Tőzeglápok reliktuma: a kereklevelű harmatfű

A hátszegi medencét átszelő főúttól nem messze található az ország egyik legdélebbi fekvésű oligotróf tőzeglápja. Egy kis lápról van szó, a Ruszka havas Hunyad megyei tövében, amelyet botanikai rezervátummá nyilvánítottak és a Hátszegi Dinópark részét képezi. A lápot  Densus községtől pár kilométerre levő Peșteana (magyarul Nagypestény) faluból lehet megközelíteni. A falut és környékét románok lakják, így aztán meglepetésszerű a faluban levő romos állapotú református műemlék templommal találkozni. 

Református templom a többszáz éves diófa lombja mögött

A temlomtól feljebb szebb napokat megélt, romjaiban is szép kúria árválkodik. A református templom kertjében sírok, magyar nevekkel. Csak tippelni tudok arra, hogy valószínűleg egykor magyar nemesek éltek erre, úgy ahogyan a hátszegi medencében a Kendeffyek óriási birtokokon gazdálkodtak, beleértve a Retyezát erdőségeit is, vagy Nopcsa báró, aki itt kutakodott a hátszegi törpe dinoszauruszok maradványai után...

A református templomnál hagyjuk az autónkat és elindulunk a falu feletti dombocska fele. Jó félórás gyaloglás után pillantjuk meg a lápot, ami kissé elüt a táj arculatától. Ez is a régmúlt idők lenyomata, a jégkorszaki reliktumnövényzet őrzője. 

 Nyírfák a tőzeglápon

A lápot égeres-nyíres-nyáras-mogyorós faállomány veszi körül, a tőzegmohás láp belsejében is törpe nyírek nőnek összevissza. A láp belsejébe vezető palló csak pár lépésnyi, ezért ha alaposabban körül szeretnénk nézni, a süppedős mohapárnákra kell merészkedni. Főként tőzegmohák (Sphagnum sp.) és szőrmohák (Polytrichum sp.) fajai alkotják a mohaszőnyeget. 

 Tőzegmoha (Sphagnum sp.)

A mohák között vöröslenek a harmatfüvek tövei. Közelebb hajolva hozzájuk megcsodálhatjuk ezeknek a jégkorszaki reliktumoknak a szépségét. 

A piciny leveleket teljesen beborítják a mirigyszőrök, amelyek végén levő ragadós nedv csillog a délutáni napfényben. 

Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)

Íme egy igazi rovarfogó növény: a nedvre ragadnak a rovarok, amelyeket aztán a növény megemészt, így egészítve ki soványka ásványi anyag szükségletét a lápból.

Harmatfű aprócska zsákmányával az esti ellenfényben

Pesteana tőzegláp, 2016. július

Tőzeglápok növényei

Egykor a Kárpát-medence bővelkedett lápokban, a lecsapolások, vízrendezések következtében mára a lápok kiterjedése drasztikusan lecsökkent. Erdélyben a legismertebb tőzeglápok egyike a Mohos, de akadnak még kisebb-nagyobb lápok a Kárpátokban, így a Bihari hegységben is, ahova egy aradi túratársunk információi alapján jutottunk el. A fő cél, természetesen, a tőzeglápok legérdekesebb növényének, a rovaremésztő harmatfűnek a fotózása lett volna, ami már-már lehetetlenségnek tűnt fel előttünk. De, előbb járjuk körül a lápot...

 

Dagadólápunk a Bihari hegységben található, egy széles, katlanszerű völgyben, amelynek egyik szélén patakocska folyik át. A dagadólápok nevüket a környezetükből akár több méternyire kiemelkedő, vizet tároló hatalmas mohapárnájukról nyerték. Úgy dagadnak ki, mint kelt tészta a teknőből, erre utal régi magyar elnevezésük: „kőtt” (azaz kelt) láp. A talaj egész évben vízzel átitatott. Az állandó vízellátás és az oxigénhiány akadályozza az elhalt növényi szerves anyag lebomlását, így képződik a tőzeg.

 

 Dagadóláp a Bihari hegységben 

A növénytakaró fő alkotóelemei a tőzegmohák (Sphagnum ssp.). Száruk csúcsán több ág üstökszerű fejecskét alkot, színük pedig a lombosmohák többségétől eltérően nem üdezöld, hanem sápadt, sárgás-, barnás- vagy szürkészöld, esetleg pirosló. 

 Tőzegmoha (Sphagnum ssp.)

A  zsombékokon már elvirágzott és összeszáradt gyapjúsás tövekbe botlottunk. 

 Hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum)

A mohapárnákat többnyire örökzöld lápi törpecserjék kúszó hajtásai szőtték át.  

 a varjúbogyó (Empetrum nigrum),

 vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea)

tőzegáfonya  (Vaccinium oxycoccos)

 tőzegrozmaring (Andromeda polyfolia) - szőrmoha között

tőzegrozmaring virágai

 Csarab (Calluna vulgaris)

A lápot szegélyező fenyves szélén ontotta termését

a fekete áfonya ( Vaccinium myrtillus)

és eresztette szélnek spóráit egy moha-formájú haraszt féleség,

a kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum)

... csak épp a harmatfű nem volt sehol, pedig már 1-2 órája kutakodtunk utána. A vöröses tőzegmoha fejek között végre észrevettük  a jelentéktelen, pirosas, apró gombostűfej-végű nyúlványokkal teleaggatott aprócska leveleket. 

 A rovaremésztő kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) 

A harmatfüvek többnyire teljesen összeaszalodtak a szárazságtól, ezért nem vettük őket egyből észre. De az egész dagadóláp száraz volt, mélyebb részei, amelyet nem borít növényzet, teljesen kiszáradtak szeptember közepére.

 Kiszáradó dagadóláp - egy aszályos nyár eredménye

A tőzegmohalápok szépségére elsősorban természetfigyelő társaink hívták fel a figyelmünket, a Gyurgyalagok és Köllő Zsolt, akik a Mohos és a Buffogó lápok különleges növényeit mutatták be érdekes bejegyzéseikben. Egyből felismertük a tőzeglápok növényeit, nekik köszönhetően.

Köszönet Sörös László barátunknak a tőzegrozmaringos és a harmatfüves képeiért!