Nőszőfüvek

A nőszőfüvek elég szégyenlős növények, nem tárják fel akárkinek szépségüket. A legtöbb ember szeme elől rejtve maradnak fűben, bozótban és erdő mélyén, sokszor beleolvadva zöldes színükkel a környezetbe. A hozzáértők figyelmét azonban különleges virágaikkal nyűgözik le. 

Mikor már majdnem minden őshonos orhideánk elvirágzott, akkor lépnek színre a nőszőfüvek és bontják ki virágaikat. Július elején még mocorogva készülődnek, hogy aztán július végén, augusztusban már teljes pompájukban virágozzanak.

Akiket eddig csak a határozókból ismertünk, a széleslevelű és a vörösbarna nőszőfű kötött velünk az idén szorosabb ismeretséget.

 Vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens) - Dolomitok hg., 2011 augusztus

Széleslevelű  nőszőfű (Epipactis helleborine) - Ruszka hg., 2011 július

Széleslevelű  nőszőfű (Epipactis helleborine) - Ruszka hg., 2011 július

Vörösbarna nőszőfű és széleslevelű  nőszőfű

Madarak a csúcson

A Piz Boè csúcson (3152 m), a Dolomitokban két madárfajt sikerült lencsevégre kapni. Mindkettő a havasi övezetben érzi otthon magát, a völgyekbe csupán télen ereszkednek le. A zord környezetben nem vetik meg az ember által elszórt hulladékokat sem, oportunizmusukra jellemzően szívesen tartózkodnak menedékházak és felvonók közelében. A Piz Boè csúcson nyáron elég sok turista fordul meg naponta, ezért aztán madaraink, elég szemtelen módon kunyerálják ki a napi betevőt.

A havasi csóka (Pyrrhocorax graculus) valamivel kisebb méretű madár a varjúnál, tollazata fekete, lábai narancspiros színűek. Mesterien repül, lenyűgöző légi mutatványokkal kápráztatja el az embert, ügyesen használva ki a légáramlatokat. Gyakran telepesen költ a széltől és hidegtől védett sziklahasadékokban.

 Havasi csóka

A havasi pinty (Montifringilla nivalis) a hegyvidék jellegzetes madara, a tél kivételével a csupasz sziklatömbök között tölti életét, síkvidéken nem is fordul elő. Könnyű felismerni fehér szárnytollairól. Magokkal és rovarokkal táplálkozik, fészkét sziklahasadékokban építi.

 Havasi pinty

Réti kardvirág

A réti kardvirág (Gladiolus imbricatus) Romániában ritka és védett növényfaj, rajta van a vörös listán, de állománya nincs felmérve.

A Ruszka hegység északi oldalán (Temes megyében), egy domboldali legelő szélén, Poieni közelében találtunk pár virágzó példányt idén, július elején. Egy pásztorfiú a közelben legeltette tehenét.
A hely, ahol rátaláltuk, egy hegyektől eléggé elzárt völgy közelében van, ahol egész évben nagyon csapadékos mikroklíma alakult ki.

 Pásztorfiú a kardvirágos réten

A réti kardvirág (Gladiolus imbricatus) a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó kardvirág (Gladiolus) nemzetség egyik faja. A rostos hártyákba burkolózó, gumószerű hagymából növő szára 30-90 cm magas. 1-2 cm széles levelei szálasak. Az alsó levél tompa csúcsú. A június-júliusban (más források szerint május-júliusban) nyíló, bíborvörös, 2.5-3.5 cm nagyságú virágai a szár csúcsán egyoldalra néző fürtben állnak, számuk ötnél több, sokszor a tízet is meghaladja. A virág mellett álló hosszabbik buroklevél rendesen rövidebb a lepel felénél. Toktermései tojásdadok, hosszúságuk körülbelül másfélszerese szélességüknek. 

Réti kardvirág (Gladiolus imbricatus)

Kivadult kerti rokonaitól kisebb és bíborvörös virágaiban különbözik. A fokozottan védett mocsári kardvirágtól (Gladiolus palustris) toktermésének alakja, alsó levelének csúcsa, nagyobb virág melletti buroklevelének hosszúsága és általában nagyobb számú virágai segítségével különböztethetjük meg. (Forrás: Wikipedia)

Alpesi növények a Dolomitokból

Az Észak-Olaszországban elterülő Dolomitok az Alpok egyedülálló hegycsoportja, amely 2009 óta az UNESCO Világörökségéhez tartozik. Három évvel ezelőtt jártunk itt először sziklát mászni biztosított  utakon, azóta abszolut kedvenc, amelyet kötelezően beiktatunk a nyaralásba.

