Cseresznyés Paks mellett van a pusztában. Ott nem cseresznyefák vannak, ahogy a neve alapján gondolná az ember, hanem egy körülbelül száz éve ültetett fenyves, ami az utóbbi időben egyre jobban pusztul. Hogy miféle fenyő, nem tudom, tűi hosszúak 8-10 cm-esek, kérge szürkés-barna és pikkelyesen hámlik, gyanítom, hogy nem középeurópai faj.
Hogy minek ez a bevezető? Mert ennek az erdőnek a madaraira voltam kíváncsi. Cseresznyésen az erdő szélén levő volt tanyasi iskolát, ami táborként szolgált két évtizeden keresztül, tavaly felújították, és az udvarára építettek egy 17 méter magas madárlest. Erdei iskola lett. Ez mind dicséretes, csakhogy a madárles helyéről az öreg nyárfákat kivágták, és a legközelebbi fák elég messze vannak. Igaz, hogy meszelátóval látni a rájuk szálló madarakat, de túl kevés jár arrafelé.
Idén a tábor ideje alatt minden szabadidőmben eljártam a fenyvesbe madarakat lesni.
De ez az a helyzet, mikor az ember szeme kevésnek bizonyul, szinte csak mozgásdetektorként tudtam használni. A 15-30 méterre vagy még annál is messzebb levő többnyire terepszínű kicsi madarakat nagyon nehéz volt észrevenni, és ha megláttam egyet, azt az objektíven keresztül borzasztóan nehéz volt megtalálni a leszűkített látószög miatt. És ha arra gondolok, hogy ehhez a tevékenységhez még erősebb nagyítású objektív kellett volna... Na de hagyjuk ezt.
Összesen 14 fajt sikerült lefotóznom és azonosítanom, annak ellenére, hogy a képek nem valami csodásak.
1. Feketeharkály - Elsőként került a szemem elé. Alacsonyan, a fa törzsén mászott és kopácsolt, őt nem lehet eltéveszteni, jó nagy, tiszta fekete és piros a feje búbja. Később többször is hallottam csúnya rikoltozását.
2. Erdei pinty - Háromszor sikerült fotóznom őket. Ilyenkor nyáron nem annyira színesek (a tojó sosem az), de két fehér szárnycsíkukról és a formájukról felismerhetőek.
3. Balkáni fakopáncs - Belőlük kimondottan sok volt, minden alkalommal láttam vagy hallottam őket. A válluk irányában a fej és a test között húzódó fekete csík megléte és a mell közepén lefelé húzódó fekete csík hiánya alapján lehet beazonosítani ezt a fajt.
4. Erdei pityer - Ezekből rengeteg volt, csapatosan jártak, kergetőztek, és mindenfelől hangzott a "pszip". Viszont nagyon szerették a magasságot, ezért fotózni nehéz volt őket. Megkülönböztető jele a szárny közepén levő pettyes mintázat, és az arcminta szemöldöknél és állnál.
5. Fenyvescinege - Előbb széncinegének hittem, bár furcsálltam, hogy nem elég sárga a hasa, de a tarkóján levő fehér folt és kettős szárnycsík nyílvánvalóvá tette, hogy fenyvescinege.
6. Barátcinege - Színben hasonlít a barátposzátára, de a barátcinege háta és szárnya sötétebb és kissé barnás, meg hát az alakjuk is különbözik, a poszáta nyúlánkabb. Kétszer láttam őket, mindkétszer valami magas gaz hegyén egyensúlyoztak.
7. Sárgarigó - Sokszor hallottam a hangját, éneke jellegzetes, különbözik a fekete rigóétól. Mázlim volt, hogy lencsevégre kaptam, ugyanis nem tudtam, mit fotózok, csak annyit láttam, hogy valami viszonylag nagy és sárga van a lombok között.
8. Mezei poszáta - Szerintem, kizárásos alapon. Mert hogy nem barátposzáta vagy kisposzáta, az biztos. Őt a madárlesből kaptam le, poszáta éneket hallottam korábban a közelben, de éppen akkor nem énekelt.
9. Füstifecske - Őket településeken szoktam látni, de most az erdő szélén egy kiszáradt fa hegyén ültek.
10. Barázdabillegető - Őt nem kellett különösen keresgélni, a tábor udvarán szedegetett.
11. Zöldike - A jellegzetes hangjára lettem figyelmes, és a fa hegyén észrevettem. Alakja és színe alapján eltéveszthetetlen.
12. Meggyvágó - Messze volt, nagyon árnyékos helyen, nem láttam jól, és a róla készült fotó is rossz. De vastag csőre és fehér szárnycsíkja alapján csak ő lehetett.
13. Tengelic - Kétszer láttam, a hangjára lettem figyelmes. A fotók róla nem sikerültek, az egyiken csak a hasa látszik kétoldalt a barna folttal, a másikon röptében van, viszont piros-fehér-fekete arca csak neki van.
14. Háziveréb - Rá nem számítottam. Csak a képet felnagyítva jöttem rá, kicsoda, mert szabad szemmel nem volt kivehető.
És van egy azonosítatlan. Neki csak a hasa látszik.
Galagonyalevél
Erek
Lepketapló
Mohanövények
