Bartók - bio

Népes madársereg az etető körül

2012-02-05T13:43:00.010+02:00

Az erős fagyok után, már három napja vastag hó borít mindent, és -10 Celsius fok fölé nehezen megy fel a hőmérséklet. Ennek következtében az etetőm forgalma megduplázódott. És a hóval együtt megjöttek a fenyőpintyek is. Ők a verebek és a cinegék által az etető alá ejtett magokat keresgélik és megfigyelés alatt tartják az ablakomat. A tegnap az egyik fenyőpinty a verebeket követve az etetőhöz jött.

Fenyőpinty hím (Fringilla montifringilla)

Egyszer egy nap teszek az itatóba meleg vizet, hogy ne fagyjon meg olyan hamar. Nagyon szomjasak szoktak lenni a madárkák, van, hogy egyszerre 5-6 iszik.

Madárnép-számlálás az etetőm körül: 10-15 széncinege, 2 kékcinege, 6 fenyőpinty, és most, mikor ezt írom, felfedeztem két erdei pintyet is. Ezekívül rigó, fakopáncs, gerle és vagy 30 házi veréb.

Kékcinege (Parus caeruleus)

Mint egy földönkívüli törpe

Erdei pinty (Fringilla coelebs)

Széncinege (Parus major) - Ezt a technikát kevesen alkalmazzák.

Torzsalkodó házi verebek (Passer domesticus)

Szinkron-evés

Egyensúlyozás ág hegyén:

Fekete rigó tojó (Turdus merula)

Ilyen, mikor nincs tömeg az etetőnél.

Na meg az elmúlt kedden ismét látogatását tette a karvaly. Ezúttal a hím, de most nem fogott semmit, és mire előkaptam a fényképezőgépet el is szállt.

Cinegék az etetőn

2012-02-04T15:24:00.003+02:00

Igazi téli idő köszöntött ránk. A tegnap reggel óta havazik, szinte megállás nélkül. A MME vörös riasztást rendelt el a madár etetéssel- és itatással kapcsolatban. A kemény fagyban állandóan kell etetni a madarakat, mert az éhező, legyengült testű madarak, ha nem találhak élelmet könnyen megfagyhatnak.

Nem valami tetszetős madáretető egy öt literes kivágott műanyag flakon, jókora hanyagságról vall, de a hirtelen beállt kemény fagyok hatására gyorsan üzembe kellett helyezni az etetőt az idén is, úgyhogy maradt a legkézenfekfőbb, de elég ronda műanyag megoldás.

Ketten: széncinege és kékcinege az etetőn

A faggyúgolyó kiakasztásának mikéntjével még több akadályba ütköztünk, miután arról olvastunk a brit szakemberek madáretetési tanácsaiból, hogy a golyócskákat nem szabad műanyagból fonott, lyukas zöldségeszsákba tenni, mert a műanyag szálak veszélyesek lehetnek a madarak számára.

Kékcinege

Széncinege

A faggyútömböt végül egy alátétbe tettük, amelyet körbefontunk egy műanyag kerítésdarabbal. Ez sem a legjobb megoldás, de azért nagy népszerűségnek örvend a cinegék körében.

Zuzmók mindenhol

2012-01-23T23:39:00.000+02:00

Ősszel kezdtünk neki egy kutatásnak a zuzmókról. Mielőtt elkezdtem volna foglalkozni a zuzmók tanulmányozásával, őszintén nem is tudtam, hogy milyen érdekes élőlények, amelyek közé több, mint 20.000 faj tartozik, s hogy egyszerűen bárhol képesek megélni a világon.

Tölgyfazuzmó (Evernia prunastri) és Parmelia sulcata zuzmófaj társulása,

Zaránd hegység, 2012 január, Fotó: Teleky Szabolcs

Maradványaik a földtörténeti középkor triász korszakából ismertek. A szimbiózis tökéletes példájaként emlegetik őket, mivel a felépítésükben résztvevő algák és gombafonalak egymást segítve, tökéletes összhangban élnek együtt.

Physcia aipolia és Parmelia sulcata zuzmók fakérgen, Cerna hegység,
2011 október, Fotó: Tóth Kinga

A zuzmók nagyon szívós, ellenálló élőlények, elviselik a szélsőséges időjárási viszonyokat és szinte mindenhol meg tudnak telepedni. Városi kerítéseken, tetőcserepeken, sírköveken vagy akár az útszegélyt alkotó köveken is találkozhatunk velük. Társulásaik beborítják a fák kérgét, színessé vátoztatják a kövek, sziklák szürkeségét. A sárga kéregzuzmó, az egyik legismertebb zuzmófajunk, rikító narancssárga színével már messziről jelzi jelenlétét. A szürke színű kéregzuzmókat viszont, amelyek szorosan tapadnak a fák kérgére, már sokkal nehezebb észrevenni és megkülönböztetni.

Sárga kéregzuzmó (Xanthoria parietina), Cerna hegység,
2011 október, Fotó: Tóth Kinga

A zuzmók világában való elmélyülés nagy kihívásnak bizonyult számunkra, hiszen zuzmót határozni sokszor lehangolóan nehéz feladat lehet.
Kutatásunkat a zuzmók bioindikátorként betöltött szerepére alapoztuk, hiszen a zuzmók, bármennyire is ellenálló szervezetek, a szennyezett levegőt különbözően tolerálják.

Tiszta levegőt jelző tölgyfazuzmó (Evernia prunastri) a Zaránd hegységben, Fotó: Teleky Szabolcs

A levegőszennyezés zuzmókra gyakorolt hatásáról szóló egyik legkorábbi utalás 1812-ből származik, amely szerint a szennyezett levegőjű területeken szinte egyik zuzmó sem tud megélni. Ezt követte az 1800-as években számos angol kutató megfigyelése, amelyek a magas szén-dioxid tartalmú füstgázok számlájára írták a környékbeli zuzmók eltűnését.

Tölgyfazuzmó és Flavoparmelia caperata zuzmó telepei

Zaránd hegység, 2012 január, Fotó: Teleky Szabolcs

Az első magyar nyelvű utalás a levegőszennyezés hatására elszegényedő városi zuzmóflóráról 1906-ból származik, a magyarországi nagyvárosok közül elsőként Debrecen zuzmótérképe készült el 1941-ben.
Temesvár zuzmótérképét valószínűleg még nem állította össze senki sem, nekünk sem sikerült. A feladat egyszerűen meghaladta az erőnket. De körbejártunk jópár utcát, sétányt és megvizsgáltunk több tucat fát, amelyeken megpróbáltuk beazonosítani az ott élő zuzmófajokat. Tiszta levegőt kedvelő zuzmó nincs városunkban, ezekkel csak városon kívül találkoztunk, viszont levegőszennyezésnek ellenálló szürke kéregzuzmók és sárga falizuzmók elég sok fatörzset díszítenek az utcákon.

További információk a zuzmókról a zuzmo.hu honlapon és itt olvashatóak. Akit pedig még ennél is jobban érdekel a téma, elolvashatja Farkas Edit, Lichenológia (2007) című könyvét, amely az első magyar nyelvű kézikönyv a zuzmókról.