Az idén július végén jutottunk el ismét a Dolomitokba, ezúttal újabb hegycsoportok, a Sella, a Pale di San Martino, a Tofane és a Sorapis csoportokban túráztunk.

 

A hegység érdekességéhez tartozik, hogy „a mai Dolomitok helyén egykoron tenger volt, a hajdani sekély tengerben található korallzátonyok voltak a mai hegyek ősei. Az Alpok többi részével együtt körülbelül 65 millió éve (a triászban) kerültek a szárazföldre. A kiemelkedett Dolomitok vidéke eredetileg hatalmas fennsík lehetett, erre vall a csúcsainak megközelítően azonos, 3000 m körüli magassága is, amelybe a jégkorszakok során keletkezett gleccserek, majd a folyók mély völgyeket hasítottak. A hőmérséklet, a jég és a szél környezetformáló tevékenységének eredményeként alakult ki a hegység mai formája." (Forrás: Wikipedia)

 Dolomitok, Sella hg-csoport - Piz Boe csúcs környéke (3000 m körül),

-  valóban olyan mintha egy ősi óceán mélyén sétálna az ember

 "A különleges szirtalakulatok, fűrészfogak, gigászi pillérek, groteszk alakokat formáló sziklák, mély szakadékok változatos képe mellett a Dolomitok egyik fő varázsa a színek játéka...Az erodálódott mészkőszikláknak a lábait általában hatalmas törmelékkúpok borítják.” 
 

 Sella hg., háttérben Piz Boe csúcs

Elég kopár táj ez, helyenként építőtelepre emlékeztető sziklatörmelékkel, függőleges sziklatornyokkal. Kevés növény képes alkalmazkodni ezekhez a körülményekhez, éppen ezért a Sella csoport egyik legsivatagosabb hely volt az utunk során.

Másutt viszont növényzetben gazdag alpesi legelők látványa kápráztatott el bennünket, ezekből mutatunk be most pár növényt, amely lencsevégre került.

 Fajokban gazdag alpesi rét a Dolomitokban

 

Turbánliliom (Lilium martagon)

Harangláb (Aquilegia einseleana)

Alpesi mák (Papaver alpina ssp. kerneri)

Fekete havasikosbor (Nigritella nigra)

 

Havasi gyopár (Leontopodium alpinum)

Rhododendron hirsutum és magcsákó (Dryas octopetala) élőhely

 Pettyes tárnics (Gentiana punctata)

Dianthus monspessulanum

 

Tavaszi tárnics (Gentiana verna)

.

 

 

Lepkék Cseresznyésen

Paks közelében, Cseresznyéspuszta mellett, van egy ültetett fenyőerdő, melynek fái lassan elkezdtek kiszáradni és a kidőlt fák körül tisztások jöttek létre. A talaj itt nagyon homokos. Az erdőben rengeteg madarat hallottam. Látni már kevesebbet.
Egy délelőtt az erdőben sétálva láttam egy raj csúszkát - nem egyet vagy kettőt, hanem sokat -, amint a fenyők amúgy is hámló kérge alatt kutattak, lemerészkedve egész a földig. Láttam még fenyvescinegét, sárgarigót és fakopáncsot.
(Fotózni nem tudtam őket, mert nem volt nálam a megfelelő objektív.)
Ellenben fotóztam lepkéket. Elég sok fekete szemeslepkét, kis tarkalepkét és közönséges szemeslepkét láttam, egyetlen egy Atalanta lepkét és 3- 4 fecskefarkú lepkét. Íme a gyűjtemény képekben:

Atalanta-lepke /
Vanessa atalanta
(Nymphalidae)

Fecskefarkú lepke / Papilio machaon  
(Papilionidae)

Erdei szemeslepke  / Pararge aegeria
(Satyridae)








 











 

Kis tarkalepke /
Melitaea trivia
(Nymphalidae)






 

Fekete szemeslepke / Minois dryas
(Satyridae)

Közönséges gyöngyházlepke nőstény /
Issoria lathonia F
(Nymphalidae)

Nagyfoltú szemeslepke / Lasiommata maera
(Sartyridae)









Közönséges szemeslepke  / Arethusana arethusa
(Sartyridae)
Romániában védett.









