A következő címkéjű bejegyzések mutatása: széncinege. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: széncinege. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 5., vasárnap

Népes madársereg az etető körül

Az erős fagyok után, már három napja vastag hó borít mindent, és -10 Celsius fok fölé nehezen megy fel a hőmérséklet. Ennek következtében az etetőm forgalma megduplázódott. És a hóval együtt megjöttek a fenyőpintyek is. Ők a verebek és a cinegék által az etető alá ejtett magokat keresgélik és megfigyelés alatt tartják az ablakomat. A tegnap az egyik fenyőpinty a verebeket követve az etetőhöz jött.

 Fenyőpinty hím (Fringilla montifringilla)





 Egyszer egy nap teszek az itatóba meleg vizet, hogy ne fagyjon meg olyan hamar. Nagyon szomjasak szoktak lenni a madárkák, van, hogy egyszerre 5-6 iszik.
Madárnép-számlálás az etetőm körül: 10-15 széncinege, 2 kékcinege, 6 fenyőpinty, és most, mikor ezt írom, felfedeztem két erdei pintyet is. Ezekívül rigó, fakopáncs, gerle és vagy 30 házi veréb.

 
  Kékcinege (Parus caeruleus)




 Mint egy földönkívüli törpe

Erdei pinty (Fringilla coelebs)



Széncinege (Parus major) - Ezt a technikát kevesen alkalmazzák.


 Torzsalkodó házi verebek (Passer domesticus)



 Szinkron-evés
Egyensúlyozás ág hegyén:


 Fekete rigó tojó (Turdus merula)



Ilyen, mikor nincs tömeg az etetőnél.

Na meg az elmúlt kedden ismét látogatását tette a karvaly. Ezúttal a hím, de most nem fogott semmit, és mire előkaptam a fényképezőgépet el is szállt.

2012. február 4., szombat

Cinegék az etetőn

Igazi téli idő köszöntött ránk. A tegnap reggel óta havazik, szinte megállás nélkül. A MME vörös riasztást rendelt el a madár etetéssel- és  itatással kapcsolatban. A kemény fagyban állandóan kell etetni a madarakat, mert az éhező, legyengült testű madarak, ha nem találhak élelmet könnyen megfagyhatnak.

Nem valami tetszetős madáretető egy öt literes kivágott műanyag flakon, jókora hanyagságról vall, de a hirtelen beállt kemény fagyok hatására gyorsan üzembe kellett helyezni az etetőt az idén is, úgyhogy maradt a legkézenfekfőbb, de elég ronda műanyag megoldás. 


 Ketten: széncinege és kékcinege az etetőn

A faggyúgolyó kiakasztásának mikéntjével még több akadályba ütköztünk, miután arról olvastunk a brit szakemberek madáretetési tanácsaiból, hogy a golyócskákat nem szabad műanyagból fonott, lyukas zöldségeszsákba tenni, mert a műanyag szálak veszélyesek lehetnek a madarak számára.

Kékcinege

Széncinege

A faggyútömböt végül egy alátétbe tettük, amelyet körbefontunk egy műanyag kerítésdarabbal. Ez sem a legjobb megoldás, de azért nagy népszerűségnek örvend a cinegék körében.




2011. december 3., szombat

Madáretető és itató vendégei

Nyáron helyeztem ki az itatót - egy mélyebb, nagy cserépalátétet, melybe 2 liter víz fér - a tömbházak közötti kis zöldterületre, az itt élő verebek, tengelicek, fekete rigók, seregélyek, fakopáncsok és gerlék részére. Előbb a másfél méter magas élősövényben vágtam egy mélyedést, és oda helyeztem, mert ez macskabiztos helynek tűnt. A tálat a víz és a beletett kövek súlya stabilan tartotta. De a madarak nem fedezték fel. Aztán letettem a földre, gondolván, hogy elég természetellenes a víz a bokor tetején és ez a baj. Így se volt jó, egy madár se talált rá, csak a macskák ittak belőle (talán a sünök is), hiába költöztettem ide-oda, jobban látható helyre.
Október elején aztán felszedtem az itatót, már szinte teljesen lemondtam róla, de utolsó próbálkozásképpen kitettem az ablakba. És láss csodát: a verebek rátaláltak az itatóra. És a cinegék követték őket. Persze nemcsak ittak, hanem fürödtek is. Sose képzeltem, hogy ilyen apró madarak méter magasra képesek spriccelni a vizet. Egy fagyos éjszaka utáni pár fokban is képesek fürdeni.
Bizonyítékul álljon itt pár kép, ablakon keresztül készítve - amíg még ki lehetett látni rajta.




Fürdőző cinegék és verebek

Október végén már etetni is kezdtem: dióbelet, napraforgó magot és búzát tettem az etetőbe. A kb. 20 fős verébcsapat mellett, 10 széncinege és  egy  kékcinege jár az ablakomhoz enni, inni, fürödni.






Az almafán maradt néhány alma, ezekből is csipegetnek időnként a cinegék.



Tegnap látogatását tette egy karvaly. Rég nem láttam őket errefelé. Ez alkalommal egy nőstény volt.  Fogott egy verebet és az ablakommal szemben fogyasztotta el. A sűrű orgonaágak miatt alig tudtam fotózni, bár egy negyed órát töltött el a falatozással. Míg a karvaly evett, egy verebet se láttam, de a cinegék előjöttek és nem érzékelték a veszélyt. Reméltem, hogy azt a verebet kapta el, melynek az egyik szeme gennyes és mintha be lenne forrva, és az ablakpárkány sarkába illetve az etetőbe szokott behúzódni. De nem, ezek szerint fél szemmel is elég ügyes volt, mert újból láttam. 



Így ősz végén még láttam az ablakból egy tengelicpárt és egy fakopáncsot. Foglalkoztat a gondolat, hogy kitegyek valamilyen odút a cinegék részére, de még nem tudom, hogy hova tegyem és hogyan szerzem be.

2011. február 3., csütörtök

Széncinkék a kertben


A napok óta tartó zord hideg és hó még több madarat vonzott a kertbe. A reggelente megjelenő széncinege csapattal tart 1-2 kékcinke is, akik kitűnnek ügyességükkel és tanulékonyságukkal a többiek közül, 3-4 erdei pinty és egyetlen félszeg, buta zöldike, aki a pintyekkel együtt inkább a földön keresgél magvak után, mert annyira ügyetlen, hogy nem tud rászállni a kiakasztott faggyútömbre. A nappali -6 fok körüli hideg eléggé megviselte a pintyeket, behúzott lábakkal üldögéltek a fagyos ágakon, miután elunták a keresgélést. A széncinkék viszont virgoncan röpködtek a kert fái és az etető között, magokkal a csőrükben. Pár pillanatra az ökörszem sötétbarna kis sziluettje is előtűnt a bokrok alatt ugrándozva. 
A nap sztárvendégei azonban a széncinkék voltak, róluk készült is pár tűrhetőbb fotó.





2011. január 4., kedd

Téli madárvilág a tömbházak között

Az ember azt hinné, hogy a betontömbök között idegesítő verebeken és galambokon kívül nem is élnek madarak... Nos, ez téves! Egy egyszerű, ablak mellé kitett etető hihetetlenül színes, szemet gyönyörködtető kis madárcsapatot képes odavonzani. Erről született az alábbi bejegyzés Zita tollából, amelyet az általa készített fotókkal illusztráltunk. Fogadjátok szeretettel!

December végén, végre elkészítettem az idei madáretetőt. Nem egy műremek, csak egy 1 literes, kerek, műanyag, fagylaltos doboz, melynek az oldalán ablakokat vágtam.
Egyszerűen feltölthető maggal, csak le kell venni a fedelét. Harmadik éve készítek ilyen etetőt, kiteszem az ablakba és a rácshoz rögzítem (így időt és energiát spórolok: nem kell kimenni és létrára mászni, ha kiürült).

Széncinege

Az etetőre szén cinegék, kék cinegék és verebek járnak. Napraforgó magot, dióbelet és búzát adok nekik, de próbálkoztam a tavaly kendermaggal is, azonban ez nem ízlett nekik.
A cinegék kiveszik a napraforgó magot, elszállnak vele egy közelben levő ágra, a lábukkal lefogják, a csőrükkel kilyukasszák a héját és kieszik a belét.

Kékcinege

Fenyőpinty
A verebek szotyoláznak: addig forgatják a csőrükben a napraforgó magot, míg lepattog a héja. (Ennek következtében, a párkányt gyakran kell takarítani és az élősövény alja is tele van napraforgómag héjjal.)

A búzát csak a verebek és a gerlék eszik (az utóbbiak azt, amit a verebek levernek). A levert napraforgó magokat a fenyőpintyek szedik fel. Ők túl félénkek ahhoz, hogy az ablakra szálljanak.
Tavaly a "menzámon" 8 széncinege, 4 kékcinege és 6 fenyőpinty evett. Ezen a télen, eddig 2 kék cinege, 4 széncinege és 2 fenyőpinty jelentkezett az etetőnél (és körülötte). És lehet vagy 20-30 veréb.


A blokk-közben fészkel egy fakopáncs (pár?) is (bár egyszerre a kettőt nem láttam, csak feltételezem), és egy fekete rigó pár.
Balkáni fakopáncs
A tavaly télen egy karvaly is megjelent (fogott egy verebet). Azóta még kétszer láttam.

Egyszer nyáron (nyár végén?), de csak pár pillanatra, mikor a fiókáját tanította röpülni. A fióka a hatalmas hársfára szállt (és elveszett a lomb között), a karvaly pedig hívogatta, először a diófáról, majd a szemben levő tömbház tetejéről. Rikoltozásuk következtében a verebek sokkot kaptak, elbújtak és legalább egy óra hosszáig nem hallatszott csicsergés. Lefotózni sajnos nem tudtam. Mikor a diófán ült, a felnőtt karvaly alakja időnként kivehető volt a levelek között, de nem annyira, hogy érdemes legyen próbálkozni, majd a tömbház tetejére szállt, azonban nappal szemben nem volt értelme fotózni.
Késő ősszel, alkonyatkor, még láttam őket (a két karvalyt) a szemben levő tömbház tetején.

Balkáni gerle
Fenyőpintyek