Csepp a tengerben...

... így foglalta össze Tamás kollégánk a szombati, országos "Let's do it, Románia!" hulladékgyűjtögetés lényegét. Idén ismét megrendezték, és mi ismét részt vettünk benne, diákjaink lelkesedésének köszönhetően. Annak ellenére, hogy csapatunk népesebb volt mint a tavaly, a ránk mért szeméthegyeket nem tudtuk elhordani a Vadászerdő széléről. 

Lehetetlenség volt zsákokba gyömöszölni autókaroszéria darabokat, autógumikat, üvegvattát, építkezési törmeléket, festékes vödröket, azbesztlapokat és még sorolhatnánk mi mindent...

Az elején még lendülettel álltunk neki a munkának, mindenki zsákolta a hulladékot.

Aztán, ahogy láttuk, hogy mindezzel lehetetlenség lesz megbírkózni, motivációnk  egyre lankadtabb lett. 

 Ezzel mi legyen?

 A csapatunk egyik része (a többiek még javában dolgoztak..), értékes zsákmányukkal, egy kutyakoponyával

Ennek ellenére, azt hiszem megérte kimenni, résztvenni az akcióban. Csapatépítésnek kiváló alkalom volt, mindenkinek jól esett egy erdei séta és akik ott voltak, egészen biztosan nem fogják hulladéktárolónak tekinteni az erdő szélét...

Tavalyi bejegyzésünk a témában itt olvasható.

Tőzeglápok növényei

Egykor a Kárpát-medence bővelkedett lápokban, a lecsapolások, vízrendezések következtében mára a lápok kiterjedése drasztikusan lecsökkent. Erdélyben a legismertebb tőzeglápok egyike a Mohos, de akadnak még kisebb-nagyobb lápok a Kárpátokban, így a Bihari hegységben is, ahova egy aradi túratársunk információi alapján jutottunk el. A fő cél, természetesen, a tőzeglápok legérdekesebb növényének, a rovaremésztő harmatfűnek a fotózása lett volna, ami már-már lehetetlenségnek tűnt fel előttünk. De, előbb járjuk körül a lápot...

 

Dagadólápunk a Bihari hegységben található, egy széles, katlanszerű völgyben, amelynek egyik szélén patakocska folyik át. A dagadólápok nevüket a környezetükből akár több méternyire kiemelkedő, vizet tároló hatalmas mohapárnájukról nyerték. Úgy dagadnak ki, mint kelt tészta a teknőből, erre utal régi magyar elnevezésük: „kőtt” (azaz kelt) láp. A talaj egész évben vízzel átitatott. Az állandó vízellátás és az oxigénhiány akadályozza az elhalt növényi szerves anyag lebomlását, így képződik a tőzeg.

 

 Dagadóláp a Bihari hegységben 

A növénytakaró fő alkotóelemei a tőzegmohák (Sphagnum ssp.). Száruk csúcsán több ág üstökszerű fejecskét alkot, színük pedig a lombosmohák többségétől eltérően nem üdezöld, hanem sápadt, sárgás-, barnás- vagy szürkészöld, esetleg pirosló. 

 Tőzegmoha (Sphagnum ssp.)

A  zsombékokon már elvirágzott és összeszáradt gyapjúsás tövekbe botlottunk. 

 Hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum)

A mohapárnákat többnyire örökzöld lápi törpecserjék kúszó hajtásai szőtték át.  

 a varjúbogyó (Empetrum nigrum),

 vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea)

tőzegáfonya  (Vaccinium oxycoccos)

 tőzegrozmaring (Andromeda polyfolia) - szőrmoha között

tőzegrozmaring virágai

 Csarab (Calluna vulgaris)

A lápot szegélyező fenyves szélén ontotta termését

a fekete áfonya ( Vaccinium myrtillus)

és eresztette szélnek spóráit egy moha-formájú haraszt féleség,

a kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum)

... csak épp a harmatfű nem volt sehol, pedig már 1-2 órája kutakodtunk utána. A vöröses tőzegmoha fejek között végre észrevettük  a jelentéktelen, pirosas, apró gombostűfej-végű nyúlványokkal teleaggatott aprócska leveleket. 

 A rovaremésztő kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) 

A harmatfüvek többnyire teljesen összeaszalodtak a szárazságtól, ezért nem vettük őket egyből észre. De az egész dagadóláp száraz volt, mélyebb részei, amelyet nem borít növényzet, teljesen kiszáradtak szeptember közepére.

