Házi rozsdafarkú és fiókái

Könnyű felismerni vörös farkáról, körülbelül veréb nagyságú madár, de nyurgább. A hím szürkésfekete, gyakran fehér szárnyfolttal, a tojó pedig sötétbarna. Vonuló madár, március és szeptember között tartózkodik Közép- és Kelet Európában, itt költ. Eredetileg hegyvidéken élt, de manapság a települések és a civilizáció közelébe húzódott. A házi rozsdafarkút a mórahalmi Erdei Iskolánál adódott alkalmam megfigyelni, ahol a bejárati tető alatt, a gerendán fészkelt. A fiókák pontos számát nem tudtam megállapítani, de három biztos volt, és mivel júliusban jártunk ott, ez a második költés lehetett. Nagyon fürge madár, ügyes és borzasztó szorgalmas, megállás nélkül hordta a hím is, meg a tojó is a hernyókat és a rovarokat a fiókáknak.  Ugyanakkor bátor is, szinte nem is zavarta a népes gyereksereg. Bizonyítékul álljon itt pár sikerültebb fotó.

A bolyhos fészekalja

Szemecske

 

A hím zöld kukaccal

A hím ezúttal vöröses kukaccal

A tojó rovart visz a fiókáknak

Ének az esőben

Esőálló

Újabb zsákmány

Megfigyelőállás

Terepgyakorlaton a Csipak-réten

A mórahalmi Erdei Iskola mellett terül el a Csipak semlyék nevű természetvédelmi terület. A helyiek a vizenyős, szikesedő területeket nevezik semlyékek-nek. A Duna-Tisza közének déli részén a semlyékek a múlt század elejéig  összefüggő területeket alkottak. A vízrendezés  megváltoztatta a tájat, ma csupán szigetszerűen maradtak fenn a vizenyős területek, amelyek az egykori növényzetet őrzik.
  

Egy ilyen maradványrét a Csipak semlyék is, ahol tavasszal olyan védett növényfajok nyílnak, mint a pókbangó vagy a szibériai nőszirom. Nyárra általában már kiszáradnak, szikesednek ezek a rétek, így a Csipak semlyék is. Az idei esős nyárnak köszönhetően, még júliusban is üde volt a rét, sok növényfaj virágzott.

 Budai imola szemeslepkével

Évelő len (Linum perenne)

Keresztespók

Ágas homokliliom (Anthericum ramosum)

Budai imola (Centaurea sadleriana)

 Terepgyakorlatozó diákok a Csipak semlyéken

Közönséges lizinka (Lisimachia vulgaris)

Csapó cserebogár tanulmányozás

Iskolánk idei természettudományos táborát Magyarországon, a Mórahalom melletti Erdei Iskolában tartottuk meg. A terület homokos semlyéi és kiszáradó láprétei sokféle érdekes és védett növényfajt rejtenek, de mivel ezek már elvirágoztak, más élőlények tanulmányozása került napirendre. Nem is kellett messzebb mennünk a tábor területénél, ahol már az eső napon izgatott gyereksereg jelentette, hogy furcsa kinézetű bogarak mászkálnak a homokos talajon.

Rögtön előkaptuk a fényképezőgépet, határozót és nem sokáig maradt rejtve a bogár kiléte. Kiderült, hogy csapó cserebogárhoz van szerencsénk, amely Magyarország legnagyobb cserebogara. Laza talajú, homokos vidéken él, főleg erdei fenyvesek közelében.

Csapó cserebogár (Polyphylla fullo) - hím példány

Az imágó 3-3,5 cm hosszúságú. Alapszíne barna vagy fekete, felülete fényes, apró fehéres pikkelyekből álló foltok díszítik, melyek könnyen ledörzsölhetők. A hím kisebb és karcsúbb, mint a nőstény, csápjának lemezei azonban szélesek és hosszúak.  4 évig fejlődő lárvája lombosfákat, fekete fenyőt, lágyszárúakat pusztít.

 Repülésre kész hím - jellegzetesek lemezes csápjai

A bogarak június-júliusban rajzanak. A hím egyedek mindig többen vannak a nőstényeknél és is előbb jelennek meg. A hímek repülnek, széles csápjaik segítségével keresik fel a talajon vagy fákon várakozó nőstényeket. A csapó cserebogár jellegzetessége, hogy potrohát a szárnyfedőhöz dörzsölve ciripelő hangot hallat.

A táborozás alatt volt időnk megfigyelni őket alaposabban, tanulmányoztuk felépítésüket, beazonsítottuk a határozóban, sőt még jól sikerült alkotások is készültek róluk.

Csapó cserebogarat rajzolnak a hatodikosok

Irodalom: Wikipédia