Olvad a hó, bár a közelben levő erdőben bőven vannak még hófoltok és jég borítja a sekély erdei tócsákat is. Virágnak nyoma sincs, de a délutáni napsütésben már érezhető a készülődés. Az ébredező természet első szembetűnő hírnökei nem a növények, hanem a gombák közül kerültek ki ezen az első tavaszi sétán.
Az olvadó utolsó hófoltok között élénk színükkel vonták fel magukra a figyelmet a piros csészegombák. Sokszor akár már télen is lehet velük találkozni, ha sok a csapadék. A tömlősgombák csoportjába tartozó csészegombák a tavaszi hóolvadás után jelennek meg tömegesen. Földre hullott korhadó faágakon fejlődnek ki, sokszor az avarba süllyedve rejtőzködnek, ezért nem mindig könnyű meglátni őket.
A piros csészegomba (Sarcoscypha austriaca) Magyarországon veszélyeztetett, vöröslistás gombafaj.
Az olvadó hó nem csak a csészegombák megjelenésének, hanem a fülgombáknak is kedvezett. Nehezebben vehetők észre színük miatt, ezért pár korhadó fadarabot meg is kellett forgatnunk ahhoz, hogy rájuk bukkanjunk. A júdásfülgomba nevét fülkagyló szerű alakjáról kapta, de a húsa is kocsonyaszerű, porcos. Hogy miért hívják Júdásfülnek? Mert főleg idős bodzafákon nő és a monda szerint Júdás bodzafára akasztotta fel magát szégyenében az árulás után. A Távol-Keleten csemegeként fogyasztják, de gyógyhatásáról is ismert gomba.
Júdásfülgomba (Auricularia auricula-judae)
Végül, a sok csészegomba és fülgomba társaságában sikerült észrevennünk egy virágos tavaszi növényt.
Egy pettyegetett tüdőfű bizonyult a legsietősebbnek, szerényen bújva elő a hó mögül...
Nos, mégis vele köszöntjük a tavaszt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése