Gyíkok

Közelről nézve, kinagyított képen, a varánusszal, krokodillal, alligátorral való rokonságuk letagadhatatlan. Azonban valós méreteik, törékenységük messze nem okoz olyan irtózatot az emberben. A gyerekek még simogatni is akarják őket, persze ahhoz előbb észre kell venni és elkapni. De ne becsüljük alá a gyerekek jó szemét és fürgeségét.

Zöld gyík (Lacerta viridis) az ásotthalmi Bedő Albert Erdészeti Szakképző Iskola parkjában:

Zöld gyík hím nászruhában: ezt a kék torka mutatja.

Fürge gyíkok (Lacerta agilis) Ruszkatővölgyön. A hímet alig lehetett észrevenni a levelek között. A nőstények nem akartak osztozni egy nagy meleg kövön. Az újonnan jött elől méltóságteljesen elvonult az előzőleg ott napozó. 

Jól látszik a különbség a két nem között. Zömök testük alapján könnyen megkülönböztethető a nőstény fürge gyík a fali gyíktól.

Hím fürge gyík

A kő első foglalója:

Fürge gyík nőstény

A másik nőstény, a betolakodó. Az oldalán a minta kissé eltér az előzőétől.

A fali gyíkok (Podarcis muralis) mintha bátrabbak lennének, vagy csak kíváncsiak. Nem menekültek el (elég hamar) a gyereksereg elől. És ennek ára volt.

Addig nyaggatták a gyerekek a szegény fali gyíkot (a rászólások ellenére), míg az eldobta a farkát.

A fali gyík hímnek vörös a hasa.

 Az alábbi gyíkot nem tudtam biztosan beazonosítani. Tippeim: pontikus réti gyík (Darevskia  pontica) vagy nőstény fali gyík. Az egy fajon belüli színváltozatok és minták meglehetősen eltérőek a földrajzi fellelhetőség függvényében. Ezt a példányt Ruszkatővölgyön fotóztam, ami a Bánátban van, a Ruszka havasok nyugati lábánál, és mindkét fajnak jegyzett élőhelye.

Romániában mindegyik fokozottan védett.