Közönséges tűzlepke / Lycaena phlaeas (Lycaenidae)










Közönséges szénalepke / Coenonympha glycerion (Satyridae)

Kis szénalepke / Coenonympha pamphilus (Satyridae)

Nagy Retyezát - Kis Retyezát

A Retyezát, vagy ahogy becézik, a Retyi egyik kedvenc hegységünk, ahova évente legalább kétszer ellátogatunk. 

A Retyi több szempontból is egyedinek számít: a leggazdagabb növény- és állatvilággal, a legtöbb glaciális tóval rendelkező védett területünk. Több mint 1100 növényfajt írtak le itt az idők során, ebben nagy jelentőssége volt a Kolozsváron élő Nyárádi Erazmus Gyulának (1881-1966), aki több tanulmányt jelentetett meg a Retyezát flórájáról, amelyekben ismertette a hegység ritka fajait is. A védett növények lelőhelyeiről azonban nem szívesen beszélt, mert szerinte ezekre a legnagyobb veszélyt a csoportos kirándulások jelentették és a meggondolatlan botanikusok, akik a kelleténél több példányt gyűjtöttek be a növényekből herbáriumuk számára. Ő ismerte fel azt is, hogy a Retyezátban nagyszámú növényfaj fordul elő, amely egyedülálló a világon, egyszóval endemizmus (az ott élő fajoknak mintegy 2 %-a).

 Egy ritkaságnak számító növényfaj, az Edraianthus kitaibelii a Jorgovánon

Egy másik különlegessége a Retyezátnak az, hogy két teljesen különböző részből áll.

Van Nagy-Retyezát, gleccsertavakkal, patakokkal, gleccservölgyekkel és katlanokkal, 2200-2500 méter magas hegycsúcsokkal, amelyek kristályos kőzetekből épülnek fel.  Itt található az ország legnagyobb glaciális eredetű tava a Bukura (8,8 ha) és a legmélyebb, a Zanoaga tó (29 m). Két 2500 méter feletti csúcsa a Peleaga (2509) és a Papusa (2508).

 A Bukura gerinc, háttérben a Peleaga csúccsal

Tavak a Bukura katlanban

Szártalan tárnics (Gentiana kochiana) a Bukura katlanban

Havasszépe (Rhododendron kotschii)

Fehér kökörcsin (Pulsatilla alba) - Bukura katlan

És van Kis-Retyezát vagy Déli-Retyezát legömbölyített, lágyabb formákkal, karsztikus dolinákkal, száraz völgyekkel, 2000 méter körüli csúcsokkal. Utóbbi kevésbé népszerű, kevesen ismerik és látogatják, pedig a mészkövek világának megvan a maga sajátos szépsége, flóragazdagságáról nem is beszélve. A Kis-Retyezát legmagasabb csúcsai a Piule (2080), Stanuletii Mari (2032) és a Jorgován-kő (2014).

 A Kis-Retyezát lágy völgyei

Völgy a Kis-Retyezátban

 A Jorgován kő fehér sziklái

Egy harangvirágfaj, Campanula cochleariifolia a Jorgovánon

A Retyezát hegység egyediségét szerencsére korán felismerték, itt alapították Románia első nemzeti parkját 1935-ben Nyárádi Gyula, Al. Borza és Emil Racovita tudósok szorgalmazására.  Ne feledjük azt sem, hogy Európa egyik érintetlen őserdője a Gemenele Rezervátum területén található, ahova csak az Akadémia engedélyével lehet belépni. 

Sajnos az intenzív legeltetés és a utóbbi időben, főleg a nyári hónapokban megsokszorozódott turista-hadjárat, és itt igazat kell adnom Nyárádi Gyulának, komolyan veszélyezteti a park élővilágát. Nem a bakancsos, hátizsákos turizmussal van a gond, hanem azokkal akik autóval jönnek be a park területére és a Bukura tótól alig egy órányira parkolják le a kocsit. Szabályozni kellene sürgősen mindezt, amíg még nem késő!