Árvalányhajas gyepek

Száraz lejtőkön, napsütötte, köves tisztásokon tollat bontott – azaz kalászba szökött az árvalányhaj.  Különösen szép növény, amikor ezüsszőke haját lengeti, kunkorítja a szél. Népdal- és népmesekultúránkban is előkelő helyet foglal el az árvalányhaj, legények kalapdísze volt régen.

 Árvalányhaj (Stipa pennata) - haja tekeredik a lengő szélben

Az árvalanyhaj egy meleg és fényigényes fűféle, amelynek több faja ismert. Jellegzetességük, hogy a toklász kopasz, kunkorodó (Stipa capillata) vagy finoman pelyhes, szőrös, tollszerű (Stipa pennata) repítőszálkában végződik. A repítőszál zseniális megoldást biztosít az elterjedéséhez, általa a termés többé-kevésbé függőlegesen ér földet. Ha a föld nedves, a termésen levő szőrök higroszkópikus mozgást végeznek és a földbe fúródnak.

 Árvalányhajas gyep az Aninai hegységben

 

Nagy hőscincér

Pár héttel ezelőtt, egy májusi délutánon tévedt udvarunkra ez a szép, fényes fekete színű, hosszú csápokkal rendelkező rovar, a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo).  
A nagy hőscincér főleg magányosan álló, napsütötte idős tölgyekben fejlődik, amelyek pusztulásához maga is hozzájárul. Elhalt vagy idős fák elhalt anyagából táplálkozik, ezért szaproxilofág faj. Állományai napjainkra lecsökkentek.

Az alföldön a nagy hőscincér állományait ott találjuk meg, ahol nagyon öreg, magányos vagy kisebb csoportokban álló kocsányos tölgyek élnek. Az élő tölgyfákat támadja meg, de csak azokat, amelyek törzsét legalább részben erősen süti a nap. Zárt erdőkben ezért csak a lombkorona vastag ágaiban, vagy a széleken álló fákban telepszik meg.

Lárvái négy évig fejlődnek, kétujjnyi széles kanyargós járatokat rágnak eleinte a kéreg alatt, majd a fatest mélyebb részében, ezzel hozzájárulnak a fa pusztulásához. Amikor a tölgyfa elpusztult részéről leválik a kéreg, e járatok tömege láthatóvá válik; az ilyen fákban azonban a továbbiakban már nem fejlődik hőscincér. A nagyméretű lárvák 3-4 év után bábozódnak be. A bogár már ősszel megjelenik, de csak a következő év májusában bújik elő a fából.

  Nagy hőscincér (Cerambyx cerdo)

A nagy hőscincér igazi „esernyőfaj”: az általa megtámadott fa számos más bogárfajnak is élőhelyet biztosít.  Magyarországon védett, Natura 2000-es jelölőfaj.  

Irodalom: Merkl Ottó (2010), Bogármenedékeink, Temészet Világa 

Kékpettyes lábatlan gyík

Meglepő kinézetű hüllővel találkoztunk a Cserna patak völgyi bükkerdő avarjában. Hátán különleges, égszínkék foltok, teste megnyúlt, pikkelyes, lábai nincsenek. Kígyóra hasonlít, de mégsem az... 

Ő a lábatlan vagy törékeny gyík (Anguis fragilis). Ha alaposabban megvizsgáljuk a fajunkat, kiderül, hogy sok mindenben különbözik a kígyóktól. Ellentétben a kígyókéval, feje kicsi, szemei aprók és csukhatóak, tud pislogni. A kígyók csak mereven bámulnak, mivel a szemhéjaik átlátszó hártyaként összenőttek.

A lábatlan gyík látása gyenge, ezért a tájékozódáshoz a nyelvét használja, ilyenkor a szája kicsit nyitott, a kígyók viszont zárt szájjal tapogatnak a nyelvükkel. A kuszmának is nevezett gyík hossza elérheti a 45-50 cm-t. A testét borító pikkelyek simák és fényesek. A hátának színe a világosbarnától a sötétbarnáig változik és fémes csillogású, gyakran rezes tónusú.

Farka tompán lekerekített, veszély esetén letörik - mint a többi gyíkfajnak, így az állat megmenekül támadójától. A lábatlan gyík napközben gyakran kövek alá rejtőzve pihen. Főként reggel, este vagy eső után vadászik rovarokra, pókokra, ászkákra, csigákra és férgekre.
Sokan kígyónak nézik a törékeny gyíkot, ezért sokszor a tudatlanság áldozatául esik, pedig védett állat. 

 Látható a gyík hallónyílása - ezért valószínű, hogy kékpettyes lábatlan gyík 
(Anguis fragilis colchicus)

Magyarországon két fajuk él, a közönséges és a kékpettyes lábatlangyík (A. fragilis colchicus), amely jellemzője, hogy a hímek hátán több-kevesebb égszínkék petty látható.

Nehéz elkülöníteni egymástól a két fajt, mert a közönséges lábatlangyík hímjei is gyakran viselnek égszínkék pettyeket. Egyik fontos határozóbélyege a kékpettyesnek, hogy jól látható a hallónyílása.

Irodalom: http://khvsz.mme.hu

2014. május, Cserna-Domogled Nemzeti Park