2018. április 20., péntek

Ahol kockásék laknak - egy erdő hangulatképei

Az idén sajnos elszámoltam magam, így 1 héttel lekéstük a kockás liliom virágzását. Mire kiértünk az egyik temesi lelőhelyére, már minden példány elvirágzott, egyetlen göcsörtös szárú késői kockásba és egy színhiányos példányba botlottunk. 
Közben kirobbant a tavasz, már elvirágzottak a keltikék és kizöldült minden. 

Inkább nosztalgiából idézem fel az egy évvel ezelőtti - március végi ligeterdő hangulatát, az erdőét, ahol kockásék laknak és amely szentélyként vár minden kora tavasszal.


 Keltikés erdő, 2017. március 26.

Kockások a fényben

Ligeterdő a háttérben

Ketten egy száron


Viszlát jövőre, kedveseim!

2018. április 15., vasárnap

A Kazán-szoros tulipánja

A monarchia határán botanizált valamikor az 1880-as években Borbás Vince, a nagy magyar botanikus, aki a Kazán-szoros meredek szikláin  feltűnő, sárga virágú növényeket figyelt meg. Az utazók elől sokáig rejtve maradt fajt a Dunán csónakázva, a víz felett magasodó sziklafalakon, elérhetetlen párkányokon lehet látni.  Megközelítése elérhetetlennek tűnik, hiszen csak pár helyen lehet kiszállni és sziklákon mászva megközelíteni.  
Április elején már feltűnnek a Kazán-szoros meredek sziklapárkányain a sárgálló foltok: ilyenkor virágzik az al-dunai vagy magyar tulipán. Borbás Vince 1882-ben írja le a fajt és nevezi el  magyar tulipánnak (Tulipa hungarica). 


Magyar tulipánok, 2018. 04. 11. (Fotó: Sörös László)


Borbás Vince a 19. század legnagyobb magyar botanikusa volt, élete végén a kolozsvári egyetemen tanított növényrendszertant, majd a botanikus kert igazgatója volt. Rengeteg kutatóúton vett részt és 2000-nél is több növényalakot ért le, egyik fontos felfedezése ezek közül a magyar tulipán. A Bánság területén végzett növénytani kutatásairól több munkája jelent meg, Temes megye vegetációját is tanulmányozta. Érdekes lenne egy összehasonlító elemzést végezni a térség akkori és mostani flórájáról.



A magyar tulipán egy endemikus faj, amely kizárólag a Vaskapu környékén és a Kazán-szorosban fordul elő, Romániában. A szerb oldalon kihaltnak tehintett, már tíz éve nem került elő. Alfajának tekintett Tulipa hungarica ssp. undulatifolia csak néhány példányban fordul elő a Vaskapu környékén.

A nálunk élő populációja kb. 1000-1500 egyedet számlál, az IUCN szerint a kipusztulás fenyegeti. Szerencsére a sárga tulipánok nehezen megközelíthetőek, kizárólag csónakból, teleobjektívvel lehet lefotózni őket, közelképet pedig csak az készíthet róluk, aki partra száll és felkapaszkodik a meredek sziklafalakon.

Tulipán profil, 2018. 04. 11. (Fotó: Sörös László)


Külön öröm számomra, hogy az idén sok szép fotót láthattam erről a különleges és ritka növényről. Minden elismerésem Sörös Laci barátomnak, akinek az idén sikerült látnia őket.

2018. február 26., hétfő

Csííííz!

Avagy csíz, mondd, hogy cheeese!

Csíz tojó - felfújta a tollazatát a hideg miatt

Csíz hím

Vasárnap, a hideggel egy új madárfaj jött az etetőmhöz: a csíz (Carduelis spinus). Nem akartam hinni a szememnek, amikor félrehúztam a sötétítőt. Az ablakba helyezett etetőn táplálkoztak, mit sem zavartatva magukat. 

Ablakon át fotózva, a függöny tükröződik az ablakban


Az itatón is nagy volt a forgalom

Előbb csak a függöny mögül lestem őket, de amikor láttam, milyen bátrak - bátrabbak, mint a cinegék -, félrehúztam. Egy rövid szünet után visszaszálltak. Akkor egy hímet és 3 tojót láttam. Ma már többen voltak: 3 hím és 3 tojó. Habár picinyke madár, megközelítőleg kékcinege nagyságú, vagy még annál is kicsit kisebb, de hihetetlenül merész, és harcias. A csízek - nemtől függetlenül - sziszegtek, szembeszálltak a cinegékkel, és széttárt szárnyakkal kakaskodtak (egymással is), nem akarták a másikat az etetőhöz engedni. Bebújtak, és úgy kapirgáltak ott a kisebb szemeket keresgélve, mint tyúk a szemétdombon, és addig ettek, míg félre nem állt a begyük. 

Kötéltáncos


Portré

Ma délután, amikor egyszerre 5 csíz is volt az etetőn, a cinegék alig tudtak egy-egy szem napraforgómagot kilopni, még a verebek se nagyon mertek odaszállni. Inkább a lehullott magokat szedegették. És egy pár erdei pinty is megjelent, de ők sosem jönnek az etetőre, csak a bokrok alján, az avarban keresgélnek.