Cinegék az etetőn

Igazi téli idő köszöntött ránk. A tegnap reggel óta havazik, szinte megállás nélkül. A MME vörös riasztást rendelt el a madár etetéssel- és  itatással kapcsolatban. A kemény fagyban állandóan kell etetni a madarakat, mert az éhező, legyengült testű madarak, ha nem találhak élelmet könnyen megfagyhatnak.

Nem valami tetszetős madáretető egy öt literes kivágott műanyag flakon, jókora hanyagságról vall, de a hirtelen beállt kemény fagyok hatására gyorsan üzembe kellett helyezni az etetőt az idén is, úgyhogy maradt a legkézenfekfőbb, de elég ronda műanyag megoldás. 

 Ketten: széncinege és kékcinege az etetőn

A faggyúgolyó kiakasztásának mikéntjével még több akadályba ütköztünk, miután arról olvastunk a brit szakemberek madáretetési tanácsaiból, hogy a golyócskákat nem szabad műanyagból fonott, lyukas zöldségeszsákba tenni, mert a műanyag szálak veszélyesek lehetnek a madarak számára.

Kékcinege

Széncinege

A faggyútömböt végül egy alátétbe tettük, amelyet körbefontunk egy műanyag kerítésdarabbal. Ez sem a legjobb megoldás, de azért nagy népszerűségnek örvend a cinegék körében.

Zuzmók mindenhol

Ősszel kezdtünk neki egy kutatásnak a zuzmókról. Mielőtt elkezdtem volna foglalkozni a zuzmók tanulmányozásával, őszintén nem is tudtam, hogy milyen érdekes élőlények, amelyek közé több, mint  20.000 faj tartozik, s hogy egyszerűen bárhol képesek megélni a világon.

 Tölgyfazuzmó (Evernia prunastri) és Parmelia sulcata zuzmófaj társulása, 

Zaránd hegység, 2012 január, Fotó: Teleky Szabolcs

Maradványaik a földtörténeti középkor triász korszakából ismertek. A szimbiózis tökéletes példájaként emlegetik őket, mivel a felépítésükben résztvevő algák és gombafonalak egymást segítve, tökéletes összhangban élnek együtt.

 Physcia aipolia és Parmelia sulcata zuzmók fakérgen, Cerna hegység,
2011 október, Fotó: Tóth Kinga

A zuzmók nagyon szívós, ellenálló élőlények, elviselik a szélsőséges időjárási viszonyokat és szinte mindenhol meg tudnak telepedni. Városi kerítéseken, tetőcserepeken, sírköveken vagy akár az útszegélyt alkotó köveken is találkozhatunk velük. Társulásaik beborítják a fák kérgét, színessé vátoztatják a kövek, sziklák szürkeségét. A sárga kéregzuzmó, az egyik legismertebb zuzmófajunk, rikító narancssárga színével már messziről jelzi jelenlétét.  A szürke színű kéregzuzmókat viszont, amelyek szorosan tapadnak a fák kérgére, már sokkal nehezebb észrevenni és megkülönböztetni.

Sárga kéregzuzmó (Xanthoria parietina), Cerna hegység,
2011 október, Fotó: Tóth Kinga

A zuzmók világában való elmélyülés nagy kihívásnak bizonyult számunkra, hiszen zuzmót határozni sokszor lehangolóan nehéz feladat lehet.
Kutatásunkat a zuzmók bioindikátorként betöltött szerepére alapoztuk, hiszen a zuzmók, bármennyire is ellenálló szervezetek, a szennyezett levegőt különbözően tolerálják.

 Tiszta levegőt jelző tölgyfazuzmó (Evernia prunastri) a Zaránd hegységben, Fotó: Teleky Szabolcs

A levegőszennyezés zuzmókra gyakorolt hatásáról szóló egyik legkorábbi utalás 1812-ből származik, amely szerint a szennyezett levegőjű területeken szinte egyik zuzmó sem tud megélni. Ezt követte az 1800-as években számos angol kutató megfigyelése, amelyek a magas szén-dioxid tartalmú füstgázok  számlájára írták a környékbeli zuzmók eltűnését.

