Az afrikai telelésük után visszajöttek a barátposzáták. Nem is egyet láttam, hanem ötöt. Három hímet, ezek kergették egymást, és két tojót, akik egész jól megfértek, egyástól fél méterre szedegették a rovarokat a virágokról. Úgy tűnt, már ki vannak alakulva a párok, mert többször is párosával láttam őket. Lehet, azért jöttek a városba, mert itt kissé melegebb van és a széltől védettebb, így a rovarok is jobban elindultak.
Énekelni azonban idén még nem hallottam őket.
Tegnapelőtt láttam meg őket, este 7 táján, ezért a fényviszonyok nem voltak túl jók, még szerencse, hogy előre lett állítva az óra.
A hím barátposzátát (Sylvia atricapilla)
fekete sapkájáról könnyű felismerni.
Ő a barátposzáta tojó, neki vörösesbarna sapkája van.
Amint látni párosával járnak, arra a ronda karóra, amire a tojó
rászállt, a hímnek is rá kellett szállnia. A földön és a föld közelében
keresgéltek eleség után, a tojó még a virágot is megkóstolta, és úgy tűnt, ízlett neki, mivel több kis virágot megevett.
És huss, elszálltak!
Felmerült bennem a kérdés, mennyi lehet az esélye annak, hogy egy nagyváros nem éppen külső kerületében, tömbházak között ezeket a madarakat megfigyelhesse. Nem túl sok, az biztos. 0,1% jó esetben. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése