A Kazán-szoros tulipánja

A monarchia határán botanizált valamikor az 1880-as években Borbás Vince, a nagy magyar botanikus, aki a Kazán-szoros meredek szikláin  feltűnő, sárga virágú növényeket figyelt meg. Az utazók elől sokáig rejtve maradt fajt a Dunán csónakázva, a víz felett magasodó sziklafalakon, elérhetetlen párkányokon lehet látni.  
Április elején már feltűnnek a Kazán-szoros meredek sziklapárkányain a sárgálló foltok: ilyenkor virágzik az al-dunai vagy magyar tulipán. Borbás Vince 1882-ben írja le a fajt és nevezi el  magyar tulipánnak (Tulipa hungarica). 

Magyar tulipánok, 2018. 04. 11. (Fotó: Sörös László)

Borbás Vince a 19. század legnagyobb magyar botanikusa volt, élete végén a kolozsvári egyetemen tanított növényrendszertant, majd a botanikus kert igazgatója volt. Rengeteg kutatóúton vett részt és 2000-nél is több növényalakot ért le, egyik fontos felfedezése ezek közül a magyar tulipán. A Bánság területén végzett növénytani kutatásairól több munkája jelent meg, Temes megye vegetációját is tanulmányozta. Érdekes lenne egy összehasonlító elemzést végezni a térség akkori és mostani flórájáról.

A magyar tulipán egy endemikus faj, amely kizárólag a Vaskapu környékén és a Kazán-szorosban fordul elő, Romániában. A szerb oldalon kihaltnak tehintett, már tíz éve nem került elő. Alfajának tekintett Tulipa hungarica ssp. undulatifolia csak néhány példányban fordul elő a Vaskapu környékén.

A nálunk élő populációja kb. 1000-1500 egyedet számlál, az IUCN szerint a kipusztulás fenyegeti. Szerencsére a sárga tulipánok nehezen megközelíthetőek, kizárólag csónakból, teleobjektívvel lehet lefotózni őket, közelképet pedig csak az készíthet róluk, aki partra száll és felkapaszkodik a meredek sziklafalakon.

Tulipán profil, 2018. 04. 11. (Fotó: Sörös László)

Külön öröm számomra, hogy az idén sok szép fotót láthattam erről a különleges és ritka növényről. Minden elismerésem Sörös Laci barátomnak, akinek az idén sikerült látnia őket.

Csííííz!

Avagy csíz, mondd, hogy cheeese!

Csíz tojó - felfújta a tollazatát a hideg miatt

Csíz hím

Vasárnap, a hideggel egy új madárfaj jött az etetőmhöz: a csíz (Carduelis spinus). Nem akartam hinni a szememnek, amikor félrehúztam a sötétítőt. Az ablakba helyezett etetőn táplálkoztak, mit sem zavartatva magukat. 

Ablakon át fotózva, a függöny tükröződik az ablakban

Az itatón is nagy volt a forgalom

Előbb csak a függöny mögül lestem őket, de amikor láttam, milyen bátrak - bátrabbak, mint a cinegék -, félrehúztam. Egy rövid szünet után visszaszálltak. Akkor egy hímet és 3 tojót láttam. Ma már többen voltak: 3 hím és 3 tojó. Habár picinyke madár, megközelítőleg kékcinege nagyságú, vagy még annál is kicsit kisebb, de hihetetlenül merész, és harcias. A csízek - nemtől függetlenül - sziszegtek, szembeszálltak a cinegékkel, és széttárt szárnyakkal kakaskodtak (egymással is), nem akarták a másikat az etetőhöz engedni. Bebújtak, és úgy kapirgáltak ott a kisebb szemeket keresgélve, mint tyúk a szemétdombon, és addig ettek, míg félre nem állt a begyük. 

Kötéltáncos

Portré

Ma délután, amikor egyszerre 5 csíz is volt az etetőn, a cinegék alig tudtak egy-egy szem napraforgómagot kilopni, még a verebek se nagyon mertek odaszállni. Inkább a lehullott magokat szedegették. És egy pár erdei pinty is megjelent, de ők sosem jönnek az etetőre, csak a bokrok alján, az avarban keresgélnek.

Kikeleti hóvirág és társai

Talán még soha nem vártam ennyire a kikeletet és vele együtt a törékeny szépségű tavaszi virágokat. Hosszú volt az idei tél,  hideg, zúzmarás és nehezen adta meg magát. 

Már február végén kinyargaltam az erdőre, szemrevételezni a hóvirágos helyet, de még éppen csak kitörtek az avar alól, nem bókolt egyetlenegy virág sem. Aztán alig pár nap leforgása alatt kifejlődtek és teljes szépségükben mutatták meg magukat.

Kikeleti hóvirág a Vadászerdő mélyén, Temesvár mellett

2017. március 3.

A növényvilág tavaszi hírnökeit mindenki ismeri, azt viszont kevesen tudják, hogy a vadon élő kikeleti hóvirág és a kertekben termesztett változatok különböző fajokba tartoznak. 

Nálunk három őshonos hóvirágfaj él. 

• A pompás hóvirág (G. elwesii) a Balkánon elterjedt faj, nálunk az ország déli részében, például a Vaskapu Natúrparkban fordul elő, ritka faj. Viszonylag nagy termetű, ezért főleg ezzel a fajjal és változataival találkozhatunk a kiskertekben. Novemberben kihajt, s olykor már december végén virágozni kezd. A virág belső lepelleveleinek külső oldala a tövénél és csúcsánál zöld.
• A kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis), amely az egész országban - Dobrudzsa kivételével, üde erdőkben nyílik. Az előzőnél kisebb termetű növény, virágainál megfigyelhető, hogy a belső lepellevelek kizárólag a csúcsi részükön zöldek. 
• A  redőslevelű hóvirág (G. plicatus), a Fekete-tenger térségében elterjedt, az előzőeknél jóval ritkább, Romániában kizárólag Dobrudzsában, a Măcin hegységben élő európai vörös könyves faj. Nevét arról kapta, hogy levelei a főerek mentén kicsit hajtogatottak.

A lenti képösszeállításban láthatók a morfológiai különbségek a fajok között.

 

copyright Ierburi Uitate

Magyarországon egyedül a kikeleti hóvirág őshonos, őt választották a 2017. év vadvirágává.

A hóvirág egész Európában védettséget élvez. Sokan felteszik a kérdést, hogy miért is védett egy nem túl ritka faj, amely élőhelyein tömegesen nő. Sajnos milliónyi szála esik évente a kíméletlen, ipari méreteket öltő gyűjtés és árusítás áldozatává, ezért állományai számos európai országban megfogyatkoztak. Védelmében elsősorban szemléletváltásra lenne szükség és a nemzetközi rendeletek betartására.
Az első hatékony lépés az lehet, hogy ne vásároljunk erdőből gyűjtott hóvirág csokrot, amely úgyis pár nap múlva a szemétkukában végzi.

Veszélyeztetettségéről itt olvashatunk bővebben: http://www.iucnredlist.org/details/162168/0.