Téli madárvilág a tömbházak között

Az ember azt hinné, hogy a betontömbök között idegesítő verebeken és galambokon kívül nem is élnek madarak... Nos, ez téves! Egy egyszerű, ablak mellé kitett etető hihetetlenül színes, szemet gyönyörködtető kis madárcsapatot képes odavonzani. Erről született az alábbi bejegyzés Zita tollából, amelyet az általa készített fotókkal illusztráltunk. Fogadjátok szeretettel!

December végén, végre elkészítettem az idei madáretetőt. Nem egy műremek, csak egy 1 literes, kerek, műanyag, fagylaltos doboz, melynek az oldalán ablakokat vágtam.

Egyszerűen feltölthető maggal, csak le kell venni a fedelét. Harmadik éve készítek ilyen etetőt, kiteszem az ablakba és a rácshoz rögzítem (így időt és energiát spórolok: nem kell kimenni és létrára mászni, ha kiürült).

Széncinege

Az etetőre szén cinegék, kék cinegék és verebek járnak. Napraforgó magot, dióbelet és búzát adok nekik, de próbálkoztam a tavaly kendermaggal is, azonban ez nem ízlett nekik.

A cinegék kiveszik a napraforgó magot, elszállnak vele egy közelben levő ágra, a lábukkal lefogják, a csőrükkel kilyukasszák a héját és kieszik a belét.

Kékcinege

Fenyőpinty

A verebek szotyoláznak: addig forgatják a csőrükben a napraforgó magot, míg lepattog a héja. (Ennek következtében, a párkányt gyakran kell takarítani és az élősövény alja is tele van napraforgómag héjjal.)

A búzát csak a verebek és a gerlék eszik (az utóbbiak azt, amit a verebek levernek). A levert napraforgó magokat a fenyőpintyek szedik fel. Ők túl félénkek ahhoz, hogy az ablakra szálljanak.

Tavaly a "menzámon" 8 széncinege, 4 kékcinege és 6 fenyőpinty evett. Ezen a télen, eddig 2 kék cinege, 4 széncinege és 2 fenyőpinty jelentkezett az etetőnél (és körülötte). És lehet vagy 20-30 veréb.

A blokk-közben fészkel egy fakopáncs (pár?) is (bár egyszerre a kettőt nem láttam, csak feltételezem), és egy fekete rigó pár.

Balkáni fakopáncs

A tavaly télen egy karvaly is megjelent (fogott egy verebet). Azóta még kétszer láttam.

Egyszer nyáron (nyár végén?), de csak pár pillanatra, mikor a fiókáját tanította röpülni. A fióka a hatalmas hársfára szállt (és elveszett a lomb között), a karvaly pedig hívogatta, először a diófáról, majd a szemben levő tömbház tetejéről. Rikoltozásuk következtében a verebek sokkot kaptak, elbújtak és legalább egy óra hosszáig nem hallatszott csicsergés. Lefotózni sajnos nem tudtam. Mikor a diófán ült, a felnőtt karvaly alakja időnként kivehető volt a levelek között, de nem annyira, hogy érdemes legyen próbálkozni, majd a tömbház tetejére szállt, azonban nappal szemben nem volt értelme fotózni.

Késő ősszel, alkonyatkor, még láttam őket (a két karvalyt) a szemben levő tömbház tetején.

Balkáni gerle

Fenyőpintyek

Bejegyzés és fotók: Bartyik Zita