A bejegyzés megírásában Szabó Ágota, X.-es diák működött közre, ő képviselte a zuzmókról írt dolgozatával iskolánkat a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciáján (TUDEK) Kolozsváron. Köszönet Teleky Szabolcs tagtársunknak a zuzmós fotóiért.

Madáretető és itató vendégei

2011-12-03T14:24:00.005+02:00

Nyáron helyeztem ki az itatót - egy mélyebb, nagy cserépalátétet, melybe 2 liter víz fér - a tömbházak közötti kis zöldterületre, az itt élő verebek, tengelicek, fekete rigók, seregélyek, fakopáncsok és gerlék részére. Előbb a másfél méter magas élősövényben vágtam egy mélyedést, és oda helyeztem, mert ez macskabiztos helynek tűnt. A tálat a víz és a beletett kövek súlya stabilan tartotta. De a madarak nem fedezték fel. Aztán letettem a földre, gondolván, hogy elég természetellenes a víz a bokor tetején és ez a baj. Így se volt jó, egy madár se talált rá, csak a macskák ittak belőle (talán a sünök is), hiába költöztettem ide-oda, jobban látható helyre.
Október elején aztán felszedtem az itatót, már szinte teljesen lemondtam róla, de utolsó próbálkozásképpen kitettem az ablakba. És láss csodát: a verebek rátaláltak az itatóra. És a cinegék követték őket. Persze nemcsak ittak, hanem fürödtek is. Sose képzeltem, hogy ilyen apró madarak méter magasra képesek spriccelni a vizet. Egy fagyos éjszaka utáni pár fokban is képesek fürdeni.
Bizonyítékul álljon itt pár kép, ablakon keresztül készítve - amíg még ki lehetett látni rajta.

Fürdőző cinegék és verebek

Október végén már etetni is kezdtem: dióbelet, napraforgó magot és búzát tettem az etetőbe. A kb. 20 fős verébcsapat mellett, 10 széncinege és egy kékcinege jár az ablakomhoz enni, inni, fürödni.

Az almafán maradt néhány alma, ezekből is csipegetnek időnként a cinegék.

Tegnap látogatását tette egy karvaly. Rég nem láttam őket errefelé. Ez alkalommal egy nőstény volt. Fogott egy verebet és az ablakommal szemben fogyasztotta el. A sűrű orgonaágak miatt alig tudtam fotózni, bár egy negyed órát töltött el a falatozással. Míg a karvaly evett, egy verebet se láttam, de a cinegék előjöttek és nem érzékelték a veszélyt. Reméltem, hogy azt a verebet kapta el, melynek az egyik szeme gennyes és mintha be lenne forrva, és az ablakpárkány sarkába illetve az etetőbe szokott behúzódni. De nem, ezek szerint fél szemmel is elég ügyes volt, mert újból láttam.

Így ősz végén még láttam az ablakból egy tengelicpárt és egy fakopáncsot. Foglalkoztat a gondolat, hogy kitegyek valamilyen odút a cinegék részére, de még nem tudom, hogy hova tegyem és hogyan szerzem be.

Dolinamező a hegygerincen

2011-11-04T14:23:00.002+02:00

Különleges,elvarázsolt táj tárul elénk, ha felérünk a Mehádiai hegység gerincére a Cserna patak völgyéből, Herkulesfürdőtől körülbelül 20 kilométerre. A gerincen mintha más világbalépnénk: a tájat óriási bemélyedések, teknők uralják, amelyek szélein fehérmészkősziklák fura alakzatai meredeznek, göcsörtös törzsű bükkökkel és bonsaira hasonlító bánáti feketefenyővel.

A Nagy Dolina ősszel

... és tavasszal, egy másik szögből

De hogyanjöhettek létre ezek az óriási teknők itt, a hegy tetején? A válasz a mészkő szerkezetébenrejlik, amely repedései a szivacshoz hasonlóan magába szívják a csapadékot. Amészkőben levő kalcium-karbonát folyamatosan oldódik a csapadékvíz (karsztvíz) hatására,amely a talaj parányi élőlényeinek (gombák, baktériumok) működése általszén-dioxiddal dúsult. Így jönnek létre különböző karsztos formák: akarrmezők (mészkősziklákat rovátkoló sekély mélyedések), a víznyelők, dolinák, nagymezők(poljék) és a barlangok. A karszt elnevezés – és még számoskarsztos forma neve - a Szlovéniai Karszt-hegységből származik.

Karsztikusplatókon, mint amilyen a Mehádiai hegygerinc is, a csapadék felgyülemlik amélyedésekben, ezáltal a karsztosodás felerősödik. Az üregek beszakadásával jönneklétre a felszínen a mélyedések, szakadéktöbrök, amelyek idők során impozánsméreteket is ölthetnek.

Dolinák láncolata a Mehádiai gerincen, előtérben a Nagy Tisztással

A Medved nevűóriásdolina több mint 1.000 méter átmérőjű és 175 méter mély tisztás, amelytovábbi dolinákkal van összekötve: a Disznó Tisztásokkal és a Nagy Dolinával. Adolinák láncolata 12 kilométeren át húzódik a gerincen.

Rálátás a Cserna hegységre a Fehér Kövek csúcs felől (Mehádiai gerinc)

A gerincen levő bemélyedt tisztásokat legeltetésre használják az itt élő emberek. Ha kizöldül a fű, sokszor már április végén felhozzák a lovakat, juhokat a pásztorok.

A Disznó Tisztások tavasszal

Ősszel vagy tavasszal, a Mehádiai hegység dolináinak végigjárása különleges élményt nyújthat számunkra. Télen kissé nehéz megközelíteni őket, nyáron pedig hihetetlenül ki tud égni, fel tud forrósodni egy ilyen töbör. Víz nincs a gerincen, ezt is jó tudni, ha ilyen karsztvidéken járunk.

Szikesek lilája

2011-10-07T00:58:00.001+03:00

Kora ősszel a réti őszirózsa állományai lila virágszőnyeggé változtatják a máskor zöld vagy szárazságtól összeaszott, megsárgult szikes pusztát.

Temesvár körül elég sok szikes vagy sós talaj található, amelyek főként az emberi beavatkozás hatására jöttek létre alig párszáz évvel ezelőtt, a folyók szabályozásával és az árterek kiszárításával egyetemben.

A szikesek kialakulását a száraz éghajlat és a kevés csapadék segíti elő. Nyáron, a talajból több víz párolog el, mint amennyi a csapadékból származik, ezért a talaj felső rétegeiben az oldott sók felhalmozódnak.

A szikesekre nem jellemző a nagy fajgazdagság, hiszen az extrém környezeti viszonyokhoz csak kevés növényfaj tud alkalmazkodni, ezek a sótűrő növények. A sót ezek a növények általában gyökereikben vagy leveleikben halmozzák fel.

A réti őszirózsa (Aster sedifolius) a sziki tölgyesek lágyszárú növénye volt valaha, jelenléte a mi környékünkön is arra utal, hogy itt erdők álltak a múltban. Egy ernyős virágzatú növénnyel, a sziki kocsorddal (Peucedanum officinale) együtt alkot társulást.

