelmeskedés pillanataiban elegánsan hátrafordul és elkezdi fogyasztani az őt átölelő párja fejét... A szerencsétlen hím nem tiltakozik, hanem teljes beletörődéssel tűri. Hogy miért az önfeláldozó magatartás? A férfifaló nőstény gyorsan és helyben jut így nagy mennyiségű értékes tápanyaghoz. Az energiabomba jól jön a sikeres peteképzéshez és peterakáshoz, növelve ezáltal az utódok életképességét. Az elfogyasztott hímek génjeit pedig a sikeres utódok viszik tovább. 

Ájtatos manó vagy imádkozó sáska (Mantis religiosa)

Valójában semmi köze a sáskákhoz, pedig neve ezekkel rokonítja. Nincs ugrólába, mint a szöcskéknek és sáskáknak. Az első pár láb fűrészekkel csipkézett fogóláb, amelyet gyakran imádkozó pózban emel a fejéhez (innen a név!). A fogóláb segítségével zsákmányol rovarokat, amelyeket látványos ügyességgel kap el és gyorsasággal fogyaszt el.

"Imára kulcsolt" fogólábak

Az ájtatos manó általában a meleg, száraz, füves réteken, kaszálókon figyelhető meg, de akár kertekben is találkozhatunk vele. Fűzöld színe a könnyen elrejti a fűcsomók között, beleolvad a környezetébe (mimikri). Szárazabb, kiaszott mezőkön barna vagy sárga színváltozatban is előfordul. Ha veszélyben érzi magát, széttárja mellső fogólábait, és felvillantja a lábtöveken elhelyezkedő, riasztó, fekete, egy nagyobb állat szemeit imitáló foltokat.

 Szemeket imitáló folt a fogólábon

A nőstény a petéket ősz elején petecsomóba (kokonba) rakja, amelyet fűszálakhoz rögzít. A peték így telelnek át. Magyarországon védett a furcsa életmódú imádkozó sáska, de mivel széles körben elterjedt, nem szerepel a veszélyeztetett fajok listáján.

 A nőstényeket felfúvódott, petékkel teli potrohukról ismerhetjük fel

Irodalom:
Markó Bálint (2010), Védendő férfiak? Az ájtatos manóról 
Az év rovara 2012: Az imádkozó sáska, vagy ájtatos manó
Vadonleső - Imádkozó sáska