Cserjék őszi színben

A múlt heti meleg és napsütéses időt kihasználva, őszi terepgyakorlatot tartottunk a város melletti Vadászerdőben. A diákokkal közösen megvizsgáltuk az erdő fáit és cserjéit és megpróbáltuk behatározni őket leveleik és terméseik alapján. Természetesen sok ismert faj került lencsevégre, de azért akadtak olyan cserjék is, amelyeket alig ismert valaki.

A legismertebb cserje, amellyel főleg az erdőszéleken találkoztunk, a csipkebokor. Ennek a növénynek rengeteg elnevezése van a népnyelvben: vadrózsa, kutyarózsa, hecsedli, gyepűrózsa, legismertebb nevén csipkebokor. A csipkebogyó ennek a tövises cserjének a termése. A csipkebokor erdőszéleken, bozótosokban, legelőkön, napsütötte helyeken érzi jól magát. Piros bogyói áltermések, mert a termés kialakításában a termőn kívül más virágrészek, mint például a csészelevelek és a vacok is részt vesznek. A csipkebogyó a népi gyógyászat egyik legismertebb eleme, C-vitamin tartalma tízszerese a citroménak. A húsos termés kiváló immunerősítő, amelyet tea, gyümölcslé, lekvár formájában szoktak fogyasztani.

Csipkebogyó (Rosa canina)

A kökény a szilvafának vad testvére, erdő szélén, mezőn, árkokban gyakori tövises cserje, amely virágzás után lombosodik. Termése kékesfekete, hamvas, apró szemű, fanyar, csak mikor már a dér megcsípte, akkor élvezhető. Teméséből gyümölcslét és lekvárt készítenek, C-vitamin tartalma magas. Virága is gyógyhatású, a bimbókból vértisztító teát főznek. A kökénybokrok ideális fészkelőhelyet biztosítanak a kisméretű madarak számára.

 Kökény (Prunus spinosa)

Egy másik fontos gyógynövényre bukkanhatunk a galagonya személyében. Erdőszéleken, napsütötte cserjésekben gyakori növény. Tövises cserje, levele tojásdad, de többé-kevésbé karéjos. Termése világos vagy bíborpiros almatermés egyetlen maggal. Termését a madarak szívesen fogyasztják, ezzel elősegítik a terjedését. A galagonya kivonatát szívgyógyszerként használják.

Galagonya (Crataegus monogyna)

A kökénnyel, csipkebokorral, sommal és fagyallal együtt fordul elő erdeinkben a csíkos kecskerágó. Népiesen nevezik papsapkának is pirosas-rózsaszín felnyíló toktermése miatt, amely a papokfejfedőjére emlékeztet. A termésből narancssárga magköpennyel körülvett magvak lógnak ki. A növény minden része mérgező, de különösen a termés és a magvak. A magvakat madarak terjesztik.

Csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)

A fagyal különösen száraz, meleg élőhelyeken, erdőkben és erdőszéleken elterjedt cserje. Levelei keskeny hosszúkásak, védett helyen néha áttelelnek. Kicsi, fehér virágai illatosak. Termése fényes fekete bogyó, lila terméshússal. Nem ehető. A fagyal igénytelen, jó szárazságtűrő faj, gyakran ültetett sövénycserje.

 Fagyal (Ligustrum vulgare)

 A húsos som erdeink ismert cserjéje, virágai elsőként jelennek meg tavasszal az erdőben lombfakadás előtt. Levelei elliptikusak, kiemelkedő oldalerekkel. Húsos termése vörös, ehető, savanykás ízű. Száraz lomboserdőkben gyakori. Sajnos termésével már nem találkoztunk, így csak a leveleit fotóztuk.

Húsos som (Cornus mas)

A tölgyerők általános kísérő fája a mezei juhar, amely gyakran cserjeformájú vagy kisebb lombhullató fa. Levelei szabályosan, mélyen ötkaréjúak. Gyakran több évtizeden keresztül alacsony termetű fa, amíg meg nem erősödik ahhoz, hogy magasabb fává fejlődjön.

 Mezei juhar (Acer campestre)

 

Határozgatás