Sziki kocsord és réti őszirózsa társulása, a szikes erdei rét

A réti őszirózsa és a sziki kocsord együttes előfordulása egy területen elég ritka jelenség és látvány, Magyarországon társulásuk védettnek számít, mert ráadásul a fokozottan védett sziki bagolylepkének (Gortyna borelii) nyújt élőhelyet.

Gyakran találkozhatunk más lila virágú fajokkal is az őszirózsás társulásban, ilyen a:

Festő zsoltina (Serratula tinctoria)

Macskafarkú veronika (Veronica spicata)

Magyar sóvirág (Limonium gmelinii)

Csepp a tengerben...

2011-09-29T00:06:00.000+03:00

... így foglalta össze Tamás kollégánk a szombati, országos "Let's do it, Románia!" hulladékgyűjtögetés lényegét. Idén ismét megrendezték, és mi ismét részt vettünk benne, diákjaink lelkesedésének köszönhetően. Annak ellenére, hogy csapatunk népesebb volt mint a tavaly, a ránk mért szeméthegyeket nem tudtuk elhordani a Vadászerdő széléről.

Lehetetlenség volt zsákokba gyömöszölni autókaroszéria darabokat, autógumikat, üvegvattát, építkezési törmeléket, festékes vödröket, azbesztlapokat és még sorolhatnánk mi mindent...

Az elején még lendülettel álltunk neki a munkának, mindenki zsákolta a hulladékot.

Aztán, ahogy láttuk, hogy mindezzel lehetetlenség lesz megbírkózni, motivációnk egyre lankadtabb lett.

Ezzel mi legyen?

A csapatunk egyik része (a többiek még javában dolgoztak..), értékes zsákmányukkal, egy kutyakoponyával

Ennek ellenére, azt hiszem megérte kimenni, résztvenni az akcióban. Csapatépítésnek kiváló alkalom volt, mindenkinek jól esett egy erdei séta és akik ott voltak, egészen biztosan nem fogják hulladéktárolónak tekinteni az erdő szélét...

Tavalyi bejegyzésünk a témában itt olvasható.

Tőzeglápok növényei

2011-09-23T22:42:00.016+03:00

Egykor a Kárpát-medence bővelkedett lápokban, a lecsapolások, vízrendezések következtében mára a lápok kiterjedése drasztikusan lecsökkent. Erdélyben a legismertebb tőzeglápok egyike a Mohos, de akadnak még kisebb-nagyobb lápok a Kárpátokban, így a Bihari hegységben is, ahova egy aradi túratársunk információi alapján jutottunk el. A fő cél, természetesen, a tőzeglápok legérdekesebb növényének, a rovaremésztő harmatfűnek a fotózása lett volna, ami már-már lehetetlenségnek tűnt fel előttünk. De, előbb járjuk körül a lápot...

Dagadólápunk a Bihari hegységben található, egy széles, katlanszerű völgyben, amelynek egyik szélén patakocska folyik át. A dagadólápok nevüket a környezetükből akár több méternyire kiemelkedő, vizet tároló hatalmas mohapárnájukról nyerték. Úgy dagadnak ki, mint kelt tészta a teknőből, erre utal régi magyar elnevezésük: „kőtt” (azaz kelt) láp. A talaj egész évben vízzel átitatott. Az állandó vízellátás és az oxigénhiány akadályozza az elhalt növényi szerves anyag lebomlását, így képződik a tőzeg.

Dagadóláp a Bihari hegységben

A növénytakaró fő alkotóelemei a tőzegmohák (Sphagnum ssp.). Száruk csúcsán több ág üstökszerű fejecskét alkot, színük pedig a lombosmohák többségétől eltérően nem üdezöld, hanem sápadt, sárgás-, barnás- vagy szürkészöld, esetleg pirosló.

Tőzegmoha (Sphagnum ssp.)

A zsombékokon már elvirágzott és összeszáradt gyapjúsás tövekbe botlottunk.

Hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum)

A mohapárnákat többnyire örökzöld lápi törpecserjék kúszó hajtásai szőtték át.

a varjúbogyó (Empetrum nigrum),

vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea)

tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos)

tőzegrozmaring (Andromeda polyfolia) - szőrmoha között

tőzegrozmaring virágai

Csarab (Calluna vulgaris)

A lápot szegélyező fenyves szélén ontotta termését

a fekete áfonya ( Vaccinium myrtillus)

és eresztette szélnek spóráit egy moha-formájú haraszt féleség,

a kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum)

... csak épp a harmatfű nem volt sehol, pedig már 1-2 órája kutakodtunk utána. A vöröses tőzegmoha fejek között végre észrevettük a jelentéktelen, pirosas, apró gombostűfej-végű nyúlványokkal teleaggatott aprócska leveleket.

A rovaremésztő kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)

A harmatfüvek többnyire teljesen összeaszalodtak a szárazságtól, ezért nem vettük őket egyből észre. De az egész dagadóláp száraz volt, mélyebb részei, amelyet nem borít növényzet, teljesen kiszáradtak szeptember közepére.

Kiszáradó dagadóláp - egy aszályos nyár eredménye

A tőzegmohalápok szépségére elsősorban természetfigyelő társaink hívták fel a figyelmünket, a Gyurgyalagok és Köllő Zsolt, akik a Mohos és a Buffogó lápok különleges növényeit mutatták be érdekes bejegyzéseikben. Egyből felismertük a tőzeglápok növényeit, nekik köszönhetően.

Köszönet Sörös László barátunknak a tőzegrozmaringos és a harmatfüves képeiért!

Alpesi gőték Temes megyében?

2011-09-07T01:02:00.000+03:00

A címben felvetett kérdés valóban kissé meghökkentő, hiszen mindenki számára egyértelmű, hogy Temes megye legnagyobb részét monoton síkság borítja, csupán keleti határán húzódik egy nem túl nagy kiterjedésű, Nyugati Kárpátokhoz tartozó hegység, a Ruszka havas. A Ruszka havas csúcsai ritkán érik el az ezer méter magasságot, az átlagos magasság 700-1000 méter körül van.

A hegység egyik elég elszigetelt völgyében, a Temesváron átfolyó Bega forrása közelében tartottuk az idén nyáron iskolánk természettudományos táborát. Hogy nem jártunk alpesi magasságokban a Ruszka havasokban, az tény. Mégis, legnagyobb csodálkozásunkra, a 384 méteren lévő Ruszkatő-völgyi táborhelyen alpesi gőtékkel találkoztunk.

Ismerkedés az alpesi gőtével (Mesotriton alpestris)

Szakirodalom után keresgélve a témában, egy érdekes kutatásra találtunk az interneten, amely itt olvasható. Innen tudtuk meg, hogy a Ruszka havasból először 2002-ben jelezték az alpesi gőtét, 800 méter magasságból. Az utóbbi két évben végzett kutatások (Covaciu-Marcov et al. 2010) során derült ki, hogy alpesi gőték a Ruszka havasban akár 300 méter alatti élőhelyeken is előfordulnak, ami elég egyedülálló, hiszen más gőtefajokkal ellentétben ez a gőte a magasabban fekvő helyeket kedveli.

Az alpesi gőte zömök testalkatú, a hím általában 8, a nőstény 12 centiméter hosszú. A nőstény és a hím nem csupán a testméretükben különböznek egymástól. A nőstény színe szürke és barnászölddel márványozott, hasa narancs színű.

Nőstény alpesi gőte, Ruszka havas, 2011 -

A hím alapszíne hasonló ehhez, de teste oldalán fekete foltokkal tarkított szegély húzódik, a nászidőszakban a has tűzpiros, ilyenkor 1-2 milliméteres tarajt is növesztenek, ami a nász végén visszahúzódik.

Nászruhás hím - © Lars Bergendorf

http://www.club100.net/species/M_alpestris/M_alpestris.html

Szeptember vége felé telelni vonulnak, fagymentes helyet - üregeket, vastag avart - választva maguknak. Március végén bújnak elő rejtekhelyükről. A szaporodás vízben történik, a hím a fenékre rakja az ondótokokat, amiket a nőstény magába szippant, majd testükben termékenyítik meg a petéket. Ezután nem sokkal lerakja petéit, melyeket kövekre vagy vízinövényekre tapaszt. A lárvák 12-15 nap alatt kelnek ki, ekkor még az egy centiméteres nagyságot sem érik le. A nyár végére alakulnak át, de az sem ritka, hogy lárvaállapotban vészelik át a telet. Akárcsak a többi gőtefaj, ragadozó állatok. Táplálékuk elsősorban vízi rovarokból, lárvákból, csigákból és pókokból áll. Lárvakorukban alsóbbrendű rákokkal és szúnyoglárvákkal táplálkoznak.” (forrás: www.sulinet. hu)

Több tényező is veszélyezteti őket, élőhelyeik pusztulnak az erdőirtások miatt, mint azt láthattuk a Ruszka havasokban is, szaporodóhelyeik kiszáradhatnak még mielőtt a lárvák kikelnének.

Magyarországon az alpesi gőte a legritkább és a legértékesebb kétéltű, ahol középhegységekben él és általában 600 méter feleti magasságokban fordul elő. Romániában is védett fajnak számít a Berni Egyezmény alapján.

Nőszőfüvek

2011-08-29T23:51:00.010+03:00

A nőszőfüvek elég szégyenlős növények, nem tárják fel akárkinek szépségüket. A legtöbb ember szeme elől rejtve maradnak fűben, bozótban és erdő mélyén, sokszor beleolvadva zöldes színükkel a környezetbe. A hozzáértők figyelmét azonban különleges virágaikkal nyűgözik le.

Mikor már majdnem minden őshonos orhideánk elvirágzott, akkor lépnek színre a nőszőfüvek és bontják ki virágaikat. Július elején még mocorogva készülődnek, hogy aztán július végén, augusztusban már teljes pompájukban virágozzanak.

Akiket eddig csak a határozókból ismertünk, a széleslevelű és a vörösbarna nőszőfű kötött velünk az idén szorosabb ismeretséget.

Vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens) - Dolomitok hg., 2011 augusztus

Széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine) - Ruszka hg., 2011 július

Vörösbarna nőszőfű és széleslevelű nőszőfű

Madarak a csúcson

2011-08-24T18:56:00.000+03:00

A Piz Boè csúcson (3152 m), a Dolomitokban két madárfajt sikerült lencsevégre kapni. Mindkettő a havasi övezetben érzi otthon magát, a völgyekbe csupán télen ereszkednek le. A zord környezetben nem vetik meg az ember által elszórt hulladékokat sem, oportunizmusukra jellemzően szívesen tartózkodnak menedékházak és felvonók közelében. A Piz Boè csúcson nyáron elég sok turista fordul meg naponta, ezért aztán madaraink, elég szemtelen módon kunyerálják ki a napi betevőt.

A havasi csóka (Pyrrhocorax graculus) valamivel kisebb méretű madár a varjúnál, tollazata fekete, lábai narancspiros színűek. Mesterien repül, lenyűgöző légi mutatványokkal kápráztatja el az embert, ügyesen használva ki a légáramlatokat. Gyakran telepesen költ a széltől és hidegtől védett sziklahasadékokban.

Havasi csóka

A havasi pinty (Montifringilla nivalis) a hegyvidék jellegzetes madara, a tél kivételével a csupasz sziklatömbök között tölti életét, síkvidéken nem is fordul elő. Könnyű felismerni fehér szárnytollairól. Magokkal és rovarokkal táplálkozik, fészkét sziklahasadékokban építi.

Havasi pinty

Réti kardvirág

2011-08-19T17:28:00.003+03:00

A réti kardvirág (Gladiolus imbricatus) Romániában ritka és védett növényfajfaj, rajta van a vörös listán, de állománya nincs felmérve.

A Ruszka hegység északi oldalán (Temes megyében), egy domboldali legelő szélén, Poieni közelében találtunk pár virágzó példányt idén, július elején. Egy pásztorfiú a közelben legeltette tehenét.
A hely, ahol rátaláltuk, egy hegyektől eléggé elzárt völgy közelében van, ahol egész évben nagyon csapadékos mikroklíma alakult ki.

Pásztorfiú a kardvirágos réten

A réti kardvirág (Gladiolus imbricatus) a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó kardvirág (Gladiolus) nemzetség egyik faja. A rostos hártyákba burkolózó, gumószerű hagymából növő szára 30-90 cm magas. 1-2 cm széles levelei szálasak. Az alsó levél tompa csúcsú. A június-júliusban (más források szerint május-júliusban) nyíló, bíborvörös, 2.5-3.5 cm nagyságú virágai a szár csúcsán egyoldalra néző fürtben állnak, számuk ötnél több, sokszor a tízet is meghaladja. A virág mellett álló hosszabbik buroklevél rendesen rövidebb a lepel felénél. Toktermései tojásdadok, hosszúságuk körülbelül másfélszerese szélességüknek.

Réti kardvirág (Gladiolus imbricatus)

Kivadult kerti rokonaitól kisebb és bíborvörös virágaiban különbözik. A fokozottan védett mocsári kardvirágtól (Gladiolus palustris) toktermésének alakja, alsó levelének csúcsa, nagyobb virág melletti buroklevelének hosszúsága és általában nagyobb számú virágai segítségével különböztethetjük meg. (Forrás: Wikipedia)

Alpesi növények a Dolomitokból

2011-08-18T01:59:00.007+03:00

Az Észak-Olaszországban elterülő Dolomitok az Alpok egyedülálló hegycsoportja, amely 2009 óta az UNESCO Világörökségéhez tartozik. Három évvel ezelőtt jártunk itt először sziklát mászni biztosított utakon, azóta abszolut kedvenc, amelyet kötelezően beiktatunk a nyaralásba.

Az idén július végén jutottunk el ismét a Dolomitokba, ezúttal újabb hegycsoportok, a Sella, a Pale di San Martino, a Tofane és a Sorapis csoportokban túráztunk.

A hegység érdekességéhez tartozik, hogy „a mai Dolomitok helyén egykoron tenger volt, a hajdani sekély tengerben található korallzátonyok voltak a mai hegyek ősei. Az Alpok többi részével együtt körülbelül 65 millió éve (a triászban) kerültek a szárazföldre. A kiemelkedett Dolomitok vidéke eredetileg hatalmas fennsík lehetett, erre vall a csúcsainak megközelítően azonos, 3000 m körüli magassága is, amelybe a jégkorszakok során keletkezett gleccserek, majd a folyók mély völgyeket hasítottak. A hőmérséklet, a jég és a szél környezetformáló tevékenységének eredményeként alakult ki a hegység mai formája." (Forrás: Wikipedia)

Dolomitok, Sella hg-csoport - Piz Boe csúcs környéke (3000 m körül),

- valóban olyan mintha egy ősi óceán mélyén sétálna az ember

"A különleges szirtalakulatok, fűrészfogak, gigászi pillérek, groteszk alakokat formáló sziklák, mély szakadékok változatos képe mellett a Dolomitok egyik fő varázsa a színek játéka...Az erodálódott mészkőszikláknak a lábait általában hatalmas törmelékkúpok borítják.”

Sella hg., háttérben Piz Boe csúcs

Elég kopár táj ez, helyenként építőtelepre emlékeztető sziklatörmelékkel, függőleges sziklatornyokkal. Kevés növény képes alkalmazkodni ezekhez a körülményekhez, éppen ezért a Sella csoport egyik legsivatagosabb hely volt az utunk során.

Másutt viszont növényzetben gazdag alpesi legelők látványa kápráztatott el bennünket, ezekből mutatunk be most pár növényt, amely lencsevégre került.

Fajokban gazdag alpesi rét a Dolomitokban

Turbánliliom (Lilium martagon)

Harangláb (Aquilegia einseleana)

Alpesi mák (Papaver alpina ssp. kerneri)

Fekete havasikosbor (Nigritella nigra)

Havasi gyopár (Leontopodium alpinum)

Rhododendron hirsutum és magcsákó (Dryas octopetala) élőhely

Pettyes tárnics (Gentiana punctata)

Dianthus monspessulanum

Tavaszi tárnics (Gentiana verna)

Lepkék Cseresznyésen

2011-08-11T16:58:00.003+03:00

Paks közelében, Cseresznyéspuszta mellett, van egy ültetett fenyőerdő, melynek fái lassan elkezdtek kiszáradni és a kidőlt fák körül tisztások jöttek létre. A talaj itt nagyon homokos. Az erdőben rengeteg madarat hallottam. Látni már kevesebbet.
Egy délelőtt az erdőben sétálva láttam egy raj csúszkát - nem egyet vagy kettőt, hanem sokat -, amint a fenyők amúgy is hámló kérge alatt kutattak, lemerészkedve egész a földig. Láttam még fenyvescinegét, sárgarigót és fakopáncsot.
(Fotózni nem tudtam őket, mert nem volt nálam a megfelelő objektív.)
Ellenben fotóztam lepkéket. Elég sok fekete szemeslepkét, kis tarkalepkét és közönséges szemeslepkét láttam, egyetlen egy Atalanta lepkét és 3- 4 fecskefarkú lepkét. Íme a gyűjtemény képekben:

Atalanta-lepke /
Vanessa atalanta
(Nymphalidae)

Fecskefarkú lepke / Papilio machaon
(Papilionidae)

Erdei szemeslepke / Pararge aegeria
(Satyridae)

Kis tarkalepke /
Melitaea trivia
(Nymphalidae)

Fekete szemeslepke / Minois dryas
(Satyridae)

Közönséges gyöngyházlepke nőstény /
Issoria lathonia F
(Nymphalidae)

Nagyfoltú szemeslepke / Lasiommata maera
(Sartyridae)

Közönséges szemeslepke / Arethusana arethusa
(Sartyridae)

Közönséges tűzlepke / Lycaena phlaeas (Lycaenidae)

Közönséges szénalepke / Coenonympha glycerion (Satyridae)

Kis szénalepke / Coenonympha pamphilus (Satyridae)

Nagy Retyezát - Kis Retyezát

2011-08-10T23:41:00.001+03:00

A Retyezát, vagy ahogy becézik, a Retyi egyik kedvenc hegységünk, ahova évente legalább kétszer ellátogatunk.

A Retyi több szempontból is egyedinek számít: a leggazdagabb növény- és állatvilággal, a legtöbb glaciális tóval rendelkező védett területünk. Több mint 1100 növényfajt írtak le itt az idők során, ebben nagy jelentőssége volt a Kolozsváron élő Nyárádi Erazmus Gyulának (1881-1966), aki több tanulmányt jelentetett meg a Retyezát flórájáról, amelyekben ismertette a hegység ritka fajait is. A védett növények lelőhelyeiről azonban nem szívesen beszélt, mert szerinte ezekre a legnagyobb veszélyt a csoportos kirándulások jelentették és a meggondolatlan botanikusok, akik a kelleténél több példányt gyűjtöttek be a növényekből herbáriumuk számára. Ő ismerte fel azt is, hogy a Retyezátban nagyszámú növényfaj fordul elő, amely egyedülálló a világon, egyszóval endemizmus (az ott élő fajoknak mintegy 2 %-a).

Egy ritkaságnak számító növényfaj, az Edraianthus kitaibelii a Jorgovánon

Egy másik különlegessége a Retyezátnak az, hogy két teljesen különböző részből áll.

Van Nagy-Retyezát, gleccsertavakkal, patakokkal, gleccservölgyekkel és katlanokkal, 2200-2500 méter magas hegycsúcsokkal, amelyek kristályos kőzetekből épülnek fel. Itt található az ország legnagyobb glaciális eredetű tava a Bukura (8,8 ha) és a legmélyebb, a Zanoaga tó (29 m). Két 2500 méter feletti csúcsa a Peleaga (2509) és a Papusa (2508).

A Bukura gerinc, háttérben a Peleaga csúccsal

Tavak a Bukura katlanban

Szártalan tárnics (Gentiana kochiana) a Bukura katlanban

Havasszépe (Rhododendron kotschii)

Fehér kökörcsin (Pulsatilla alba) - Bukura katlan

És van Kis-Retyezát vagy Déli-Retyezát legömbölyített, lágyabb formákkal, karsztikus dolinákkal, száraz völgyekkel, 2000 méter körüli csúcsokkal. Utóbbi kevésbé népszerű, kevesen ismerik és látogatják, pedig a mészkövek világának megvan a maga sajátos szépsége, flóragazdagságáról nem is beszélve. A Kis-Retyezát legmagasabb csúcsai a Piule (2080), Stanuletii Mari (2032) és a Jorgován-kő (2014).

A Kis-Retyezát lágy völgyei

Völgy a Kis-Retyezátban

A Jorgován kő fehér sziklái

Egy harangvirágfaj, Campanula cochleariifolia a Jorgovánon

A Retyezát hegység egyediségét szerencsére korán felismerték, itt alapították Románia első nemzeti parkját 1935-ben Nyárádi Gyula, Al. Borza és Emil Racovita tudósok szorgalmazására. Ne feledjük azt sem, hogy Európa egyik érintetlen őserdője a Gemenele Rezervátum területén található, ahova csak az Akadémia engedélyével lehet belépni.

Sajnos az intenzív legeltetés és a utóbbi időben, főleg a nyári hónapokban megsokszorozódott turista-hadjárat, és itt igazat kell adnom Nyárádi Gyulának, komolyan veszélyezteti a park élővilágát. Nem a bakancsos, hátizsákos turizmussal van a gond, hanem azokkal akik autóval jönnek be a park területére és a Bukura tótól alig egy órányira parkolják le a kocsit. Szabályozni kellene sürgősen mindezt, amíg még nem késő!

Lepkék

2011-07-15T21:52:00.003+03:00

A lepkék - általában véve - szépek, színesek, kecsesek és törékenyek. Szeretjük nézni őket. (Ha kertészkedünk, akkor nem biztos, hogy mindig örülünk látványuknak.) A molyokkal már más a helyzet.

Az ókori görögök szerint, amikor egy pillangó kúbújik a bábból, egy új emberi lélek születik. Az írek mítosza szerint, a lepkék holtak lelkei, akik várnak, hogy átmenjenek a purgatóriumon. A lepkékhez kötődő mítoszokat, hiedelmeket, meséket még hosszasan lehetne sorolni. Egy kis ízelítőt lehet olvasni itt és itt.
A tegnap elhatároztam, hogy beazonosítom a fotózott lepkéinket. Nincs túl sok és egyeseket egyből felismertünk. De a maradék féltucat meghatározásával órákat töltöttem el, az interneten keresgélve a lepke képek és leírások között. És még így is kettő kérdéses maradt.
Nagyon fejlett megfigyelőképesség és türelem kell ehhez, az biztos. Mert nem mindegy, hogy a hátsó szárnyon két sor pötty van vagy egy, hogy milyen a szányszél mintázata, vagy hogy a szárny fonákján is látszik-e a minta vagy sem. Ezen jellegzetességek alapján lehet megkülönböztetni a hasonló kinézetű fajokat.

A lepkék magyar nevét nem találtam meg minden esetben, így ebben segítséget szívesen elfogadok.

Nappali lepkék:

Közönséges ökörszemlepke /
Aphantopus hyperantus
(Satyridae)

Fotó: tk

Közönséges boglárka (hím) /
Polyommatus icarus M
(Lycaenidae)

Fotó: tk

Boloria aquilonaris
(Nymphalidae)

Fotó: tk

Árvácska-gyöngyházlepke /
Boloria euphrosyne
(Nymphalidae)

Fotó: tk

C-betűs lepke /
Polygonia c-album
(Nymphalidae)

Fotó: tk

Kardfarkú pillangó /
Iphiclides podalirius
(Papilionidae)

Fotó: tk

Szőlőszender /
Deilephila elpenor
(Sphinginae, Macroglossinae)

Fotó: tk

Szilva- farkincásboglárka
/ Satyrium pruni
(Lycaenidae)

Fotó: tk

Nagy gyöngyházlepke /
Argynnis paphia
(Nymphalidae)

Fotó: bz

Törpeboglárka (nőstény) /
Cupido minimus F (?)
(Lycaenidae)

Fotó: bz

Sakktábla lepke /
Melanargia galathea
(Satyridae)

Fotó: bz

Fotó: bz

Fotó: bz

Közönséges csüngőlepke
/ Zygaena filipendulae
(Zygaenidae)

Fotó: bz

Kis színjátszólepke /
Apatura ilia
(Nymphalidae)

Fotó: bz

Fotó: bz

Erdei busalepke /
Ochlodes venatus
(Hesperiidae)

Fotó: bz

Káposztalepke (nőstény) /
Pieris brassicae F
(Pieridae)

Fotó: bz

Éjjeli lepkék

Tetheella fluctuosa (?)
(Thyatirinae)

Fotó: bz

Ruszkatővölgy madarai

2011-07-10T16:47:00.000+03:00

Egy tábor kiváló alkalom arra, hogy körülnézzünk egy kicsit a természetben. A ruszkatővölgyi (Poieni Strâmbu) táborról induláskor csak annyit tudtam, hogy a Ruszka hegység tövében van, egy völgyben, Temes megyében, ahol általában hidegebb van, mint a környéken.

Mint akit megfertőzött a madarászás, elsősorban a tábor körüli madarakra voltam kíváncsi. Az egyhetes táborozásunk alatt, talán egy nap nem esett az eső, ami a kirándulási lehetőségeket erősen behatárolta - miközben Temesváron és Lugoson alig volt egy-egy futó zápor az időszakos lehülés ellenére, a szárazság itt mellbevágó.

(Most, mikor írom ezt a bejegyzést, a kinti hőmérő 39 Celsius fokot mutat árnyékban, bár a meteorológiai állomás csak 36 fokot jelez. És ez a kánikula már ötödik napja tart.)

Na de vissza a táborhoz és a madarakhoz. A tábor környékén, a völgyben, ahol patak is folyik, rengeteg madár él. Ezt hangjuk igazolta. Látni azonban, keveset láttam, ami nem volt meglepő, mert a sűrű lombkoronás magas fákon és bokrokon megpillantani egy terepszínű énekesmadarat, a lehetetlenséggel határos.

De a tábornak volt néhány szinte háziasított madara: barázdabillegető és erdei pinty. Annyira bátrak voltak, hogy vígan sétáltak az udvaron, miközben a gyerekek körülöttük járkáltak vagy futkostak. (Sajnos találtunk a tábor épülete mögött három döglött barázdabillegető fiókát. Valószínűleg kiestek a csatornában épített fészekből.)

Az erdei pinty pár a tábor épülete melletti fenyőkön fészkelt. A hím tollazata erős szinekben pompázott, ez a nyári ruhája volt, a téli az fakóbb (lásd itt).

Készítettem róluk egy pár fotót, bár gyors mozgásuk és a folyton borús idő ezt eléggé megnehezítette.

Barázdabillegető (Motacilla alba)

A nászruhás madár feje, torka, begye és tarkója fekete, homloka, pofái és hasa fehér, háta szürke. A költési idő után torka és begye fehér, utóbbi fekete örvöt visel. A víz közelében vagy attól nem túlságosan messze él, előnyben részesíti az erdőktől távoli kultúrtájakat.

Rovarzsákmányát főként a talajon keresi. Fürgén szaladgál, farkát gyakran billegeti. Röpte erősen hullámos. Közép-Európa melegebb tájain rendszeresen át is telel. Fészke helyének megválasztásakor nem nagyon válogatós, épületek üregeiben, falrésekben, kőrakásokban költ. Az 5-6 fióka 12-14 napi kotlás után kel ki, és 13-16 napig maradnak a fészekben.

(Forrás: Állat- és növényhatározó természetjáróknak, Móra Kiadó, Budapest, 2009)

Erdei pinty
(Fringilla coelebs)

hím

Meglepett, milyen kék a csőre nyáron, mert télen barnás, és eddig csak télen láttam.

tojó

Ami nagyon felvillanyozott, az a vörösbegyről készített fotósorozat volt. Egy délelőtt elindultam a hang irányába, és a patak melletti fűzfa hegyében megpillantottam az énekest. Szabad szemmel sokat nem láttam belőle, objektíven keresztül valamivel többet. Erősen be volt borulva, a fény a madár háta mögül jött, így a képek minősége egyedül a fényképezőgép képességein múlt.

Vörösbegy
(Erithacus rubecula)

A mindig kicsit felfújtnak, gömbölyűnek tűnő madár narancspiros mellénye és pofái miatt összetéveszthetetlen. Háta földbarna, hasa fehéres, vörhenyesbarna lábai nagyon hosszúnak tűnnek.

A fülemüléhez hasonlóan a gazdag aljnövényzetű erdők, nagyobb parkok lakója. Időnként megfigyelhetjük, amint a bokrok alján táplálékot keresgél. Szárnyaival és farkával ismételten billentve kutat a talajon apró állatok után, ősszel és télen részben bogyókkal él.

A hím gyöngyöző énekét különösen a hajnali és szürkületi órákban hallatja. Fészkét tág szájú üregben, gyökerek között, farakás mélyén építi. Az 5-7 tojásból 14 napi kotlás után kelnek ki a fiókák, és 12-15 nappal később elhagyják a fészket. Erdeinkben gyakori kakukkgazda.

(Forrás: Állat- és növényhatározó természetjáróknak, Móra Kiadó, Budapest, 2009)

Az egyetlen hoszabb kirándulásról visszafelé menet, sikerült lencsevégre kapnom még egy madarat, aki szintén egy fa hegyén énekelt. A képek alapján barátposzátának tűnik, de akár kis poszáta is lehet.

Barátposzáta
(Sylvia atricapilla)

Barátposzáta tojó

2011-06-05T11:34:00.000+03:00

Tegnap délután már harmadjára láttam a barátposzáta tojót (Sylvia atricapilla). Először három nappal ezelőtt, a hímmel együtt bogarászott az orgonasövényen, az ablakomtól másfél méterre, este fél kilenckor. A hím gyorsan elröppent, nem várta meg, míg a fényképezőgépért kapok, a tojó azonban kilencig, azaz sötétedésig ott eszegetett a közeli bokrokon. Sikerült is egy elfogadható képet készítenem róla, a fényviszonyok ellenére.

Aztán a rá következő két nap is láttam, ugyanott, késő délután, este 6 és 8 óra körül.

Nagyon mozgékony kis madár, az eldugott, árnyékos helyeket szereti, bújkál a sűrű ágak között, elég alacsonyan, legtöbb 1-1,5 méter magasságban. A tegnap nagyon féltettem, mert fél méter magasan szedegetett a tuján, és a macskám - aki nagy madarász és elég sok veréb élete szárad a lelkén, még egy cinkét is fogott a télen - kb. 4 méterre volt tőle. Szerencséjére nem szólalt meg és nesztelenül mozgott, így a macska nem vette észre, mert a feje fölött cserregő verebeket figyelte.

Készítettem még pár fotót a barátposzáta tojóról, melyeken látszik a vörösesbarna sapkája. Bár nem volt túl távol, a képek nem lettek elég élesek, mivel a madár az amúgy is gyenge fényviszonyok között a legsötétebb helyeket kereste.

Dongó

2011-05-30T12:25:00.000+03:00

Egy dongó - becsületes nevén poszméh - nem számít se ritkaságnak, se különlegességnek. Mégse tudtam ellenállni neki, mikor megláttam, milyen jól megtermett, szép példány.

A poszméh (Bombus) a rovarok (Insecta) osztályának a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjéhez, ezen belül a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjéhez és a méhfélék (Apidae) családjához tartozó nem.

A poszméheket másképpen dongóméheknek is nevezik, ami hangos, zümmögő-döngő repülésükre utal. Fenyegető külsejük ellenére nem veszélyesek, erős fullánkjukat csak ritkán használják. A poszméhek a legnagyobb termetű méhek közé tartoznak. Vaskos és tömött testüket rendszerint tarka szőrbunda fedi.

A poszméhek fészke legtöbbször a föld felszínén helyezkedik el.

A nembe 15 alnem és több mint 250 faj tartozik. (forrás: Wikipedia)

Utólag beazonosítottam a fényképezett példányt: földi poszméh (Bombus terrestris). A wikipedia szerint testhossza 11-24 mm, de ez nagyobb volt, kb. 30 mm.

Egy védett láprét titkai

2011-05-22T22:47:00.000+03:00

Régi vágyunk volt eljutni a Facsád melletti nárciszrétre, főleg azért, mert kevésbé ismert volta, megközelíthetetlensége még sejtelmesebbé tette. Többen keresték a helyet ismerőseink közül is, sikertelenül. Nem találtunk egy térképet vagy leírást sem a facsádi nárciszrétről az Interneten, pedig egyike Temes megye védett területeinek. Végül, valakitől sikerült megszerezni a rét GPS koordinátáit, ami nélkül valószínűleg kudarcba fulladt volna az idén is a keresgélés.

És ekkor jött a meglepetés: egy fantasztikus, teljesen bolygatatlan láprét tárult elénk, minden szépségével, sok-sok értékes, ritka fajjal, amelyek teljes felfedezése még várat magára.

Az élőhely érdekessége, hogy csupán 120 méteres tengerszint feletti magasságon található, viszont olyan növények fordulnak elő benne, amelyek sokkal magasabban levő élőhelyeket, hegyi réteket kedvelnek, például a nyírfa, hegyi pacsirtafű, réti kardvirág, csillagos nárcisz.

A nárciszokat már lekéstük, 1-2 késői példány virágzott még a gyepben, viszont a nőszirmok, kosborok látványa kárpótolt bennünket.

Csillagos nárcisz (Narcissus angustifolius)

A csillagos nárcisz a Berni egyezmény alapján Romániában is védett faj, egyetlen Temes megyei élőhelyét is ezért nyilvánították védett területté. Hasonlít a kertekben termesztett illatos fehér nárciszra (N. poeticus), azonban levelei rövidebbek és keskenyebbek, virágának lepellevelei nem fedik át egymást mint a fehér nárcisznál. Jégkori maradványnövény, egész Európában veszélyeztetett.

Szibériai nőszirom (Iris sibirica)

A szibériai nőszirom mocsárréteken, lápokon előforduló védett növény, amely sem a szárazságot, sem a talaj túlzott tápanyagtartalmát nem éli túl. Napjainkra állományai lecsökkentek.

Réti kakukkszegfű lepkével (Lychnis flos-cuculi)

Szibériai nőszirmok

Széleslevelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis)

Kígyógyökerű keserűfű (Polygonum bistorta)

Piros mécsvirág (Silene dioica)

Csillagos nárcisz

Nárcisz a gyepben

Teknősök birodalma

2011-05-16T22:58:00.000+03:00

Hétvégén az ország déli csücskébe látogattunk el, a Duna partján levő Vaskapu Nemzeti Parkba, ahol sok érdekes növény- és állatfajjal kötöttünk szorosabb ismeretséget. Az egyik legnagyobb meglepetés ezek közül a görög teknős volt, aki kétszer is utunkba tévedt a Kazán-szoros feletti száraz bokorerdőkben.

