Kétcsíkos hegyiszitakötő

A szitakötők mindig is tetszettek, valamiért egy miniatűr helikopterre emlékeztetnek. Színes testükkel, fátyolszerű szárnyukkal kecses kis jószágok. Na de amikor ezt megláttam! Akkora volt, hogy amikor végre-valahára leült egy fűszálra vagy virágra, az egészen meghajlott a súlya alatt, így ő gyakorlatilag csüngött rajta. Még a mogyoróbokor ágát is lehúzta.

A kétcsíkos hegyiszitakötő (Cordulegaster heros) átlagban 8 cm hosszú, teste fekete alapon sárga csíkos, szárnyfesztávolsága 10 cm.  Erdővel körülvett tiszta vizű patakok, források mellett él. Közép- és Közép-Kelet Európában endemikus faj, rajta van a vörös listán, élőhelyei fokozott védelemre szorulnak, Romániában és Magyarországon is védett.

A fejét letakarja a virág lehajló része, de látszik az egyik szeme.

(Ruszkatővölgy, 2016. július.)

Tőzeglápok reliktuma: a kereklevelű harmatfű

A hátszegi medencét átszelő főúttól nem messze található az ország egyik legdélebbi fekvésű oligotróf tőzeglápja. Egy kis lápról van szó, a Ruszka havas Hunyad megyei tövében, amelyet botanikai rezervátummá nyilvánítottak és a Hátszegi Dinópark részét képezi. A lápot  Densus községtől pár kilométerre levő Peșteana (magyarul Nagypestény) faluból lehet megközelíteni. A falut és környékét románok lakják, így aztán meglepetésszerű a faluban levő romos állapotú református műemlék templommal találkozni. 

Református templom a többszáz éves diófa lombja mögött

A temlomtól feljebb szebb napokat megélt, romjaiban is szép kúria árválkodik. A református templom kertjében sírok, magyar nevekkel. Csak tippelni tudok arra, hogy valószínűleg egykor magyar nemesek éltek erre, úgy ahogyan a hátszegi medencében a Kendeffyek óriási birtokokon gazdálkodtak, beleértve a Retyezát erdőségeit is, vagy Nopcsa báró, aki itt kutakodott a hátszegi törpe dinoszauruszok maradványai után...

A református templomnál hagyjuk az autónkat és elindulunk a falu feletti dombocska fele. Jó félórás gyaloglás után pillantjuk meg a lápot, ami kissé elüt a táj arculatától. Ez is a régmúlt idők lenyomata, a jégkorszaki reliktumnövényzet őrzője. 

 Nyírfák a tőzeglápon

A lápot égeres-nyíres-nyáras-mogyorós faállomány veszi körül, a tőzegmohás láp belsejében is törpe nyírek nőnek összevissza. A láp belsejébe vezető palló csak pár lépésnyi, ezért ha alaposabban körül szeretnénk nézni, a süppedős mohapárnákra kell merészkedni. Főként tőzegmohák (Sphagnum sp.) és szőrmohák (Polytrichum sp.) fajai alkotják a mohaszőnyeget. 

 Tőzegmoha (Sphagnum sp.)

A mohák között vöröslenek a harmatfüvek tövei. Közelebb hajolva hozzájuk megcsodálhatjuk ezeknek a jégkorszaki reliktumoknak a szépségét. 

A piciny leveleket teljesen beborítják a mirigyszőrök, amelyek végén levő ragadós nedv csillog a délutáni napfényben. 

Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)

Íme egy igazi rovarfogó növény: a nedvre ragadnak a rovarok, amelyeket aztán a növény megemészt, így egészítve ki soványka ásványi anyag szükségletét a lápból.

Harmatfű aprócska zsákmányával az esti ellenfényben

Pesteana tőzegláp, 2016. július

Nappali pávaszem

Már a tavaly is sokat futkostam utána, de nem sikerült igazán jó képet készítenem róla. Végre idén szerencsével jártam.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a nappali pávaszem (Aglais io, régebbi nevén Inachis io vagy Nymphalis io) Közép-Európa egyik legszebb lepkéje. A tarkalepkék (Nymphalidae) családjába tartozik. A szárnyfelszín bíborvörös barna szegéllyel, minden szárnyán egy-egy kék szemfolttal. Feltűnő jelenség, és emellett elégy nagy is, elülső szárnyhossza 3 cm. A szárnyak fonákja ellenben fekete, összezárt szárnnyal könnyen el tud bújni. Egy éveben általában két nemzedéke van, tápnövénye a csalán. Kertekben, megműveletlen területeken, virágos mezőkön találkozhatunk vele. Fő ellenségei bizonyos legyek (Sturmia bella és Phryxe vulgaris), a fürkészlegyek és fürkészdarazsak, melyek a hernyójába petéznek, és lárváik abban élősködnek.

A fotózott példány egy hosszú, magas fűszál végén napfürdőzött és himbálózott, ahogy a szellő hintáztatta a szálat.

összecsukott szárnnyal

hintázik a magas fűszálon

És két tavalyi kép, ahol látszik a hátsó szárnyon is a szemfolt.

(Ruszkatővölgy, június vége - július eleje)