Kékpettyes lábatlan gyík

Meglepő kinézetű hüllővel találkoztunk a Cserna patak völgyi bükkerdő avarjában. Hátán különleges, égszínkék foltok, teste megnyúlt, pikkelyes, lábai nincsenek. Kígyóra hasonlít, de mégsem az... 

Ő a lábatlan vagy törékeny gyík (Anguis fragilis). Ha alaposabban megvizsgáljuk a fajunkat, kiderül, hogy sok mindenben különbözik a kígyóktól. Ellentétben a kígyókéval, feje kicsi, szemei aprók és csukhatóak, tud pislogni. A kígyók csak mereven bámulnak, mivel a szemhéjaik átlátszó hártyaként összenőttek.

A lábatlan gyík látása gyenge, ezért a tájékozódáshoz a nyelvét használja, ilyenkor a szája kicsit nyitott, a kígyók viszont zárt szájjal tapogatnak a nyelvükkel. A kuszmának is nevezett gyík hossza elérheti a 45-50 cm-t. A testét borító pikkelyek simák és fényesek. A hátának színe a világosbarnától a sötétbarnáig változik és fémes csillogású, gyakran rezes tónusú.

Farka tompán lekerekített, veszély esetén letörik - mint a többi gyíkfajnak, így az állat megmenekül támadójától. A lábatlan gyík napközben gyakran kövek alá rejtőzve pihen. Főként reggel, este vagy eső után vadászik rovarokra, pókokra, ászkákra, csigákra és férgekre.
Sokan kígyónak nézik a törékeny gyíkot, ezért sokszor a tudatlanság áldozatául esik, pedig védett állat. 

 Látható a gyík hallónyílása - ezért valószínű, hogy kékpettyes lábatlan gyík 
(Anguis fragilis colchicus)

Magyarországon két fajuk él, a közönséges és a kékpettyes lábatlangyík (A. fragilis colchicus), amely jellemzője, hogy a hímek hátán több-kevesebb égszínkék petty látható.

Nehéz elkülöníteni egymástól a két fajt, mert a közönséges lábatlangyík hímjei is gyakran viselnek égszínkék pettyeket. Egyik fontos határozóbélyege a kékpettyesnek, hogy jól látható a hallónyílása.

Irodalom: http://khvsz.mme.hu

2014. május, Cserna-Domogled Nemzeti Park