Gyöngyházlepkék

Gyöngyházlepkékből sok féle van, első ránézésre nagyon hasonlítanak egymásra, a szárnyaik felülről narancsszínűek fekete mintával, a szárnyak fonákján általában gyöngyházfényű fehéres pettyek vagy csíkok vannak (innen kapták a nevüket). A tarkalepkék családjába (Nymphalidae) tartoznak.

Nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia)

A gyöngyházlepkék közül a legnagyobb, elülső szárnya szegélyének hossza 3,5 cm. A szárnya fonákján ezüstös fehér csíkok vannak, a csíkokon kívül egy sor feketével szegélyezett szem található.

A szárny felülről

Jól látszik a szárny fonákja

Szemből

Szárnynyitogatás

Ezüstös gyöngyházlepke (Argynnis adippe)
Valamivel kisebb, mint a Nagy gyöngyházlepke. A szárnya fonákján ezüstfehér pettyek vannak, de nem akkorák, és nem úgy helyezkednek el, mint a Közönséges gyöngyházlepkén, hanem a Kerekfoltú gyöngyházlepke foltjaira hasonlítanak. Ami megkülönbözteti őket ez utóbbi fajtól a hátsó szárny külső két fehérfolt-sora közötti pirossal szegélyezett szemfoltok.

Szárnyfonák

Ezüstös-gyöngyházlepke profil

Szemből

Kicsit látszik a szárny felszíne

Málna-gyöngyházlepke (Brenthis daphne)

Ez az előző két lepkefajnál kisebb, mindössze 2,1 - 2,5 cm a szárnya szélessége. Mintázatban hasonlít a Lápi gyöngyházlepkéhez, csak az még kisebb, és szárnya fonákján kevesebb a lila. Az elülső szárnyak felső részén levő két nagyobb fekete folt a leginkább megfigyelhető megkülönböztető jele. Tápnövénye a szeder és az ibolyák.

Ezt a fajt többnyire nyitott szárnnyal látjuk

A képekeimen levő lepkéket történetesen mind virágzó szedren fotóztam.

Nagy színjátszólepke

A színjátszó lepke nevét onnan kapta, hogy bizonyos szögből nézve a hím szárnya élénk indigókékre változik. A nagy színjátszólepke (Apatura iris) szárnyai felülről feketébe hajló sötétbarnák, az elülső szárnyakon fehér foltok vannak, hátsó szárnyain középtájban egy fehér csík húzódik végig. Az hátsó szárnya alsó szögletében egy narancssárgával körülvett fekete szemfolt van. A farka töve narancssárgás. A szárnyak fonákja szürke és barna, a szárny színén levő fehér foltok itt is megvannak. Az elülső szárny fonákjának alsó szögletében szemfolt található.
A kis színjátszólepkétől abban különbözik, hogy az elülső szárnya színén nincs narancsszínű gyűrűs fekete szemfoltja és szárnyainak a fonákja sötétebb. 

Ezt a hím példányt tavaly július elején Ruszkatővölgyön kaptam lencsevégre a délutáni tűző napsütésben.

Jól látszik a szárnyak fonákja.

Ebből a szögből nem kékes a szárnya.

A szárnyak színe és fonákja is látszik.

Végre úgy állt, hogy megfelelő szögből sütött rá a nap.

Portré

Nagy színjátszólepke profil.

Gyíkok

Közelről nézve, kinagyított képen, a varánusszal, krokodillal, alligátorral való rokonságuk letagadhatatlan. Azonban valós méreteik, törékenységük messze nem okoz olyan irtózatot az emberben. A gyerekek még simogatni is akarják őket, persze ahhoz előbb észre kell venni és elkapni. De ne becsüljük alá a gyerekek jó szemét és fürgeségét.

Zöld gyík (Lacerta viridis) az ásotthalmi Bedő Albert Erdészeti Szakképző Iskola parkjában:

Zöld gyík hím nászruhában: ezt a kék torka mutatja.

Fürge gyíkok (Lacerta agilis) Ruszkatővölgyön. A hímet alig lehetett észrevenni a levelek között. A nőstények nem akartak osztozni egy nagy meleg kövön. Az újonnan jött elől méltóságteljesen elvonult az előzőleg ott napozó. 

Jól látszik a különbség a két nem között. Zömök testük alapján könnyen megkülönböztethető a nőstény fürge gyík a fali gyíktól.

Hím fürge gyík

A kő első foglalója:

Fürge gyík nőstény

A másik nőstény, a betolakodó. Az oldalán a minta kissé eltér az előzőétől.

A fali gyíkok (Podarcis muralis) mintha bátrabbak lennének, vagy csak kíváncsiak. Nem menekültek el (elég hamar) a gyereksereg elől. És ennek ára volt.

Addig nyaggatták a gyerekek a szegény fali gyíkot (a rászólások ellenére), míg az eldobta a farkát.

