Ez a bejegyzés nagyon megkésett, de mivel kedvenc vadvirágom birtokolta az idén ezt a címet, úgy döntöttem, hogy az év utolsó napjaiban mégis pótolom a mulasztást.
Mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris), 2016 április
A Magyar Természettudományi Blog ebből ez alkalomból részletes és igen érdekes cikket közölt a kockásliliomról, amely itt érhető el.
Többek között ebből a cikkből derül ki, hogy Európában több mint 20 kockásliliom faj él, többségük az Alpok és a Balkán hegyvidékein. A számunkra ismert mocsári kockásliliomon kívül létezik szicíliai, macedón vagy pontuszi kockásliliom.
Magyarországon a nemzetségnek csupán egyetlen faja terem vadon, a mocsári kockásliliom. Síkvidéki növény, nedves réteken, ligeterdőkben, üde cserjésekben fordul elő. Elsősorban élőhelyeinek lecsapolása, tönkretétele vagy megsemmisülése vezetett a faj megritkulásához egész Európában.
Ha konkrétan kies tájainkra (Temes megye) gondolok, akkor szomorúan kell nyugtáznom, hogy legnagyobb élőhelyei (Pogányos patak menti ligeterdő) szinte teljesen eltűntek ennek a szép növénynek főként az erdőirtásoknak köszönhetően. Kész csoda volt, amikor évekkel ezelőtt egy nagyon szép tölgyes-gyertyános erdőben rábukkantunk. Azóta évente elzarándoklunk ide kockásokat fotózni április legelején, bár sokszor az április már későnek bizonyult a virágzásához.
Románia flórája több kockásliliomot is listáz a mocsárin kívül, a keleti kockáslilomhoz nekünk is szerencsénk volt a Cserna hegységben és a Domogled szikláin. Ez a faj kimondottan a sziklás élőhelyeket kedveli.
Keleti kockásliliom (Fritillaria orientalis) a Révi szorosban, 2016
Ha megérkeznek a novemberi hidegek, akkor irány a Vadászerdő egyik távoli szeglete, ahol a kőrisfák alatt ilyenkor kezdenek megjelenni a lilatönkűek. Nem könnyű észrevenni őket, mert a halvány szürkés-barna kalapok beleolvadnak a avar színébe.
Igazi meglepetés a gomba tönkjének ibolyáslila színe és aromás, földes illata.
A kezdő gombászok is - mint mi, könnyen felismerik a lilatönkű pereszkét, annyira egyedi a megjelenése, hogy nem lehet összetéveszteni semmi mással. Szemet gyönyörködtető, érdekes lila tönkjével igazi különlegesség ez a gomba, nem hiába érdemelte ki az Év Gombája címet.
Lilatönkű pereszkék (Lepista personata) kicsitől a nagyig
Késő őszi gomba, de akár decemberben is találkozhatunk vele, a hosszabban tartó fagyos időszakig terem. Nagyon finom, savanyúság is készíthető belőle, mert húsa főzés után is kemény, roppanós marad.
Különleges szépségű táj tárul elénk, ha felérünk a Mehádiai hegység gerincére a
Cserna patak völgyéből, Herkulesfürdőtől körülbelül 15 kilométerre. A
gerincen mintha más világba
lépnénk: a tájat óriási bemélyedések, víznyelő teknők uralják, amelyek
szélein
mészkősziklák fura alakzatai meredeznek, göcsörtös törzsű bükkökkel és
bonsaira hasonlító bánáti fekete
fenyővel.
Dolinák világa a Fehér Kövek csúcs felől
A helyiek "crovuri"-nak
nevezik őket, magyarul talán mélyedéseknek, süppedéseknek felel meg ez a kifejezés. A karsztosodás által
létrehozott mélyedések látványos méreteket öltenek ezen a gerincen, a Medved
dolina például ezer méter átmérőjű és majdnem kétszáz méter mélységű!
Medved dolina (Crovul Medved) fentről
Fák a Medved dolina tisztásán
Az egymás után sorakozó dolinák szinte 12 kilométer hosszú láncolatot alkotnak a gerincen,impozáns méretüketa fotók sem tudják igazán visszaadni. Akkor szembesülünk a távolságokkal, amikor ki kell mászni a szintkülönbséget és keresztül kell gyalogolni a medencékben levő tisztásokat.
Fiatal bükkfa az egyik dolina szélén
A Medved dolinából a Disznó tisztásokra juthatunk, ahol a tavasszal vagy csapadékosabb nyarakon vakítóan zöld a fű, itt-ott aprócska időszakos tócsákkal, ahova inni járnak az állatok. Valószínűleg ezekről a disznók számára ideális dagonyákról kaphatták nevüket ezek a tisztások.
A Nagy Tisztás különleges szépségével nyűgöz le fotóst és természetjárót: fenyők, bükkök, sőt egy kis kalyiba is feltűnik a tisztás alján.
Nagy Tisztás (Crovul Mare) őszi alkonyatban
Tavasszal, ugyanaz a dolina
A Cserna völgyéből induló piros kereszt jelzést követve, a Tamna szoroson (Foeroaga Tamna) keresztül juthatunk fel ide, mintegy 2 óra alatt. A helyiek ezen az átjárón keresztül vezetik sokszor állataikat a Cserna völgyéből Izverna faluba, amely az olténiai oldalon található. A Nagy Tisztás nevezetű víznyelő medence meredekét kimászva újabb dolinák következnek, a Hosszú Tisztás (Poiana Lunga), majd a Beletina, ahol egy nagy juhesztena is található.
A Beletina tisztás egyik csücske
Bükkös a Beletina tisztáson
A Beletina tisztásról vissza lehet ereszkedni a Cserna völgyébe vagy le lehet jutni Olténiába, mint ahogy mi tettük az utolsó túránkon, amikor rossz jelzést követve Izverna faluban lyukadtunk ki egy hosszas menetelés után...
A bejegyzés fotói a 2014-es októberi túránkon készültek (kivéve a tavaszi képet).
További fotókért a mehádiai dolinák csodálatos világáról - Dan Tautan-tól, katt ide.
Rengeteg személyes emlék fűz a Néra völgyéhez, sokszor
koptattam ösvényeit gyerekként is. Nagy élmény volt, amikor először jártunk itt 11.-ik
végén az osztálytársakkal. Egy hétig nomádként éltünk, teljesen elzárva a
civilizációtól:
élveztük a természet vadságát, a hűs folyót, az éjszakába nyúló
beszélgetéseket a tűz mellett.
Mikor teljesen kifogytunk a kajatartalékainkból a környező tanyákra indultunk felfedezőútra tojást és kukoricalisztet
vásárolni. Bográcsban főztük a puliszkát, sőt még a kagylólevest is
kipróbáltuk... Remek buli volt!
Mészkősziklába vájt ösvények a Néra mentén
Fürdőhely homokpaddal
A völgy egyediségét a lassan kanyargó Néra mentén magasodó
sziklákba vájt ösvények, alagutak és a szubmediterrán
klíma hatására kialakult, ritka fajokban gazdag növényzet különleges ötvözete adják.
A Néra völgye egyike az ország leghosszabb szurdokainak, kb. 22 km hosszú, ennek mintegy 20 kilométere szurdok jellegű. Ezt a távolságot akár egyetlen nap alatt is végig lehet járni, főleg mert nincsenek jelentős szintkülönbségek.
Az ösvény szinte végig a Néra mentén halad, csak az Ördög tó előtt kell
kimászni egy kis kaptatót, majd leereszkedni a tóhoz.
Egynapos őszi
teljesítménytúraként egy diákcsapattal mi is végigjártuk a Néra völgyét
egyik évben a Bei (magyarul Bég) hídtól Újsopot faluig. Az egyedüli nehézség az volt,
hogy egy esősebb időszak után mentünk és elég magas volt a Néra
vízállása és erős a sodrás azon a ponton, ahol át kell kelni a túlsó
partra vízben gyalogolva (kb a túra közepén, a La Carlige nevezetű
helyen). Jól fogott volna egy kötél az átkelésnél! Amúgy, ha szárazabb az idő, a víz bokáig ér ezen a helyen. Jó tempóban (nem volt erőltetett menet!),
sikerült szürkületre beérni a faluba, annak köszönhetően, hogy még az
útvonal elején megspóroltunk pár kilométert, mert nem Szászkáról (Sasca
Romana) indultunk, hanem a Bei hídtól.
A
völgy egyik látványosabb része pont Szászka és a Bei patak hídja között
van: egy függőhídon kell átkelni a Nérán, az ösvény itt végig a folyó
mellett halad, először a parton, majd sziklába robbantott keskeny
ösvényeken és alagutakon. Egy óra múlva a Bei hídnál vagyunk, ahova
autóval is el lehet jutni egy másik útvonalon. Innen kövezett szekérút
vezet a Damian erdészházig, amely egy tisztáson terül el. Nagyon jó
sátorhely, a közelben egy erdei forrással. Ez azért is fontos, mert a Néra vize elég zavaros és nem iható!
Bázisunk a Damian ház mellett
Itt
sátoroztunk egyik nyáron egy nagyon jó kis sulis csapattal pár napig,
ekkor bejártuk nemcsak a Néra völgyét, hanem a Beusnita vizeséseket is
(erről a vidékről itt írtunk egy májusi vízesés és orchidea túránk
alkalmával).
Az erdészháztól az Ördög tóig a szurdok ismét
vadabbá válik, a kanyargó folyó oldalán sziklafalak tornyosulnak. Az
ösvény a Nérát követi, sokszor a szikába vájt keskeny
párkányokon kell haladni.
Kötéllel biztosított rész egy keskeny párkányon
Az
Ördög tóhoz kb. 4 óra alatt juthatunk el a tisztástól, a táv oda-vissza
is lazán bejárható, ha itt sátorozunk. A tavat egy barlang boltozatának
beszakadása hozta létre, részben a feketés sziklakupola alatt
található. A színe változó, hol türkízkék, hol sötétes, szinte fekete,
annak függvényében, hogy épp az égbolt kékje vagy a barlangfal sötétje
tükröződik benne. Fura árnyjátékok vannak a felszínén és elég misztikus
hangulata van.
Reflexiók az Ördög tóban
Az
Ördög tavát elhagyva lassan megszelídül a táj, véget ér szurdok jellege
és a Néra egy széles völgyön kanyarog tovább, réteken, kaszálókon, kicsiny művelt területek között. Tanyák tűnnek fel
itt-ott a tisztásokon, ahol az emberek úgy élnek mint többszáz évvel
ezelőtt.
Szerencsére a Néra völgye egyelőre megmenekült a tömegturizmustól, talán azért is, mert elég elszigetelt helyen található, távol a főutaktól. A fakitermelés a Néra-Beusnita nemzeti parkot is veszélyezteti sajnos, épp a közelmúltban folytak a viták arról, hogy a Romsilva kitermeli a védett területhez tartozó erdőségeket is.
A fotók a 2011-es túránk során készültek a Damian ház és az Ördög tó közötti szakaszon.
A múlt heti napsütésben rengeteg rovar és lepke szorgoskodott a kert őszirózsáin. A nappali pávaszemek különösen szépek voltak, róluk itt írtunk bővebben.
Van egy pár hely a város környékén, ahova évente kijárunk, hogy szemrevételezzük az éppen virágzó ritka vagy védett növényeket. Ilyen a város északi körgyűrűjéhez közeli őszirózsás rét, amelyet egykori biológiatanárom és felesége, Magdi néni mutatott meg nekünk először.
A puszta kellős közepén levő lila színű virágtenger lenyűgözött bennünket, a szakirodalmat tanulmányozva pedig kiderült, hogy egy olyan növénytársulásról van szó, amely a régmúlt sziki tölgyeseinek maradványát őrzi... Szikes erdeirét a társulás neve (Peucedano-Asteretum sedifolii), amelyben a réti őszirózsa és a védett sziki kocsord a fő társulás alkotó fajok. Magyarországon eléggé megritkult, a Hortobágyon és környékén található még néhány maradvány foltja és a Dél-Tiszántúlon.
Nálunk is ritkaságszámba megy, pár állománya maradt Temesvár környékén, a Vadászerdő szegélyében és a Dinnyés melletti szikes pusztákon.
Érdekes a társulás dinamikája is. Voltak évek, amikor a tájat a réti őszirózsa uralta és a sziki kocsord, ez a magas, ernyős növény szinte kiszorult a társulásból (lásd fenti kép), máskor pedig alig-alig akadtunk őszirózsákra (lásd alább). Ilyenkor arra tippeltünk, hogy nemcsak a komoly nyári szárazság, hanem az intenzív legeltetés is az őszirózsa megfogyatkozásához vezetett.
Sziki kocsord ősszel, a termésérés fázisában (2008)
Védett sziki kocsordok (Peucedanum officinale)
Az idén a szeptemberi rét meglepően zöld volt, rengeteg őszirózsával és 2 méteresre nőtt kocsordokkal. A késő délutáni fényben nehéz volt fotózni, na meg, sem az őszirózsa, sem a kocsord nem egy fotogén növény.
