2012. január 23., hétfő

Zuzmók mindenhol

Ősszel kezdtünk neki egy kutatásnak a zuzmókról. Mielőtt elkezdtem volna foglalkozni a zuzmók tanulmányozásával, őszintén nem is tudtam, hogy milyen érdekes élőlények, amelyek közé több, mint  20.000 faj tartozik, s hogy egyszerűen bárhol képesek megélni a világon.

 Tölgyfazuzmó (Evernia prunastri) és Parmelia sulcata zuzmófaj társulása, 
Zaránd hegység, 2012 január, Fotó: Teleky Szabolcs

Maradványaik a földtörténeti középkor triász korszakából ismertek. A szimbiózis tökéletes példájaként emlegetik őket, mivel a felépítésükben résztvevő algák és gombafonalak egymást segítve, tökéletes összhangban élnek együtt.

 Physcia aipolia és Parmelia sulcata zuzmók fakérgen, Cerna hegység,
2011 október, Fotó: Tóth Kinga

A zuzmók nagyon szívós, ellenálló élőlények, elviselik a szélsőséges időjárási viszonyokat és szinte mindenhol meg tudnak telepedni. Városi kerítéseken, tetőcserepeken, sírköveken vagy akár az útszegélyt alkotó köveken is találkozhatunk velük. Társulásaik beborítják a fák kérgét, színessé vátoztatják a kövek, sziklák szürkeségét. A sárga kéregzuzmó, az egyik legismertebb zuzmófajunk, rikító narancssárga színével már messziről jelzi jelenlétét.  A szürke színű kéregzuzmókat viszont, amelyek szorosan tapadnak a fák kérgére, már sokkal nehezebb észrevenni és megkülönböztetni.

Sárga kéregzuzmó (Xanthoria parietina), Cerna hegység,
2011 október, Fotó: Tóth Kinga

A zuzmók világában való elmélyülés nagy kihívásnak bizonyult számunkra, hiszen zuzmót határozni sokszor lehangolóan nehéz feladat lehet.
Kutatásunkat a zuzmók bioindikátorként betöltött szerepére alapoztuk, hiszen a zuzmók, bármennyire is ellenálló szervezetek, a szennyezett levegőt különbözően tolerálják.

 Tiszta levegőt jelző tölgyfazuzmó (Evernia prunastri) a Zaránd hegységben, Fotó: Teleky Szabolcs

A levegőszennyezés zuzmókra gyakorolt hatásáról szóló egyik legkorábbi utalás 1812-ből származik, amely szerint a szennyezett levegőjű területeken szinte egyik zuzmó sem tud megélni. Ezt követte az 1800-as években számos angol kutató megfigyelése, amelyek a magas szén-dioxid tartalmú füstgázok  számlájára írták a környékbeli zuzmók eltűnését.

 Tölgyfazuzmó és Flavoparmelia caperata zuzmó telepei
Zaránd hegység, 2012 január, Fotó: Teleky Szabolcs

Az első magyar nyelvű utalás a levegőszennyezés hatására elszegényedő városi zuzmóflóráról 1906-ból származik, a magyarországi nagyvárosok közül elsőként Debrecen zuzmótérképe készült el 1941-ben.
Temesvár zuzmótérképét valószínűleg még nem állította össze senki sem, nekünk sem sikerült. A feladat egyszerűen meghaladta az erőnket. De körbejártunk jópár utcát, sétányt és megvizsgáltunk több tucat fát, amelyeken megpróbáltuk beazonosítani az ott élő zuzmófajokat. Tiszta levegőt kedvelő zuzmó nincs városunkban, ezekkel csak városon kívül találkoztunk, viszont levegőszennyezésnek ellenálló szürke kéregzuzmók és sárga falizuzmók elég sok fatörzset díszítenek az utcákon.


További információk a zuzmókról a zuzmo.hu honlapon és itt olvashatóak. Akit pedig még ennél is jobban érdekel a téma, elolvashatja Farkas Edit, Lichenológia (2007) című könyvét, amely az első magyar nyelvű kézikönyv a zuzmókról.

A bejegyzés megírásában Szabó Ágota, X.-es diák működött közre, ő képviselte a zuzmókról írt dolgozatával iskolánkat a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciáján (TUDEK) Kolozsváron. Köszönet Teleky Szabolcs tagtársunknak a zuzmós fotóiért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése