2014. március 22., szombat

Szajkózás

Őszajkóságára végképp nem számítottam a múlt vasárnap. Borús-hűvös  idő volt, olyankor az embernek nem akaródzik kimenni. Csúf károgás-félére lettem figyelmes, de meglepetésemre a hang gazdája nem varjú volt. Tollazatáról könnyen felismertem. Szajkó úr teli torokból énekelt szajkónénak, aki inkább sajnálkozó tekintettel nézte. Aztán násztáncát lejjebb folytatta, úgy másfél-két méter magasban, amivel felkeltette a környékbeli macskák érdeklődését, egy ponton vagy öt macska figyelte. Ha nem lett volna náluk is párzási időszak, valószínűleg rossz vége lett volna.
Készítettem róluk pár fotót örülve a szerencsémnek, hogy végre közelebbről is láthatok szajkót, de nem foglalkoztam velük többet gondolván, csak véletlenül tévedtek a városba.




Erre fel egy hétre rá, ma újból láttam őket. Megint párosan. Ebből csak az következhet, hogy valahol a közelben (tán a közeli parkban?) szándékoznak fészket rakni. Megint rikácsolt a hím, riasztott, aminek meg is volt az oka: egy fekete macska közelről leste. Az már nem jutott eszébe, hogy ilyenkor illik kicsit magasabbra szállni, ha biztonságban szeretné magát érezni.



Nem táplálok nagy reményeket arra vonatkozóan, hogy később is látom majd őket, mert ha kileveleznek a fák, a lomboktól nem fognak látszani.

2014. március 12., szerda

Kora tavasz a Kolozsvári Szénafüveken

A fajgazdagságáról híres Kolozsvári Szénafüvek különleges világába volt alkalmunk ellátogatni ezen a hétvégén. A természetvédelmi terület a kincses város szélétől alig pár kilométerre terül el. Ahogy elhagyjuk az utolsó házakat, a déli lejtőkön már feltűnnek a Szénafüvek jellegzetes alakzatai, a "koporsók".

A Szénafüvek  "koporsói"

A táj rendkívül mozaikos: száraz és félszáraz gyepek, cserjések, kisebb-nagyobb tavacskák, nádasok váltják egymást. A mozaikszerű élőhelyeknek köszönhetően sok ritka, veszélyeztetett növény- és állatfaj találja meg itt életfeltételeit. A Szénafüveket elsősorban a szárazságtűrő, ritka növényfajoknak köszönhetően nyilvánították védett területté és itt alakították ki Kolozsvár első tanösvényét is. A terület a Natura 2000 hálózat része.

 Héricses gyep

Tavacska nádassal

Az idei enyhe télnek köszönhetően ottjártunkkor már virágoztak a kora tavasz legszebb vadvirágai, a héricsek és kökörcsinek.


Tavaszi hérics (Adonis vernalis)


Hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana

Csuklyás ibolya (Viola ambigua)

Törpe sás (Carex humilis)

A tanösvényt hirdető információs tábla

Sajnos nem volt időnk megkeresni a xeroterm reliktumfajként számontartott egyhajúvirágot (Bulbocodium vernum),  amelynek legnagyobb állománya Romániában a Szénafüveken található.

Kapcsolódó cikkek:

2014. március 2., vasárnap

Tavaszi növények a saroltavári erdőkben

A tavasz első napján Temesvártól kb. 40 kilométerre, Saroltavár - Buzád - Honos völgye - Németremete útvonalon tettünk meg egy hosszabb gyalogtúrát. Túránk Saroltavárról (Charlottenburg) indult, amely az egyetlen szabályos kör alaprajzú település a Bánátban. A különleges formájú falut német telepesek alapították a 18. század második felében. Buzád faluból kapaszkodtunk fel a dombhátra, amelyet ritkás tölgyerdő borít. Meglepetésünkre tavaszi növényeknek nyoma sem volt, ami az erdőirtások nyomán keletkezett pusztítással magyarázható. Leereszkedtünk a Hámos, majd a Honos völgyébe. A völgyben találkoztunk először a medvehagymák sötétlő, fokhagymaszagú, bomladozó leveleivel, majd a csillagvirágok kéklő üdeségével.


Kétlevelű csillagvirág (Scilla bifolia)

A csillagvirágok a tavasz legelső növényei tájainkon, a Temesvár melletti Vadászerdőben az idén már február közepén bontogatták szirmaikat. A kétlevelő csillagvirág valójában nem egyetlen faj, újabban több önálló fajra különítették el.

A Honos patak völgyében, közel az erdészházhoz, a kárpáti sáfrány kisebb állományába botlottunk az erdőszélen. A délutáni fényben róluk is újabb fotók készültek. 


 Kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus)

Helyenként a tüdőfű bíborpiros és kékeslila virágai kölcsönöztek színt az erdő talajának. Érdekes a virágok különböző színezete: a fiatal virágok pirosak, az idősebbek kékeslilák. A színváltás a sziromlevelekben található festékanyagnak, az antociánnak köszönhető, amely a sejtnedv savasról lúgosra változását jelzi. A növény ezzel jelzi a megporzást végző rovaroknak, hogy melyik virágban találnak több nektárt. 

Pettegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis)