2011. augusztus 10., szerda

Nagy Retyezát - Kis Retyezát


A Retyezát, vagy ahogy becézik, a Retyi egyik kedvenc hegységünk, ahova évente legalább kétszer ellátogatunk. 
A Retyi több szempontból is egyedinek számít: a leggazdagabb növény- és állatvilággal, a legtöbb glaciális tóval rendelkező védett területünk. Több mint 1100 növényfajt írtak le itt az idők során, ebben nagy jelentőssége volt a Kolozsváron élő Nyárádi Erazmus Gyulának (1881-1966), aki több tanulmányt jelentetett meg a Retyezát flórájáról, amelyekben ismertette a hegység ritka fajait is. A védett növények lelőhelyeiről azonban nem szívesen beszélt, mert szerinte ezekre a legnagyobb veszélyt a csoportos kirándulások jelentették és a meggondolatlan botanikusok, akik a kelleténél több példányt gyűjtöttek be a növényekből herbáriumuk számára. Ő ismerte fel azt is, hogy a Retyezátban nagyszámú növényfaj fordul elő, amely egyedülálló a világon, egyszóval endemizmus (az ott élő fajoknak mintegy 2 %-a).

 Egy ritkaságnak számító növényfaj, az Edraianthus kitaibelii a Jorgovánon

Egy másik különlegessége a Retyezátnak az, hogy két teljesen különböző részből áll.
Van Nagy-Retyezát, gleccsertavakkal, patakokkal, gleccservölgyekkel és katlanokkal, 2200-2500 méter magas hegycsúcsokkal, amelyek kristályos kőzetekből épülnek fel.  Itt található az ország legnagyobb glaciális eredetű tava a Bukura (8,8 ha) és a legmélyebb, a Zanoaga tó (29 m). Két 2500 méter feletti csúcsa a Peleaga (2509) és a Papusa (2508).

 A Bukura gerinc, háttérben a Peleaga csúccsal

Tavak a Bukura katlanban

Szártalan tárnics (Gentiana kochiana) a Bukura katlanban

Havasszépe (Rhododendron kotschii)

Fehér kökörcsin (Pulsatilla alba) - Bukura katlan

És van Kis-Retyezát vagy Déli-Retyezát legömbölyített, lágyabb formákkal, karsztikus dolinákkal, száraz völgyekkel, 2000 méter körüli csúcsokkal. Utóbbi kevésbé népszerű, kevesen ismerik és látogatják, pedig a mészkövek világának megvan a maga sajátos szépsége, flóragazdagságáról nem is beszélve. A Kis-Retyezát legmagasabb csúcsai a Piule (2080), Stanuletii Mari (2032) és a Jorgován-kő (2014).

 A Kis-Retyezát lágy völgyei

Völgy a Kis-Retyezátban

 A Jorgován kő fehér sziklái

Egy harangvirágfaj, Campanula cochleariifolia a Jorgovánon

A Retyezát hegység egyediségét szerencsére korán felismerték, itt alapították Románia első nemzeti parkját 1935-ben Nyárádi Gyula, Al. Borza és Emil Racovita tudósok szorgalmazására.  Ne feledjük azt sem, hogy Európa egyik érintetlen őserdője a Gemenele Rezervátum területén található, ahova csak az Akadémia engedélyével lehet belépni. 
Sajnos az intenzív legeltetés és a utóbbi időben, főleg a nyári hónapokban megsokszorozódott turista-hadjárat, és itt igazat kell adnom Nyárádi Gyulának, komolyan veszélyezteti a park élővilágát. Nem a bakancsos, hátizsákos turizmussal van a gond, hanem azokkal akik autóval jönnek be a park területére és a Bukura tótól alig egy órányira parkolják le a kocsit. Szabályozni kellene sürgősen mindezt, amíg még nem késő!








2 megjegyzés:

  1. Be jól esett ezt olvasgatni, olyan ismerős, és olyan nagy kedvenc... sajnos számunkra az évi két alkalom látogatás nehezen lenne megoldható, még az egy is várat magára már egy ideje. Köszönet, hogy közelebb hoztátok ezt a csodaszép helyet.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Gyurgyalagok, örvendünk, hogy kellemes emlékeket idézhettünk fel bennetek... Nekünk is nagy kedvencünk, és van még sok kevésbé látogatott része, ahova szeretnénk eljutni.

    VálaszTörlés