Barázdabillegető és fiókája

A madaraknál sokszor a fiókák és a növendékek tollazatának a színe eltér a felnőtt egyedekétől, így felismerni őket nem mindig könnyű. Ezért volt nem mindennapi esemény együtt látni a barázdabillegető (Motacilla alba alba) szülőt a fiókájával, amint bogarásznak.

Ez egy hím, ő lehet az apa.

A fiatal madár.

Látszik a mellén a fekete folt.

(Ruszkatővölgy, 2016. július)

Kék cinege fiókák

Május közepén pillantottam meg őket (idén), már nagyocskák voltak, és ügyesen bogarásztak a levelek között (gondolom levéltetveket szedegettek, mert van belőlük bőven). Vékony hangocskájukon csiviteltek, úgy tartották egymással a kapcsolatot. Voltak a hársfán, az almafán és az akácon. Nem tudom, összesen hányan lehettek. A kék cinege (Cyanistes caeruleus) szülők is ott voltak körülöttük, ők merészebbek voltak, lejjebb szálltak, az orgona bokorról, a jázminról és a rózsákról szedegették a rovarokat. Etetést azonban, bánatomra, nem sikerült elkapnom.  

Kisrigók

A fekete rigó (Turdus merula) egész évben itt van nálunk, és mivel idén nagyon enyhe volt a tél, különösen korán költött. Május közepén már láttam fiatal rigókat a parkokban, amint a fűben keresgéltek eleség után (mivel ott nincsenek macskák). Fotózásra akkor nem voltam felkészülve. De eszembe jutott, hogy fotóztam már fekete rigó fiókákat, csak a bejegyzés írás róluk elmaradt. Megekerestem a képeimet, és íme a két évvel ezelőtt, május legvégén készültekből a válogatás.

 A kisrigók nemrég repülhettek ki a fészekből, még kis tollgombócok voltak. Mindkét szülő szorgosan hordta nekik az élelmet. Nem volt már jó fény, és a fiókák ügyesen elbújtak a levelek között (este 7 óra körül kerültek látóközelbe, és 8 óra utánig lestem őket - derül ki a fotók adataiból). 

Az apa (ez még kora délutáni kép)

 

Két csöppség bújócskázik az almafán.

 

Mivel ez az egész nem zajlott hangtalanul, megjelent a veszélyforrás is: