Denevérsimogatás

Hogyan reagál az ember, ha denevér repül be a szobájába? 

Hát, általában visong, és ki akarja hessegetni. Ettől a jószág megijed, és még véletlenül sem azt teszi, amit elvárnak tőle.

Szerencsére idén a táborban nem teljesen így zajlottak a dolgok. Történt ugyanis, hogy két denevér  este, a nyitva hagyott ablakon át berepült a szobába. Visítás az volt, de kevesebb, mert fiúszoba volt. Csapkodás, zargatás azonban nem. Az egyik kisdiák egyszerűen megfogta őket. Aztán körbe lettek mutogatva, meg lettek simogatva és le lettek fotózva. Majd elengedtük őket. Elindultak az udvaron, a földön, de láttuk, hogy ez nem lesz jó nekik. Feltettük hát őket a falra, az otthonosabb volt számukra, mert a padláson laktak. Onnan aztán elrepültek. 

A denevérkolónia a tábor épületének a padlásán lakik, valószínűleg rőt koraidenevérek (Nyctalus noctula), a tavaly is írtunk róluk itt. Nappal is sokszor hallottuk őket "cincogni", sötétedéskor pedig elkezdtek kirajzani a tető alól.

Mindkét kezében egy-egy denevér.

És a vakus vaktában fotózás eredményei:

Vitorlázás

 Romániában minden denevérfaj védett, így ez is.
Idén Magyarországon a denevért az év emlősének választották.

(Ruszkatővölgy, 2016)

Társbérlőink - a denevérek

Idén megint Ruszkatővölgyön (Poieni Strâmbu) tartottuk a Tálentum táborunkat, és már első este - vagyis inkább alkonyatkor -  feltűntek az egyik épület sarkánál, a tető alól kirepülő cirpeléshez vagy halkabb sikongatáshoz hasonló hangot hallató kis lények. Elég alacsonyan cikáztak a levegőben a számtalan repülő rovar után kapkodva. Nyilvánvaló volt, hogy nem madarak, hanem denevérek.

Lefotózni őket szinte lehetetlen vállakozás volt részben a fényviszonyok miatt (este volt, két lámpa világította gyengén az udvart), másrészt pedig a sebességük miatt. A vakuval vaktában fotózásnak azért lett valami eredménye, de ez kizárólag a szerencsén múlt.

Pár nap múlva a kémia foglalkozást egy fáról lepottyanó denevérfióka zavarta meg. Ezt természetesen meg kellett örökíteni. Amennyire be tudtuk határozni rőt közönséges koraidenevér (Nyctalus noctula) volt.

A felnőtt egyedek méretének megítéléseben segít, hogy a ház oldalán a lécek szélessége kb. 10 cm, tehát az a jellemző, amit a határozó ír, hogy a fecskénél nagyobb, kipipálva. A határozásnál a színükön (vörösesbarna, alul világosabb), a fül és orrformájukon kívül még figyelembe vettük, hogy már napnyugta előtt röpködni kezdtek, sőt még délben is láttunk egy-egyet repülni, ezenkívül éles, magas hangjuk volt. Leírás róluk itt és itt található.

Epilógus: A fiókát feltettük a ház falára, és bebújt a deszkák alá.