Madár megfigyelési napokat tartottak a múlt hétvégén Nagy-Britanniában. Az angolok Európa, sőt az egész világ legnagyobb amatőr madarászai, nagyon sok embert megfertőzött náluk a madarász-láz és egész ipara van a madáretetők, odúk és más madárbarát kellékek gyártásának, ami irigylésre méltó. A nagy kerti madármegfigyelést 33 éve szervezik meg, az idén félmillió önkéntes szolgáltatott pontos, megbízható adatokat. Miről is szól ez a rendezvény? Bárki részt vehet, nem kell profi madarásznak lenni, csupán egy órát kell a szabadban eltölteni és feljegyezni, ha lehet lefotózni az adott település kertjeinek, udvarainak vagy parkjainak madarait, majd leküldeni az eredményeket.
Az idei megfigyelések összegzése szerint a kemény decemberi és januári fagyok hatására sok érdekes, ritka madárvendég érkezett hozzájuk Észak-Európából és Oroszországból. Milyen madarakról van szó? Kisméretű védett madarakról, mint az őszapó, az ökörszem, a sárgafejű királyka (Európa legkisebb madara) vagy a fenyvescinege. Be kell vallanom, hogy minden elismerésem az angoloké, hogy ennyi embernek fel tudták kelteni az érdeklődését a madarak iránt. Akit érdekel, itt olvashat róla többet a The Guardian honlapján, itt nézheti meg a legismertebb fajokat és itt lehet meghallgatni a madarak énekét.
Szétnézve a mi lakóhelyünk táján, úgy gondolom érdekes lenne egy listát készíteni arról, hogy milyen madarakat láttunk az elmúlt hetekben. A napok óta tartó csonthidegben megnőtt a madárforgalom, sőt... Kimondottan ritkának számító fajok nálunk is megjelentek, ma például az újszentesi udvaron egy ökörszem, egyik legkisebb madarunk, amely ritkán mozdul ki erdők sűrűjéből.
Remegő kézzel kaptam a fotógépem után, hogy megörökítsem a pillanatot, amely egyszerűen hihetetlen volt. Sajnos nem lettek élesek a képek, az ökörszem pedig gyorsan továbbröppent. A kudarcért az vigasztal, hogy Zita tegnapi karvalyos képei szenzációsak.
Tehát, azt hiszem tényleg megérett az idő egy kis statisztikára. Következzenek az általunk megfigyelt fajok egy rövidke leírással és saját fotókkal illusztrálva.
Széncinege (Parus major)
Elmaradhatatlan az etetőkről. Fekete sapkája, sárga hasoldala alapján mindenki felismeri. Számos vers, dal szól róla a magyar irodalomban is.
A fekete nyakkendő csak a hímeknél ér le a lábak közé, a tojóknál rövidebb.
Kékcinege (Parus caeruleus)
Kisebb a széncinkénél, de erőszakosságában, rámenősségében felveszi vele a versenyt. A kék sapka és a kékes szárny können felismerhetővé teszi.
Erdei pinty (Fringilla coelebs)
Gyakori vendég az etetők környékén. Legjobb ismertetőjegye a fehér szárnycsík. Tipikus pinty, dagi test, kúpos csőr. A tojók barnásak, de télen a hímek is színtelenebbek.
Fenyőpinty (Fringilla montifringilla)
Narancsos színezetű pinty, fehér farkcsíkkal. Észak-Európában fészkel, nálunk csak téli vendég vagy átvonuló. A télire hozzánk érkező fenyőpintyek száma az északi területek időjárásától függ.
Zöldike (Carduelis chloris)A hím olajzöld, farkcsíkja sárga, a tojó zöldessárga. Erőteljes magevő csőr, vastag testalkat, de semmi erőszakosság, igazi társasági lény.
Fekete rigó (Turdus merula)
Senki nem téveszti össze más madárral. A hímek feketébbek, csőrük élénk narancssárga.Főként a talajon ugrálva kutatnak táplálék után. A télire itthon maradó rigók fák és cserjék terméseivel táplálkoznak, de látogatják az etetőt is.
Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus)
Fekete-fehér tollazatukról, jelentős csőrükről és vörös hasaljukról könnyű felismerni a fakopáncsokat. A balkáni fakopáncsra megszólalásig hasonlít a nagy fakopáncs is, viszont nála a fehetearcvonal átér a tarkóra.
Nyáron a fakéreg repedéseiből kemény csőrével kapácsolja ki a rovarokat, télen főleg magvakat eszik.
Karvaly (Accipiter nisus)
A verébalkatú madarak réme az etető körül. Fejtetője és háta kékesszürke, hasoldala fehér alapon barna harántcsíkokkal díszített. Télen a házak közé merészkedik és itt zsákmányol.
Fotó: Bartyik Zita
Balkáni gerle (Streptopopelia decaoto)
Kultúrakövető madár, a múlt század közepe óta terjedt el szinte egész Európában.
Mezei veréb (Passer montanus)
Fekete fülfoltja alapján könnyen megkülönböztethető a házi verébtől. A közismert rokonnal ellentétben nem szereti a belvárost és odúkban költ.
Ökörszem (Troglodytes troglodytes)
A legkisebb madaraink egyike. Félénk, ritka madár. Ritkán lehet észrevenni az etetőn, pedig jellegzetes faroktartásáról könnyű felismerni.
Fotó:http://www.guardian.co.uk/environment/big-garden-birdwatch
Madárszövegek: http://www.sulinet.hu/biosz/etet/etet.htm és más madárhatározók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése