Szajkózás

Őszajkóságára végképp nem számítottam a múlt vasárnap. Borús-hűvös  idő volt, olyankor az embernek nem akaródzik kimenni. Csúf károgás-félére lettem figyelmes, de meglepetésemre a hang gazdája nem varjú volt. Tollazatáról könnyen felismertem. Szajkó úr teli torokból énekelt szajkónénak, aki inkább sajnálkozó tekintettel nézte. Aztán násztáncát lejjebb folytatta, úgy másfél-két méter magasban, amivel felkeltette a környékbeli macskák érdeklődését, egy ponton vagy öt macska figyelte. Ha nem lett volna náluk is párzási időszak, valószínűleg rossz vége lett volna.
Készítettem róluk pár fotót örülve a szerencsémnek, hogy végre közelebbről is láthatok szajkót, de nem foglalkoztam velük többet gondolván, csak véletlenül tévedtek a városba.

Erre fel egy hétre rá, ma újból láttam őket. Megint párosan. Ebből csak az következhet, hogy valahol a közelben (tán a közeli parkban?) szándékoznak fészket rakni. Megint rikácsolt a hím, riasztott, aminek meg is volt az oka: egy fekete macska közelről leste. Az már nem jutott eszébe, hogy ilyenkor illik kicsit magasabbra szállni, ha biztonságban szeretné magát érezni.

Nem táplálok nagy reményeket arra vonatkozóan, hogy később is látom majd őket, mert ha kileveleznek a fák, a lomboktól nem fognak látszani.