A madaraknál sokszor a fiókák és a növendékek tollazatának a színe eltér a felnőtt egyedekétől, így felismerni őket nem mindig könnyű. Ezért volt nem mindennapi esemény együtt látni a barázdabillegető(Motacilla alba alba) szülőt a fiókájával, amint bogarásznak.
A kései szegfű(Dianthus serotinus) a magyar alföld meszes homokpusztáinak, homoki réteknek a bennszülött (endemikus) faja. Nevét onnan kapta, hogy sokáig, általában június közepétől október elejéig virágzik, de akár májustól novemberig is, ha kedvező az időjárás. Virágának 5 fehér, majdnem feléig rojtos szirma van. Szára elágazó, egy száron több virág van. A csésze körülbelül sziromhosszúságú és zöldes. A többi fehér rojtos-tollas-sallangos rokonával együtt Magyarországon védett.
A képek Paks mellett, a cseresznyési erdő tisztásán készültek idén, július közepén.
Úgy van vele az ember, hogy amiről nem tud, az nem zavarja. Tudtam, hogy bizonyos gyógyszereket állatokon tesztelnek, főleg fehéregereken és patkányokon, de őket nem szimpatizálom túlzottan. Amikor felröppent néha egy hír a majmokon való kísérletezésről, az felháborított, de még akkor nem tudtam ennek a mikéntjéről. Aztán ráakadtam egy cikkre, amely részletesen, képekkel illusztrálva leírta a kozmetikumok és tisztálkodási szerek tesztelését, és hogy ehhez nyulakat, cicákat és kutyákat is használnak. Na ez kiverte nálam a biztosítékot! Pár hétig kísértettek a képek. Az én kedvenceimmel ne kegyetlenkedjenek, ne kínozzák őket, és ne az én nevemben! Senki ép elméjű nem iszik sampont és nem ken a szemébe egy kanálnyi kézkrémet. És főleg nem ismételten. Ezeket a teszteket úgymond azért végzik, hogy nekünk ne legyen semmi bajunk a termékek használatától.
Csakhogy van. Nekem legalábbis, és a környezetemben is tudok jó pár embert. Biztos mással is megesett, hogy a zsíroldó mosogatószer szinte a bőrét is levitte az ujjáról, pedig csak egy kicsit használta. Egyik kolléganőm arra panaszkodott, hogy az új és drága arckrémétől (egy dermato-kozmetikum!) begyulladt a szeme. Mondtam neki, ne kenje a szeme köré. Nekem egy szemránckrémtől gyulladt be a szemem és a szemspiráltól. Szintén márkásak voltak, mindkettőt kidobtam. Aki allergiás (egyre többen vagyunk, és egyre több mindenre), annak sokszorta rosszabb. Bizonyos samponoktól (híres, tévében reklámozott márkák) rettenetesen húzódik és viszket a fejbőröm, másoktól pattanások jelennek meg a fejemen. Kipróbáltam egy tucatnyi márkát, míg végül találtam egyet, amit eltűr a bőröm. Már azon voltam, hogy visszatérek a háziszappanhoz és ecetes vízzel öblítek (mint gyerekkoromban a nagyanyámnál). Mellesleg egy ismerősöm ezeket használja a mosáshoz, mert a mosóporokra allergiás. Tüsszög a szaguktól, és apró, piros, viszkető kiütések lesznek a testén, ha mosóporral mosott ruhát vesz fel. Ugyanakkor a parfümökre is allergiás.
Visszakanyarodva az állatokon való teszteléshez, felvetül bennem a kérdés: feltétlenül szükséges ez? Szerintem a végeredmény erősen kétségessé teszi a hatékonyságukat, tehát nagyrészt indokolatlanok. Ugyanerre a következtetésre jutottak egyes tudósok is, és új módszereket fejlesztettek ki: emberi sejteken, szöveteken végzett kísérleteket, melyek relevánsak, és nem kegyetlenek.
Miután utánanéztem, megdöbbenve tapasztaltam, hogy minden kozmetikumom, tisztálkodási szerem állatokon volt tesztelve, egy márka kivételével. Ez sok növényi kivonatot használ, organikusakat, amennyiben lehetséges, és főleg természetes anyagokat. De elég drága.
Eldöntöttem, hogy ezentúl olyan termékeket fogok vásárolni, amelyek nem voltak állatokon tesztelve, vagyis Cruelty Free-t (kegyetlenség-menteset). Arra számítottam, hogy jó mélyen kell a zsebembe nyúlnom ehhez. Kinga javaslatára elmentem egy bio termékeket áruló boltba. Nem minden termék volt Cruelty Free, de találtam, ami nekem kellett. És jóval kisebb volt az áruk, mint a patikában a dermato-kozmetikumoknak. Összetevőiket illetően főleg természetes alapanyagokat tartalmaznak, és eddig meg vagyok elégedve velük. De hát mindenki tudja, hogy a természetes anyagok a legjobbak, lásd uborka-, gyümölcs-, tejfölös, joghurtos, mézes pakolások az arcra, olivaolajas, tojásos pakolás a hajra, stb.
A Humane Society International többek között azért is küzd, hogy betiltsák vagy legalábbis csökkentsék az állat-kísérleteket. Ha egyetértetek a céljukkal, írjátok alá a petíciójukat. Érdemes figyelni a facebook oldalukat, mert sok aktuális információt tesznek közzé.
Itt találjátok az állatokon tesztelő márkák listáját.
A lilásrózsaszín illatos szegfűket szinte mindenki felismeri a mezőn, a réten vagy erdőszélen, mivel viszonylag hasonlítanak a kerti, nemesített rokonaikhoz.
A Ruszka-havas lábánál levő domboldalakon, legelőkön sok szegfűt láttam július elején.
Volt viszonylag magas, egyenes szárú, egyszínű lilásrózsaszín virágú, ezen a virágok csoportosan álltak a szár végén. Ezt vékonylevelű barátszegfűnek (Dianthus carthusianorum subsp. tenuifolius (Schur) Hegi) azonosítottuk.
És a kedvencem, a pöttyös virágú. A szirmok belső részén fehéres pöttyök vannak, a porzói lilásfehérek. Ennek elágazó volt a szára, és nem volt túl magas. Ez a szeplős szegfű egyik változata (Dianthus armeriastrum Wolfner).
Ezis ugyanaz, csak a szeplői halványak.
Segítségemre voltak a határozásban az alábbi oldalak:
A patak partján akadtunk rá késő délután. Széttárt szárnnyal mutatós lepke. A völgyben már nem volt elég fény, ezért vakut használtam, így nagyon jól látszik a fémes csillogása.
A fémes medvelepke(Callimorpha dominula) egy közepes méretű éjjeli lepke (elülső szárnyhossza 2,2 - 2,6 cm), a medvelepkefélék (Arctiidae) családjába tartozik. Elülső szárnyainak a felszíne kékeszöld fémes csillogású fekete, fehér és sárgás foltokkal, hátsó szárnyai pirosak fekete foltokkal. Potroha felső része szintén piros. Ajaktapogatója rövid, de nyelve fejlett, így nektárral táplálkozik. Hegyvidéki nedves erdőkben, patakvölgyekben, szedresekben, csalánosokban él, egy évben egy nemzedéke van, imágója június-július folyamán száll. Azon medvelepke fajok közé tartozik, amelyek nappal is repülnek.
Hogyan reagál az ember, ha denevér repül be a szobájába?
Hát, általában visong, és ki akarja hessegetni. Ettől a jószág megijed, és még véletlenül sem azt teszi, amit elvárnak tőle.
Szerencsére idén a táborban nem teljesen így zajlottak a dolgok. Történt ugyanis, hogy két denevér este, a nyitva hagyott ablakon át berepült a szobába. Visítás az volt, de kevesebb, mert fiúszoba volt. Csapkodás, zargatás azonban nem. Az egyik kisdiák egyszerűen megfogta őket. Aztán körbe lettek mutogatva, meg lettek simogatva és le lettek fotózva. Majd elengedtük őket. Elindultak az udvaron, a földön, de láttuk, hogy ez nem lesz jó nekik. Feltettük hát őket a falra, az otthonosabb volt számukra, mert a padláson laktak. Onnan aztán elrepültek.
A denevérkolónia a tábor épületének a padlásán lakik, valószínűleg rőt koraidenevérek (Nyctalus noctula), a tavaly is írtunk róluk itt. Nappal is sokszor hallottuk őket "cincogni", sötétedéskor pedig elkezdtek kirajzani a tető alól.
Mindkét kezében egy-egy denevér.
És a vakus vaktában fotózás eredményei:
Vitorlázás
Romániában minden denevérfaj védett, így ez is.
Idén Magyarországon a denevért az év emlősének választották.
Mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris), 2016 április
