Őszirózsás réteken

Van egy pár hely a város környékén, ahova évente kijárunk, hogy szemrevételezzük az éppen virágzó ritka vagy védett növényeket. Ilyen a város északi körgyűrűjéhez közeli őszirózsás rét, amelyet egykori biológiatanárom és felesége, Magdi néni mutatott meg nekünk először.
A puszta kellős közepén levő lila színű virágtenger lenyűgözött bennünket, a szakirodalmat tanulmányozva pedig kiderült, hogy egy olyan növénytársulásról van szó, amely a régmúlt sziki tölgyeseinek maradványát őrzi...
Szikes erdeirét a társulás neve (Peucedano-Asteretum sedifolii), amelyben a réti őszirózsa és a védett sziki kocsord a fő társulás alkotó fajok. Magyarországon eléggé megritkult, a Hortobágyon és környékén található még néhány maradvány foltja és a Dél-Tiszántúlon.
Nálunk is ritkaságszámba megy, pár állománya maradt Temesvár környékén, a Vadászerdő szegélyében és a Dinnyés melletti szikes pusztákon.

Réti őszirózsa (Aster sedifolius sedifolius) őszi virágpompája

Szikes táj réti őszirózsával (2011 szeptember)

Érdekes a társulás dinamikája is. Voltak évek, amikor a tájat a réti őszirózsa uralta és a sziki kocsord, ez a magas, ernyős növény szinte kiszorult a társulásból (lásd fenti kép), máskor pedig alig-alig akadtunk őszirózsákra (lásd alább). Ilyenkor arra tippeltünk, hogy nemcsak a komoly nyári szárazság, hanem az intenzív legeltetés is az őszirózsa megfogyatkozásához vezetett.

Sziki kocsord ősszel, a termésérés fázisában (2008)

Védett sziki kocsordok (Peucedanum officinale)

Az idén a szeptemberi rét meglepően zöld volt, rengeteg őszirózsával és 2 méteresre nőtt kocsordokkal. A késő délutáni fényben nehéz volt fotózni, na meg, sem az őszirózsa, sem a kocsord nem egy fotogén növény.

Őszirózsás rét, 2016. szeptember 26.