2012. július 3., kedd

Túrák a Déli Retyezátban

Június elején a Déli Retyezátban jártunk, ahova egy számunkra új útvonalon, a Nyugati Zsil völgyéből jutottunk el. A Campusel háznál induló piros háromszög jelzésen 3 óra alatt ki lehet mászni  a Jorgovánkőre. A többi útvonal közül, ez a lehető legrövidebb és legszebb útvonal a Déli Retyezát markáns csúcsára, a Jorgovánkőre. 




A Déli Retyezát mészkőszikláin sok ritka és veszélyeztetett növényfaj él, ezért botanikusok egyik kedvenc hegyének számít. Június elején már javában virágoznak az alpesi törpecserjék: a mágcsákó, a havasszépe vagy a törpe fűzfélék. A törpe havasi növények minden színben pompáznak az alpesi övezetben, sokféleségük vagy veszélyeztetettségük felismeréséhez sokszor a szakértő szemére van szükség. Szerencsénk volt, mert egy kiváló botanikus kalauzolásával szemlélődhettünk a ritka, alpesi növények világában...

Alpesi árvácska (Viola alpina)

Bozontos gombafű (Androsace arachnoidea)

Gyopárnefelejcs (Eritrichium nanum)


 Edraianthus graminifolia, egy harangvirágfaj a Jorgovánkő mészkőszikláin

Tavaszi tárnics (Gentiana verna

Másnapi túránknak ismét a Nyugati Zsil völgyéből vágtunk neki. Valamivel lejjebb az előző túra kezdetétől, sárga pont jelzésen mentünk fel egy gyönyörű szurdokon keresztül a Piule gerinc fele.
Egy esztenánál ér ki a jelzés az alpesi övezetbe, majd onnan egy törmelékes kéményen vezet az út tovább a gerincre (a Buta menedékház fele).

 Kilátás a Piule csúcsról

A gerincről gyönyörű a kilátás az egész Retyezátra. A Piule - méltatlanul - az egyik legkevésbé ismert csúcsa a Retyezátnak.

A Piule alatti gerinc

A Piule csúcs alatt ismét értékes fajokba botlottunk. Egy nagyon illatos törpecserje, a henye boroszlán került elénk, amely a szórványosan fordul elő mészköves gyepekben és ritka növény a Kárpátokban és az Alpokban.

Henye boroszlán (Daphne cneorum)

A Piule és Jorgovánkő környékén figyelhetők meg a havasi fűz nagyobb állományai, amelyet a kihalófélben levő ritka és veszélyeztetett növényfajok közé sorolnak.

Havasi fűz (Salix alpina)

Nárciszképű szellőrózsa (Anemone narcissifolia), egy ritka boglárkafaj

Havasi harangrojt (Soldanella pusilla), olvadó hófoltok nyomán virágzik

Rochel kőtörőfű (Saxifraga marginata ssp rocheliana)

Két orchideafaj is az utunkba került a túrák során: 

Kardos madársisak (Cephalanthera longifolia)

Gymnadenia rhelicani, a fekete havasikosborhoz hasonló, nálunk előforduló faj,
amelyet először fekete havasikosbornak határoztunk, de a myBiosis portál szakértői szerint ez utóbbi faj nem fordul elő tájainkon

2012. június 13., szerda

Íriszek nyomában

A nőszirmokra vagy  íriszekre muszáj felfigyelni.  Különlegesen szép növények. Nevüket a görög istennőről, Íriszről kapták, aki az Olümpuszról üzeneteket közvetített a földre egy szivárványon keresztül – aminek színeit Carl von Linné, svéd botanikus számos faj többszínű szirmaiban látta visszatükröződni. 
A sárga, égszínkék, ibolyalila árnyalatai váltakoznak az íriszek szirmaiban.
Főleg május derekán virágoznak, bár egyes fajaik még júniusban is nyílnak. Pár fajukat sikerült lencsevégre kapni, őket szeretnénk közelebbről bemutatni.





 Mocsári nőszirom (Iris pseudacorus)

A nálunk még elég közönséges növénynek számító mocsári nőszirom szinte minden nádasban, mocsárban, vízparton előfordul. Nevezik még sárga nősziromnak is.


Szibériai nőszirom (Iris sibirica)

A szibériai nőszirom előző rokonához képest már sokkal ritkább növény. Láp- és mocsárréteken, láperdők szélén vagy nedves kaszálókon nő. Virágai ibolyáskék alapszínűek, fehéres rajzolattal.
A Facsád melletti nárciszmezőn készültek képeink róla.


Pázsitos nőszirom (Iris graminea)

A pázsitos nőszirom kevésbé impozáns növény, a jelentéktelennek ható levelek között gyakran teljesen megbújó virágait általában nehéz felfedezni. Ibolyás-lila és rózsaszín alapszínű, kék-fehér-sárga rajzolatú virágai jó illatúak. Erdőszéleken, irtásréteken fordul elő. A Temesvártól 20 km-re levő bencseki erdő egyik szegletében találtunk rá.


Balkáni nőszirom (Iris reichenbachii)

A balkáni nőszirom kistermetű, ritka faj. Mészköveken fordul elő, 1000 méter magasságban.
Virágai nagyméreűek, halványsárgák. A Herkulesfürdő feletti, Domogled csúcson fényképeztük, virágzási ideje május közepe.

Környékünkön előfordul még a korcs nőszirom is, amely élőhelyeit sajnos a beszántás veszélyezteti.

 Korcs nőszirom (Iris spuria
(fotó: Kuhn Thomas)

2012. május 19., szombat

Romantika tengelic-módra

Tíz nappal ezelőtt kaptam ezt a jelenetet lencsevégre. Tengelicék (Carduelis carduelis) épp fészket raknak, és ehhez megfelelő anyagot kell gyűjtsenek. Azonban, úgy tűnik, a fészek megfelelő díszítésére is gondot fordítanak, és valamilyen oknál fogva az ablakom előtti nefelecs tetszett meg nekik e célra. A tengelic pár többször is eljött nefelejcset szedni ugyanarról a tőről. Az egyik szedte, a másik figyelte. Nem tudom, melyikük szedte a virágot, tengelicné vagy tengelic úr. El lehet kezdeni különböző forgatókönyveket írni arról, hogy melyikük adta az utasításokat, és mit felelt a másik. Az ablaküvegen keresztüli fényképezés nem a legjobb, de nem mertem kinyitni az ablakot, nehogy elszálljanak.

Első alkalom:
Ez nem tangó fogak között tartott rózsaszállal, de így se rossz.

Második alkalom:
    Egyik nézi a liliomról.  A másik bemutatja, hogyan kell csinálni.


Harmadik alkalom:
 A felállás ugyanaz, mint az előbb, azonban a nefelejcses kép nem sikerült.

Negyedik alkalom:   "Háromszor megmutattam, most csináld te!"
  A nefelejcstő megközelítése.
A terep bemérése.
 Közelebb száll.
    A nefelejcs szemrevételezése.
  Még jobban közelít.
 Letépi a nefelecsszálat.
Büszkén megmutatja párjának.
 
A párja azt mondja neki, hogy nem jó, mert nincs rajta virág, így kiejti a csőréből.
A bosszúság és az értetlenség lerí az arcáról.

THE END

2012. április 19., csütörtök

Adoniszi szépség: a tavaszi hérics


 

   Az április végre esőt hozott vidékünkre, elmosta pár tervünket, ami a tavaszi kirándulásokat illeti, de ennek ellenére sikerült  egy hét eleji, enyhén borongós délutánon felkeresni a héricses helyünket. A hely felfedezése pár évvel ezelőtt igazi élmény volt számunkra, mert a Vinga-i dombság lejtőin nyújtózkodó gyepet alig találtuk meg, már szinte lemondtunk róla, amikor egy helyi juhász végre útbaigazított. A mobiljával fotózta le  juhnyáját a héricses legelőn, találkozásunk előtt pár nappal és ezt a képet mutatta meg nekünk a kérdezgetésünkre. A hérics különleges szépségét mi sem bizonyítja jobban, mint ez a történet... 
  A teljes napsütésben kitárulkozó, sok fénylő sziromból álló, nagy aranysárga virágaival már messziről észrevehető és összetéveszthetetlen más növényfajokkal.


   A tavasz egyik legszebb vadvirága. A virágzás kezdetén a zöldes színű, selymes szőrű csészelevelek közé zárt bimbók alig látszanak ki a fűből, de a virágzás során a kocsányok megnyúlnak és ekkor már messziről észrevehetők a sárga, 20-30 cm magas "sárga virágcsokrok" a gyepben. 

 

 


   A tavaszi hérics évelő, melegkedvelő sztyeppnövény. Száraz, napos, meszes gyepekben, legelőkön és bokorerdőkben találkozhatunk vele. 


A tavaszi hérics  számos népi neve közül ez terjedt el leginkább, eredetét nem tudták megállapítani. Hérics (hérits) néven írásban először 1784-ben említik Baróti Szabó Dávid szótárában, ezenkívül ismert még a sárga kökörcsin és a sárga leánykökörcsin elnevezés is. A kökörcsinekkel, szellőrózsákkal és hunyorokkal együtt a boglárkafélék (Ranunculaceae) népes családjába tartozik. Tudományos neve (Adonis vernalis) utal szépségére (Adonis - a férfiszépség félistene, aki a mitológia szerint Aphrodité kedveltje volt) és arra, hogy sokszor már kora tavasszal előbújik (vernalis=tavaszi)

 Illusztráció: O. W. Thomé: Flora von Deutschland, Österreich und der Schweitz (1885)

A tavaszi héricset sürgősen védetté kellene nálunk is nyilvánítani és megérdemelné, hogy egy kicsit jobban ráterelődjön a figyelem. Magyarországon 2012-ben az "Év vadvirágává" választották.

Forrás: „Az Év vadvirága”, Botanikai Fórum, itt és itt.