A hétvégén a Vadászerdőben tettünk egy késő délutáni rövid sétát. Erdei csiperke gyűjtése volt a fő célunk, de érdekes és szép gombafajokba botlottunk, amelyekkel eddig még nem találkoztunk a város melletti erdőben.
A csillaggombák érdekessége, hogy kezdetben gömb alakúak, félig a földben vannak;
később a külső burok csillag alakban 7-8 lebenyre
felszakad, kiterül és kihúzza a termőtestet a talajból. Mire megtaláljuk a gombát, a belső burok pergamenszerű lesz, a belsejében az érett, barna spórákkal.
Közönséges csillaggomba (Geastrum fimbriatum)
A másik érdekes faj, amire egy kivágott fa rönkjén akadtunk rá, a májgomba volt. Nevét marhamájszerű kinézetéről és színéről kapta. Fiatalon narancsos, azután húsvörös, húsbarna színű, felszíne nedves időben nyálkás, szárazon kissé ragadós. Idősebb korban vöröses levet ereszt, eléggé bizarr állaga van, de fiatalon ehető.
Májgomba (Fistulina hepatica)
A szétázott levelek és korhadó ágak között élénksárga csészék virítottak odébb. Hasonlóak voltak a piros osztrák csészegombához, amely kora tavasszal jelenik meg és korhadó faanyagon nő. A narancsvörös csészegomba, ellentétben rokonával, nyáron és ősszel, többnyire csoportosan növő faj. Ehető.
Narancsvörös csészegomba (Aleuria aurantia)
Egy korallgomba is előkerült, amit eddig nem tudtunk pontosan beazonosítani.
Korallgomba (Ramaria sp.)
Végül pedig egy kevésbé érdekes kinézetű, de annál finomabb gombafaj került lencsevégre, majd a vászonszatyorba. Az erdei csiperke csoportosan nő, kalapja barna pikkelyekkel díszített, hasonló a fürjek színéhez. Vágásra erősen vörösödik, főzve barnul. Tejszínes-gorgonzolás szószban végezte, sok parmezánnal, petrezselyemmel megszórva és olasz tésztával társítva.
Erdei csiperke (Agaricus silvaticus)