A fali gyík hímnek vörös a hasa.

 Az alábbi gyíkot nem tudtam biztosan beazonosítani. Tippeim: pontikus réti gyík (Darevskia  pontica) vagy nőstény fali gyík. Az egy fajon belüli színváltozatok és minták meglehetősen eltérőek a földrajzi fellelhetőség függvényében. Ezt a példányt Ruszkatővölgyön fotóztam, ami a Bánátban van, a Ruszka havasok nyugati lábánál, és mindkét fajnak jegyzett élőhelye.

Romániában mindegyik fokozottan védett.

Citromlepke és káposztalepke

Mindkét faj a fehérlepkék (Pieridae) családjába tartozik. A citromlepke ((Gonepteryx rhamni) és a káposztalepke (Pieris brassicae) mérete nagyjából egyezik, 3 - 3,3 cm az elülső szárnyuk szélessége. A káposztalepke az egyik leggyakoribb nappali lepkénk, de a citromlepke is gyakori.  

A káposztalepkének egy évben két vagy három nemzedéke van. Az első nemzedék április közepétől repül, a harmadik augusztusban és szeptemberben. Természetes ellensége a fürkészdarázs és az Entomophtora sphaerosperma nevű gombafaj.

A citromlepke a legtovább élő lepkefajok közé tartozik, a kifejlett lepkék júliusban kelnek ki a bábból, és a következő tavasz végéig élnek. Így nekik évente csak egy generációjuk van. Tápnövénye a kutyabenge. A növényeken többnyire összecsukott szárnyakkal ülnek, színük és formájuk nagyon jó álca, távolról megszólalásig hasonlítanak egy falevélre. A citromlepkét 2013-ban Magyarországon az év rovarának választották.

Ez egy hím citromlepke, mert sárgás.

Ez mintha zöldesebb, ezért talán nőstény.

Nőstény káposztalepke

A fotók tavaly június végén - július elején készültek Ruszkatővölgyön (Poieni Strambu).



Források: 
Dr. Helgard Reichholf-Riehm: Lepkék (Természetkalauz), M-érték kiadó, Budapest, 2005
Michael Chinery: Lepkék (Fürkész könyvek), Trivium kiadó, 2005
Állat- és növényhatározó természetjáróknak, Móra könyvkiadó, Budapest, 2009

Madárportrék

Fekete rigó hím (Turdus merula) éneklés közben:

 Seregély (Sturnus vulgaris) a Rózsaparkban:

Kék cinege fiókák

Május közepén pillantottam meg őket (idén), már nagyocskák voltak, és ügyesen bogarásztak a levelek között (gondolom levéltetveket szedegettek, mert van belőlük bőven). Vékony hangocskájukon csiviteltek, úgy tartották egymással a kapcsolatot. Voltak a hársfán, az almafán és az akácon. Nem tudom, összesen hányan lehettek. A kék cinege (Cyanistes caeruleus) szülők is ott voltak körülöttük, ők merészebbek voltak, lejjebb szálltak, az orgona bokorról, a jázminról és a rózsákról szedegették a rovarokat. Etetést azonban, bánatomra, nem sikerült elkapnom.  

Kisrigók

A fekete rigó (Turdus merula) egész évben itt van nálunk, és mivel idén nagyon enyhe volt a tél, különösen korán költött. Május közepén már láttam fiatal rigókat a parkokban, amint a fűben keresgéltek eleség után (mivel ott nincsenek macskák). Fotózásra akkor nem voltam felkészülve. De eszembe jutott, hogy fotóztam már fekete rigó fiókákat, csak a bejegyzés írás róluk elmaradt. Megekerestem a képeimet, és íme a két évvel ezelőtt, május legvégén készültekből a válogatás.

 A kisrigók nemrég repülhettek ki a fészekből, még kis tollgombócok voltak. Mindkét szülő szorgosan hordta nekik az élelmet. Nem volt már jó fény, és a fiókák ügyesen elbújtak a levelek között (este 7 óra körül kerültek látóközelbe, és 8 óra utánig lestem őket - derül ki a fotók adataiból). 

Az apa (ez még kora délutáni kép)

 

Két csöppség bújócskázik az almafán.

 

Mivel ez az egész nem zajlott hangtalanul, megjelent a veszélyforrás is:

Színfolt a lombok között: tengelic

Az elszáradt akác ágak beváltották a hozzájuk fűződő reményeimet: a madarak előszeretettel használják őket. Így tett a tengelic (Carduelis carduelis) is. Ezek az apró madarak már márciusban megjelentek, szinte minden nap hallani az éneküket. Látni őket már nehezebb, mert a fák hegyét részesítik inkább előnyben. Azonban amióta a fák virágozni kezdtek, és vonzzák a rovarokat, lejjebb is szállnak a táplálék után. Így sikerült megpillantani őket, miközben egy kis pihenőt vettek.

Tollászkodás verőfényben:

Békés nézelődés: