2014. április 30., szerda
2014. április 28., hétfő
Foltos szalamandra
A foltos szalamandrával (Salamandra salamandra) nyirkos, hűvös dombvidéki erdők avarjában találkozhatunk, tiszta vizű patakok közelében. Általában a kora esti órákban aktív, de nedves, esős időben nappal is az utunkba kerülhet. Napközben általában az avarban, kövek vagy farönkök alatt húzódik meg.
A farkos kétéltűek csoportjába tartozik, bőre szurokfekete színű, aranysárga foltokkal. Feje széles, végtagjai vaskosak. Különböző rovarokkal, férgekkel, meztelen csigákkal, ászkákkal táplálkozik.
Szurokfekete testén virító sárga vagy narancssárga foltok nagysága és gyakorisága egyedenként változó, nincs két egyforma szalamandra. Feltűnő mintázata a mérgező bőrváladékra (szalamandrin) figyelmeztet.
Kora tavasszal (március-április) bújik elő korhadt fatörzsek alatti vagy a talaj üregeiben levő telelőhelyéről, ahol gyakran több fajtársával közösen vészeli át a hideg időszakot. A foltos szalamandra elevenszülő. A lárvák anyjuk testében fejlődnek és a következő év tavaszán jönnek a világra.
A lárvákat az anya kora tavasszal a sekély vízbe bocsájtja ki, ahol 2-3 hónap alatt fejlődnek ki teljesen. A lárvák vízi ászkarákokkal, kisebb férgekkel táplálkoznak. Őszre alakulnak át szárazföldi életet élő példányokká.
A foltos szalamandra védett kétéltű. Ha találkoznál vele kirándulásaid alkalmával a Kárás, Néra vagy Cerna patakok szurdokvölgyében, figyeld meg, fényképezd le és hagyd, hogy élje tovább békés életét!
A bejegyzés megírásában Győrfi Noémi, VI. A osztályos diák működött közre. A fényképek a Cerna-Domogled Nemzeti Parkban készültek.
Forrásanyag:
http://www.vadonleso.hu/fajok/keteltuek/foltos_szalamandra/
http://hu.wikipedia.org/wiki/Foltos_szalamandra
2014. április 26., szombat
Április a Bega holtágon
A győrödi (Giroda-i) Bega holtág a folyó egyik természetes ága lehetett a múltban, amely jelenleg is gazdag vízi és vízparti növényzetben. A holtág melletti Bega töltésén évszázados kocsányos tölgyek (Quercus robur) vannak és nem messze a holtágtól terül el a Bisztra erdő, amely természetvédelmi terület. A holtágat valószínűleg a folyó csatornázási munkálatai során választották le a Begáról. Partján nádasok vannak, a víztükör felszínén pedig tündérrózsa (Nymphaea alba) virágzik nyáron.
Április végén már bontogatja virágát a holtág melletti töltésen a réti iszalag (Clematis integrifolia), amely nedves talajú réteken és kaszálókon fordul elő. Virágai liláskékek, kinyíltan csavarodott szirmúak. A virágok érdekessége, hogy valójában megszínesedett csészelevelek. Magyarországon védett növény.
Réti iszalag (Clematis integrifolia)
A töltés fűcsomói között még virágzik az ernyős madártej (Ornithogalum umbellatum), egy gyakori liliomféle, amely nevét ernyőszerű virágzatáról kapta.
Ernyős madártej (Ornithogalum umbellatum)
Gyakori növény a mezei keresztfű (Cruciata laevipes). Levelei sárgászöldek, kereszt alakban ölelik át a szárat.
Keresztfű sávos szitakötővel
A holtág felszínén már virágzik a sárga vízitök vagy sárga tavirózsa (Nuphar lutea).
A holtág egyik részlete
2014. április 25., péntek
Löszpusztarétek növényei
Héricses
élőhelyeket keresve találtuk meg az elmúlt hetekben a Vinga melletti
löszgyepet, amelyet Natura 2000-es
területnek jelöltek ki madárvédelmi céllal (ROSPA0047 Hunedoara Timisană). Natura 2000-es területünk két megye, Temes és Arad területén
fekszik. A táj mozaikos, facsoportokkal, szántóföldekkel, nedvesebb-mocsarasabb
területekkel váltakozó löszgyepek és löszfalak találhatók ezen a vidéken.
A helység
melletti nyárligetekben nagy számú kékvércse (Falco vespertinus) fészkel, amelyek számára a löszgyepek remek
táplálkozóterületet biztosítanak, hiszen bővelkednek ürgékben, egerekben és más
rágcsálókban.
Tavaszi héricses gyep, háttérben a kékvércsék fészkelőhelyével
2014. április 3-án
2014. április 3-án
A terület
növényzete valószínűleg kevésbé kutatott, ezért egy újabb bejárására indultunk
ma délután, amely során elég sok növényfajt sikerült beazonosítani és
lefényképezni.
A természetes
állapotú löszpusztarétek nagy fajdiverzitású
élőhelyek, bár degradált állapotban a gyep letörpül és eltűnnek az
érzékeny fajok. Ezen a területen az intenzív birkalegeltetés ellenére elég sok
karakterisztikus növényfajjal találkoztunk.
A vingai löszrét
karakterisztikus fajai a zsályák, amelyek most bontogatják szirmaikat.
Társulásalkotó fajok: zsálya (Salvia nemorosa) és barázdált csenkesz (Festuca rupicola)
Osztrák zsálya (Salvia austriaca)
Mezei zsálya (Salvia pratense)
Sajnos a tavaszi hérics az idén már nagyon korán elvirágzott, alig pár virággal találkoztunk a mai botanizálás során.
Tavaszi hérics (Adonis vernalis)
A gyep egy másik nagyon jellemző aprócska növénye az osztrák veronika.
Lecsepült veronika (Veronica prostrata)
Egy érdekes fekete virágú növény, az apácavirág (Nonea sp.)
Orvosi atracél (Anchusa officinalis)
Farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias)
Ernyős madártej (Ornithogalum umbelatum)
Bükköny (Vicia angustifolia)
Zsálya (Salvia sp)
2014. április 8., kedd
Vízminősítés a Vadászerdőben
Tavaszi terepgyakorlatra bicikliztünk ki a Vadászerdőbe az elmúlt pénteken. Élveztük az erdő kacskaringós ösvényein való suhanást, a tavaszi virágok átható illatát, a levelek üde zöldjét, a madarak hangos dalát és a fák között átszűrődő délutáni, meleg színű fénysugarakat.
Boldog biciklizők...
Kirándulásunk témája a Behella patak biológiai vízminősítése volt. Makrogerincteleneket szűrögettünk ki a vízből, behatároztuk őket, majd a BISEL index segítségével megállapítottunk a patakocska tisztaságát.
A szűrögetés ügyesen sikerült, mindenki kivette a részét a munkából.
Szemrevételezzük a patakot
Kissé csuszamlós volt az iszapos part
Hogyan ne csússzunk a vízbe, más módszerrel
Csigafajok, víziászka, vízibolha, víziskorpió, pióca és víz felszínén korcsolyázó rovarfajok kerültek meghatározásra. A BISEL táblázat segítségével megállapítottuk, hogy a víz minősége eléri a kritikus értéket (sárga színkód), azaz mérsékeltelten szennyezett.
Komoly határozómunka folyik...
Munkaeszközök
Visszaeresztjük a gerincteleneket a vízbe
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)