2011. december 3., szombat

Madáretető és itató vendégei

Nyáron helyeztem ki az itatót - egy mélyebb, nagy cserépalátétet, melybe 2 liter víz fér - a tömbházak közötti kis zöldterületre, az itt élő verebek, tengelicek, fekete rigók, seregélyek, fakopáncsok és gerlék részére. Előbb a másfél méter magas élősövényben vágtam egy mélyedést, és oda helyeztem, mert ez macskabiztos helynek tűnt. A tálat a víz és a beletett kövek súlya stabilan tartotta. De a madarak nem fedezték fel. Aztán letettem a földre, gondolván, hogy elég természetellenes a víz a bokor tetején és ez a baj. Így se volt jó, egy madár se talált rá, csak a macskák ittak belőle (talán a sünök is), hiába költöztettem ide-oda, jobban látható helyre.
Október elején aztán felszedtem az itatót, már szinte teljesen lemondtam róla, de utolsó próbálkozásképpen kitettem az ablakba. És láss csodát: a verebek rátaláltak az itatóra. És a cinegék követték őket. Persze nemcsak ittak, hanem fürödtek is. Sose képzeltem, hogy ilyen apró madarak méter magasra képesek spriccelni a vizet. Egy fagyos éjszaka utáni pár fokban is képesek fürdeni.
Bizonyítékul álljon itt pár kép, ablakon keresztül készítve - amíg még ki lehetett látni rajta.




Fürdőző cinegék és verebek

Október végén már etetni is kezdtem: dióbelet, napraforgó magot és búzát tettem az etetőbe. A kb. 20 fős verébcsapat mellett, 10 széncinege és  egy  kékcinege jár az ablakomhoz enni, inni, fürödni.






Az almafán maradt néhány alma, ezekből is csipegetnek időnként a cinegék.



Tegnap látogatását tette egy karvaly. Rég nem láttam őket errefelé. Ez alkalommal egy nőstény volt.  Fogott egy verebet és az ablakommal szemben fogyasztotta el. A sűrű orgonaágak miatt alig tudtam fotózni, bár egy negyed órát töltött el a falatozással. Míg a karvaly evett, egy verebet se láttam, de a cinegék előjöttek és nem érzékelték a veszélyt. Reméltem, hogy azt a verebet kapta el, melynek az egyik szeme gennyes és mintha be lenne forrva, és az ablakpárkány sarkába illetve az etetőbe szokott behúzódni. De nem, ezek szerint fél szemmel is elég ügyes volt, mert újból láttam. 



Így ősz végén még láttam az ablakból egy tengelicpárt és egy fakopáncsot. Foglalkoztat a gondolat, hogy kitegyek valamilyen odút a cinegék részére, de még nem tudom, hogy hova tegyem és hogyan szerzem be.