 Tölgyfazuzmó és Flavoparmelia caperata zuzmó telepei

Zaránd hegység, 2012 január, Fotó: Teleky Szabolcs

Az első magyar nyelvű utalás a levegőszennyezés hatására elszegényedő városi zuzmóflóráról 1906-ból származik, a magyarországi nagyvárosok közül elsőként Debrecen zuzmótérképe készült el 1941-ben.
Temesvár zuzmótérképét valószínűleg még nem állította össze senki sem, nekünk sem sikerült. A feladat egyszerűen meghaladta az erőnket. De körbejártunk jópár utcát, sétányt és megvizsgáltunk több tucat fát, amelyeken megpróbáltuk beazonosítani az ott élő zuzmófajokat. Tiszta levegőt kedvelő zuzmó nincs városunkban, ezekkel csak városon kívül találkoztunk, viszont levegőszennyezésnek ellenálló szürke kéregzuzmók és sárga falizuzmók elég sok fatörzset díszítenek az utcákon.

További információk a zuzmókról a zuzmo.hu honlapon és itt olvashatóak. Akit pedig még ennél is jobban érdekel a téma, elolvashatja Farkas Edit, Lichenológia (2007) című könyvét, amely az első magyar nyelvű kézikönyv a zuzmókról.

A bejegyzés megírásában Szabó Ágota, X.-es diák működött közre, ő képviselte a zuzmókról írt dolgozatával iskolánkat a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciáján (TUDEK) Kolozsváron. Köszönet Teleky Szabolcs tagtársunknak a zuzmós fotóiért.

Madáretető és itató vendégei

Nyáron helyeztem ki az itatót - egy mélyebb, nagy cserépalátétet, melybe 2 liter víz fér - a tömbházak közötti kis zöldterületre, az itt élő verebek, tengelicek, fekete rigók, seregélyek, fakopáncsok és gerlék részére. Előbb a másfél méter magas élősövényben vágtam egy mélyedést, és oda helyeztem, mert ez macskabiztos helynek tűnt. A tálat a víz és a beletett kövek súlya stabilan tartotta. De a madarak nem fedezték fel. Aztán letettem a földre, gondolván, hogy elég természetellenes a víz a bokor tetején és ez a baj. Így se volt jó, egy madár se talált rá, csak a macskák ittak belőle (talán a sünök is), hiába költöztettem ide-oda, jobban látható helyre.
Október elején aztán felszedtem az itatót, már szinte teljesen lemondtam róla, de utolsó próbálkozásképpen kitettem az ablakba. És láss csodát: a verebek rátaláltak az itatóra. És a cinegék követték őket. Persze nemcsak ittak, hanem fürödtek is. Sose képzeltem, hogy ilyen apró madarak méter magasra képesek spriccelni a vizet. Egy fagyos éjszaka utáni pár fokban is képesek fürdeni.
Bizonyítékul álljon itt pár kép, ablakon keresztül készítve - amíg még ki lehetett látni rajta.

Fürdőző cinegék és verebek

Október végén már etetni is kezdtem: dióbelet, napraforgó magot és búzát tettem az etetőbe. A kb. 20 fős verébcsapat mellett, 10 széncinege és  egy  kékcinege jár az ablakomhoz enni, inni, fürödni.

Az almafán maradt néhány alma, ezekből is csipegetnek időnként a cinegék.

Tegnap látogatását tette egy karvaly. Rég nem láttam őket errefelé. Ez alkalommal egy nőstény volt.  Fogott egy verebet és az ablakommal szemben fogyasztotta el. A sűrű orgonaágak miatt alig tudtam fotózni, bár egy negyed órát töltött el a falatozással. Míg a karvaly evett, egy verebet se láttam, de a cinegék előjöttek és nem érzékelték a veszélyt. Reméltem, hogy azt a verebet kapta el, melynek az egyik szeme gennyes és mintha be lenne forrva, és az ablakpárkány sarkába illetve az etetőbe szokott behúzódni. De nem, ezek szerint fél szemmel is elég ügyes volt, mert újból láttam. 

Így ősz végén még láttam az ablakból egy tengelicpárt és egy fakopáncsot. Foglalkoztat a gondolat, hogy kitegyek valamilyen odút a cinegék részére, de még nem tudom, hogy hova tegyem és hogyan szerzem be.