 Kiszáradó dagadóláp - egy aszályos nyár eredménye

A tőzegmohalápok szépségére elsősorban természetfigyelő társaink hívták fel a figyelmünket, a Gyurgyalagok és Köllő Zsolt, akik a Mohos és a Buffogó lápok különleges növényeit mutatták be érdekes bejegyzéseikben. Egyből felismertük a tőzeglápok növényeit, nekik köszönhetően.

Köszönet Sörös László barátunknak a tőzegrozmaringos és a harmatfüves képeiért!

Alpesi gőték Temes megyében?

A címben felvetett kérdés valóban kissé meghökkentő, hiszen mindenki számára egyértelmű, hogy Temes megye legnagyobb részét monoton síkság borítja, csupán keleti határán húzódik egy nem túl nagy kiterjedésű, Nyugati Kárpátokhoz tartozó hegység, a Ruszka havas. A Ruszka havas csúcsai ritkán érik el az ezer méter magasságot, az átlagos magasság 700-1000 méter körül van. 

A hegység egyik elég elszigetelt völgyében, a Temesváron átfolyó Bega forrása közelében tartottuk az idén nyáron iskolánk természettudományos táborát. Hogy nem jártunk alpesi magasságokban a Ruszka havasokban, az tény. Mégis, legnagyobb csodálkozásunkra, a 384 méteren lévő Ruszkatő-völgyi táborhelyen alpesi gőtékkel találkoztunk.

 Ismerkedés az  alpesi gőtével (Mesotriton alpestris)

Szakirodalom után keresgélve a témában, egy érdekes kutatásra találtunk az interneten, amely itt olvasható. Innen tudtuk meg, hogy a Ruszka havasból először 2002-ben jelezték az alpesi gőtét, 800 méter magasságból. Az utóbbi két évben végzett kutatások (Covaciu-Marcov et al. 2010) során derült ki, hogy alpesi gőték a Ruszka havasban akár 300 méter alatti élőhelyeken is előfordulnak, ami elég egyedülálló, hiszen más gőtefajokkal ellentétben ez a gőte a magasabban fekvő helyeket kedveli.

Az alpesi gőte zömök testalkatú, a hím általában 8, a nőstény 12 centiméter hosszú. A nőstény és a hím nem csupán a testméretükben különböznek egymástól. A nőstény színe szürke és barnászölddel márványozott, hasa narancs színű.

 Nőstény alpesi gőte, Ruszka havas, 2011 -

© Bartók-bio

A hím alapszíne hasonló ehhez, de teste oldalán fekete foltokkal tarkított szegély húzódik, a nászidőszakban a has tűzpiros, ilyenkor 1-2 milliméteres tarajt is növesztenek, ami a nász végén visszahúzódik.

 

Nászruhás hím -  © Lars Bergendorf

http://www.club100.net/species/M_alpestris/M_alpestris.html

 

Szeptember vége felé telelni vonulnak, fagymentes helyet - üregeket, vastag avart - választva maguknak. Március végén bújnak elő rejtekhelyükről. A szaporodás vízben történik, a hím a fenékre rakja az ondótokokat, amiket a nőstény magába szippant, majd testükben termékenyítik meg a petéket. Ezután nem sokkal lerakja petéit, melyeket kövekre vagy vízinövényekre tapaszt. A lárvák 12-15 nap alatt kelnek ki, ekkor még az egy centiméteres nagyságot sem érik le. A nyár végére alakulnak át, de az sem ritka, hogy lárvaállapotban vészelik át a telet. Akárcsak a többi gőtefaj, ragadozó állatok. Táplálékuk elsősorban vízi rovarokból, lárvákból, csigákból és pókokból áll. Lárvakorukban alsóbbrendű rákokkal és szúnyoglárvákkal táplálkoznak.” (forrás: www.sulinet. hu)

Több tényező is veszélyezteti őket, élőhelyeik pusztulnak az erdőirtások miatt, mint azt láthattuk a Ruszka havasokban is, szaporodóhelyeik kiszáradhatnak még mielőtt a lárvák kikelnének.

Magyarországon az alpesi gőte a legritkább és a legértékesebb kétéltű, ahol középhegységekben él és általában 600 méter feleti magasságokban fordul elő. Romániában is védett fajnak számít a Berni Egyezmény alapján.