Idén megint Ruszkatővölgyön (Poieni Strâmbu) tartottuk a Tálentum táborunkat, és már első este - vagyis inkább alkonyatkor - feltűntek az egyik épület sarkánál, a tető alól kirepülő cirpeléshez vagy halkabb sikongatáshoz hasonló hangot hallató kis lények. Elég alacsonyan cikáztak a levegőben a számtalan repülő rovar után kapkodva. Nyilvánvaló volt, hogy nem madarak, hanem denevérek.
Lefotózni őket szinte lehetetlen vállakozás volt részben a fényviszonyok miatt (este volt, két lámpa világította gyengén az udvart), másrészt pedig a sebességük miatt. A vakuval vaktában fotózásnak azért lett valami eredménye, de ez kizárólag a szerencsén múlt.
Pár nap múlva a kémia foglalkozást egy fáról lepottyanó denevérfióka zavarta meg. Ezt természetesen meg kellett örökíteni. Amennyire be tudtuk határozni rőt közönséges koraidenevér (Nyctalus noctula) volt.
A felnőtt egyedek méretének megítéléseben segít, hogy a ház oldalán a lécek szélessége kb. 10 cm, tehát az a jellemző, amit a határozó ír, hogy a fecskénél nagyobb, kipipálva. A határozásnál a színükön (vörösesbarna, alul világosabb), a fül és orrformájukon kívül még figyelembe vettük, hogy már napnyugta előtt röpködni kezdtek, sőt még délben is láttunk egy-egyet repülni, ezenkívül éles, magas hangjuk volt. Leírás róluk itt és itt található.
Epilógus: A fiókát feltettük a ház falára, és bebújt a deszkák alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése