Nőszőfüvek

A nőszőfüvek elég szégyenlős növények, nem tárják fel akárkinek szépségüket. A legtöbb ember szeme elől rejtve maradnak fűben, bozótban és erdő mélyén, sokszor beleolvadva zöldes színükkel a környezetbe. A hozzáértők figyelmét azonban különleges virágaikkal nyűgözik le. 

Mikor már majdnem minden őshonos orhideánk elvirágzott, akkor lépnek színre a nőszőfüvek és bontják ki virágaikat. Július elején még mocorogva készülődnek, hogy aztán július végén, augusztusban már teljes pompájukban virágozzanak.

Akiket eddig csak a határozókból ismertünk, a széleslevelű és a vörösbarna nőszőfű kötött velünk az idén szorosabb ismeretséget.

 Vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens) - Dolomitok hg., 2011 augusztus

Széleslevelű  nőszőfű (Epipactis helleborine) - Ruszka hg., 2011 július

Széleslevelű  nőszőfű (Epipactis helleborine) - Ruszka hg., 2011 július

Vörösbarna nőszőfű és széleslevelű  nőszőfű

Madarak a csúcson

A Piz Boè csúcson (3152 m), a Dolomitokban két madárfajt sikerült lencsevégre kapni. Mindkettő a havasi övezetben érzi otthon magát, a völgyekbe csupán télen ereszkednek le. A zord környezetben nem vetik meg az ember által elszórt hulladékokat sem, oportunizmusukra jellemzően szívesen tartózkodnak menedékházak és felvonók közelében. A Piz Boè csúcson nyáron elég sok turista fordul meg naponta, ezért aztán madaraink, elég szemtelen módon kunyerálják ki a napi betevőt.

A havasi csóka (Pyrrhocorax graculus) valamivel kisebb méretű madár a varjúnál, tollazata fekete, lábai narancspiros színűek. Mesterien repül, lenyűgöző légi mutatványokkal kápráztatja el az embert, ügyesen használva ki a légáramlatokat. Gyakran telepesen költ a széltől és hidegtől védett sziklahasadékokban.

 Havasi csóka

A havasi pinty (Montifringilla nivalis) a hegyvidék jellegzetes madara, a tél kivételével a csupasz sziklatömbök között tölti életét, síkvidéken nem is fordul elő. Könnyű felismerni fehér szárnytollairól. Magokkal és rovarokkal táplálkozik, fészkét sziklahasadékokban építi.

 Havasi pinty

Réti kardvirág

A réti kardvirág (Gladiolus imbricatus) Romániában ritka és védett növényfaj, rajta van a vörös listán, de állománya nincs felmérve.

A Ruszka hegység északi oldalán (Temes megyében), egy domboldali legelő szélén, Poieni közelében találtunk pár virágzó példányt idén, július elején. Egy pásztorfiú a közelben legeltette tehenét.
A hely, ahol rátaláltuk, egy hegyektől eléggé elzárt völgy közelében van, ahol egész évben nagyon csapadékos mikroklíma alakult ki.

 Pásztorfiú a kardvirágos réten

A réti kardvirág (Gladiolus imbricatus) a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó kardvirág (Gladiolus) nemzetség egyik faja. A rostos hártyákba burkolózó, gumószerű hagymából növő szára 30-90 cm magas. 1-2 cm széles levelei szálasak. Az alsó levél tompa csúcsú. A június-júliusban (más források szerint május-júliusban) nyíló, bíborvörös, 2.5-3.5 cm nagyságú virágai a szár csúcsán egyoldalra néző fürtben állnak, számuk ötnél több, sokszor a tízet is meghaladja. A virág mellett álló hosszabbik buroklevél rendesen rövidebb a lepel felénél. Toktermései tojásdadok, hosszúságuk körülbelül másfélszerese szélességüknek. 

Réti kardvirág (Gladiolus imbricatus)

Kivadult kerti rokonaitól kisebb és bíborvörös virágaiban különbözik. A fokozottan védett mocsári kardvirágtól (Gladiolus palustris) toktermésének alakja, alsó levelének csúcsa, nagyobb virág melletti buroklevelének hosszúsága és általában nagyobb számú virágai segítségével különböztethetjük meg. (Forrás: Wikipedia)