2013. november 10., vasárnap

Erdőrészletek

Az ősz sok-sok napsütéssel, meleggel, gyönyörű fényekkel búcsúzott az idén. Ha nem is sikerült távolabb kirándulni a város melletti erdőnél, így is  élvezhettük az ősz látványát, színpompáját. Sokszor a fényképezőgép lencséje kell ahhoz, hogy az apró részleteket is észrevegyük és megcsodáljuk. Ellenfényben egy banális tölgyfalevél is érdekes lehet...

A meleg és nedvesség rengeteg kalapos gombát csalogatott elő a múlt hetekben az avarban rejtőző gombafonalakból. Nemcsak az ehető gombák lehetnek szépek, hanem a méltánytalanul szemétgombának nevezett fajok is.

Tölgyfalevél

Galagonyalevél

Őzláb - kalap

Levéltelen tölgyek

 Erek

Csoportosan

 Lepketapló

 Mohanövények


2013. november 8., péntek

Cserjék őszi színben

A múlt heti meleg és napsütéses időt kihasználva, őszi terepgyakorlatot tartottunk a város melletti Vadászerdőben. A diákokkal közösen megvizsgáltuk az erdő fáit és cserjéit és megpróbáltuk behatározni őket leveleik és terméseik alapján. Természetesen sok ismert faj került lencsevégre, de azért akadtak olyan cserjék is, amelyeket alig ismert valaki.

A legismertebb cserje, amellyel főleg az erdőszéleken találkoztunk, a csipkebokor. Ennek a növénynek rengeteg elnevezése van a népnyelvben: vadrózsa, kutyarózsa, hecsedli, gyepűrózsa, legismertebb nevén csipkebokor. A csipkebogyó ennek a tövises cserjének a termése. A csipkebokor erdőszéleken, bozótosokban, legelőkön, napsütötte helyeken érzi jól magát. Piros bogyói áltermések, mert a termés kialakításában a termőn kívül más virágrészek, mint például a csészelevelek és a vacok is részt vesznek. A csipkebogyó a népi gyógyászat egyik legismertebb eleme, C-vitamin tartalma tízszerese a citroménak. A húsos termés kiváló immunerősítő, amelyet tea, gyümölcslé, lekvár formájában szoktak fogyasztani.

Csipkebogyó (Rosa canina)

A kökény a szilvafának vad testvére, erdő szélén, mezőn, árkokban gyakori tövises cserje, amely virágzás után lombosodik. Termése kékesfekete, hamvas, apró szemű, fanyar, csak mikor már a dér megcsípte, akkor élvezhető. Teméséből gyümölcslét és lekvárt készítenek, C-vitamin tartalma magas. Virága is gyógyhatású, a bimbókból vértisztító teát főznek. A kökénybokrok ideális fészkelőhelyet biztosítanak a kisméretű madarak számára.

 Kökény (Prunus spinosa)

Egy másik fontos gyógynövényre bukkanhatunk a galagonya személyében. Erdőszéleken, napsütötte cserjésekben gyakori növény. Tövises cserje, levele tojásdad, de többé-kevésbé karéjos. Termése világos vagy bíborpiros almatermés egyetlen maggal. Termését a madarak szívesen fogyasztják, ezzel elősegítik a terjedését. A galagonya kivonatát szívgyógyszerként használják.

Galagonya (Crataegus monogyna)

A kökénnyel, csipkebokorral, sommal és fagyallal együtt fordul elő erdeinkben a csíkos kecskerágó. Népiesen nevezik papsapkának is pirosas-rózsaszín felnyíló toktermése miatt, amely a papokfejfedőjére emlékeztet. A termésből narancssárga magköpennyel körülvett magvak lógnak ki. A növény minden része mérgező, de különösen a termés és a magvak. A magvakat madarak terjesztik.

Csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)

A fagyal különösen száraz, meleg élőhelyeken, erdőkben és erdőszéleken elterjedt cserje. Levelei keskeny hosszúkásak, védett helyen néha áttelelnek. Kicsi, fehér virágai illatosak. Termése fényes fekete bogyó, lila terméshússal. Nem ehető. A fagyal igénytelen, jó szárazságtűrő faj, gyakran ültetett sövénycserje.

 Fagyal (Ligustrum vulgare)

 A húsos som erdeink ismert cserjéje, virágai elsőként jelennek meg tavasszal az erdőben lombfakadás előtt. Levelei elliptikusak, kiemelkedő oldalerekkel. Húsos termése vörös, ehető, savanykás ízű. Száraz lomboserdőkben gyakori. Sajnos termésével már nem találkoztunk, így csak a leveleit fotóztuk.

Húsos som (Cornus mas)

A tölgyerők általános kísérő fája a mezei juhar, amely gyakran cserjeformájú vagy kisebb lombhullató fa. Levelei szabályosan, mélyen ötkaréjúak. Gyakran több évtizeden keresztül alacsony termetű fa, amíg meg nem erősödik ahhoz, hogy magasabb fává fejlődjön.

 Mezei juhar (Acer campestre)

Határozgatás

2013. november 3., vasárnap

A nagy őzláb és társai


Ha őszi gombászásra vagy akár egy sétára indulunk a közeli Vadászerdőbe, valószínűleg találkozunk az egyik legnagyobb méretű ehető gombánkkal, a nagy őzlábbal.
A nagy őzlábgomba az egyik legismertebb ehető gombánk, amely nevét őzbundaszerű kalapbőréről kapta.
Elsősorban nagy termetéről, jellegzetes kalapszínéről, tologatható, lágy gyűrűjéről ismerhető fel. Tönkje elérheti a 40 cm-t is, a kalap átmérője is 30-40 cm lehet. A fiatal példányok kalapjai dobverőhöz hasonlóak.



Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera)

Erdőszéleken, ritkás, világos erdőkben, de a lomberdők mélyén is találkozhatunk ezzel a termetes gombával.
A fiatal, dobverőhöz hasonló kalapok igazi csemegék, a kifejlődött példányokat főleg rántva fogyasztják. Májustól novemberig terem.



A nagy őzlábat nemigen téveszthetjük össze más fajjal, ha valamennyit is konyítunk a gombákhoz. Azonban van egy pár őzlábfaj, amelyek hasonlítanak a nagy őzlábgombához és ugyanott fordulnak elő. Fontos, hogy ismerjük a nagy őzláb rokonait is. Ezek fogjuk a továbbiakban bemutatni. A gombákat a Vadászerdőben fotóztuk.

A piruló őzláb nagyon hasonlít előző rokonához, termetre azonban valamivel kisebb, tönkje max. 12 cm, kalapját sok barna pikkely borítja. A kalap idősebb állapotban is töbnyire félgömb alakú. Jellegzetessége, hogy húsa érintésre, törésre vagy kapargatásra gyorsan narancsvörösre változik. Ízletes, ehető gombafaj.


 Piruló őzláb (Macrolepiota rhacodes)

A tüskés őzlábgomba kalapja idősebb példányokon lapos, rozsdás színű felszínét sötétbarna tüskeszerű pikkelyek borítják. A hús szaga és íze kellemetlen, nem fogyasztható.

Tüskés őzlábgomba (Lepiota aspera)

A büdös őzlábgomba elég gyakori faj, minden erdőtípusban előfordul. Csoportokban nő májustól novemberig. Valamivel kisebb termetű rokonainál, de könnyen megtévesztheti a kevés tapasztalattal rendelkező gombagyűjtőt. Ismertetőbélyege, hogy a kalap közepe sötétebb barna, kiemelkedik és púpos marad idősebb példányoknál is. A gombahús büdös, nem fogyasztható. 
























                                                     Büdös őzlábgomba (Lepiota cristata)