Valószínűleg kevesen tudják, hogy nálunk csak három teknősfaj őshonos, ezek közül két szárazföldi faj, a görög teknős (Testudo hermanii) és a Dobrudzsában élő ~~görög~~ mór teknős (Testudo graeca), valamint a mocsári teknős (Emys orbicularis). A görög teknősöknek Európában több alfaja van. A görög teknős nálunk kizárólag a Kazán-szoros környékén előforduló ritka és veszélyeztetett faj.

A térképen kékkel van bejelölve a balkáni alfaj elterjedése, sajnos a bánsági élőhely nincs pontosan feltüntetve. Forrás: wikipedia

A teknősök különleges, ősi kinézetű élőlények, amelyek a késő Triász közepén, azaz valamikor 216 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön.

A felnőtt görög teknős páncélja 16-22 centiméter hosszú. Páncélja magasan ívelt, ovális, alapszíne sárga, eltérő nagyságú sötét foltokkal. Novembertől márciusig telelnek, ébredés után 1-2 hétig intenzíven táplálkoznak, ezt követi a párzási időszak.

Párzási időszakban a hímek igen hevesen udvarolnak és rengeteget mozognak, nagy területeket járnak be a nőstény után kutatva. A nőstények általában passzív viselkedést tanúsítanak a hímek felé, gyakran nem vesznek róluk tudomást és próbálnak tovább haladni, ekkor a hím hosszas lökdösődéssel udvarol.

Természetes élőhelyeiken hullott gyümölcsökkel, dögökkel és állati ürülékkel is táplálkoznak.

Görög teknős a Dubova feletti száraz tölgyerdőben

A görög teknős kedveli az erdőszegélyek melletti cserjékben gazdag gyepeket, ahol búvóhelyet találhat a forró nyári napokon. Az alacsony, szubmediterrán jellegű cserjéseknek fontos szerepük van a teknősök elterjedésében. Szétnéztünk egy ilyen gyepen, hogy milyen fajok vannak. Keleti gyertyán, galagonya, csertölgy, orgona és cserszömörce alig méteres példányai alkották ezt a mozaikos növényzetet.

Görög teknős élőhelye - Dobova felett

A bánsági görög teknős szigorúan védett faj Romániában és egész Európában, szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. Román nyelvű oldal a görög teknősről itt.

Görög teknős (Testudo hermanii) fogságban a Temesvári Állatkertben

Tengelicék

2011-05-06T20:26:00.000+03:00

Tegnap, poszáta-les közben, ritka szerencse ért: egy tengelic pár (Carduelis carduelis) röppent az ablakom előtti akácfára. És végre lencsevégre kaptam őket!
Nagyon fürge madarak, csak egy-egy pillanatra állnak meg és mindig párosával járnak. Többször láttam már őket, de csak egy-egy pillanatra. Ma reggel is meglátogattak. Szinte hihetetlen, hogy egy tömbház körül, melyen külső hőszigetelési munkálatokat végeznek és tetőt építenek, ennyi madár él.

Gyönyörű madárkák a lelógó malteres kábeleken (ablakon keresztül fotózva).

Kis poszáta

2011-05-06T19:18:00.000+03:00

Úgy tűnik a barátposzáta nem egyedül tévedt a környékre - vagyis a tömbházközbe -, hanem hozta a rokonait is. A tegnap egy kis poszáta (Sylvia curruca) lakmározott naphosszat a jázminbokor levéltetűiből. Estefelé két másik (barát?)poszáta adott szerenádot. Ma reggel is hallottam egy barátposzátát énekelni, pár tömbházzal arrébb, a sugárút túloldalán, egy kis parkos területen.

Sikerült készítenem egy pár képet a kis poszátáról. Kinézete barátságosabb, mint a barátposzátáé. :-)

Énekesmadár bújócskázik

2011-04-29T19:22:00.000+03:00

Húsvét másodnapján a nyitott ablak mellett dolgozva, gyönyörű trillázásra figyeltem fel, mely nagyon közelről hallatszott. Nem a rigó volt, bár azt is hallottam néha. Nehezen találtam meg a hang gazdáját, mert a környező fák levelei között könnyű elbújni. Egy-egy pillanatra előbukkant a hárs lombjai közül. Persze üldözőbe vettem a fényképezőgéppel, de az objektíven keresztül is alig tudtam kivenni az alakját. Csak mikor helyet változtatott, akkor vehettem jobban szemügyre - úgy egy másodpercig. Rohangáltam egyik ablaktól a másikig, hogy egy jobb szöget találjak a fotózáshoz, a szomszédok ha láttak, azt hihették, elment az eszem vagy hogy perverz lesifotós vagyok. Ezalatt madaram fel-le röpködött a hársfán, és egy-egy ágon megpihenve torkaszakadtából énekelt. Fel is adtam egy párszor ezt a játékot, de aztán újra az ablakba csalogatott énekével. Mikor a jázminbokorra szállt, végre jobban láttam, de nem sikerült egyetlen képet sem készítenem róla, melyen teljes egészében látható, annyira fürgén mozgott és bújócskázott a bokor sűrű ágai között. Szürke volt, fekete sapkával és veréb nagyságú. Aztán végül megsajnált vagy jobb kilátást/láthatóságot keresett magának és az akácfa hegyére szállt. Az akácfa későn levelezik, ezért végre jól látszott.

És itt van a közel egy órás vadászatnak az eredménye: pár jó fotó a hím barátposzátáról (Sylvia atricapilla).

A bújócska bizonyítékai:

Sajnálom, hogy az énekét nem vettem fel. Talán legközelebb.

A tavasz színei

2011-04-27T22:49:00.000+03:00

berki szellőrózsa, pettyegetett tüdőfű, nehézszagú gólyaorr, bogláros szellőrózsa, erdei nefelejcs, ikrás fogír, zergevirág, kakasmandikó, kárpáti sáfrány, mocsári gólyahír, keltikék a Mehádiai gerincen

Egy erdei séta fotóalanyai

2011-04-16T20:28:00.000+03:00

Egy kékes-zöld színű, sérült lábú levelibéka (Hyla arborea):

Sárga kénvirággombák (Hypholoma fasciculare):

Erdei gyöngyköles virágok (Buglossoides purpureo-coerulea):

Hagymaszagú kányazsomborok (Alliaria petiolata):

Egy C betűs lepke (Polygonia c-album):

Kockások

2011-04-12T10:09:00.000+03:00

Kockás tulipán nézőben jártunk egy gyönyörű ligeterdőben. Aránylag ritkás tölgyerdő, amelynek egyik szegletében nyílnak a tulipánok. Sok példány már el volt virágozva, vagy csak megártottak nekik a napokkal ezelőtti hidegebb éjszakák. De így is sok gyönyörű példányt sikerült lefotózni. A virágok színe a rózsaszínestől a lilán át vörösig minden árnyalatban váltakozott, egyeseken halványabban, másokon erőteljesebben látszottak a kockák.

Kockás tulipánok (Fritillaria meleagris)

Az erdő, ahol jártunk nem védett terület és nem említi Románia Flórája sem. Valahogy megmenekült az erdőirtásoktól és reméljük nem jut a Pogányos patak menti védett ligeterdő sorsára, amelyből teljesen kivágták a fákat és ahol már hírmondóba is alig akad a kockásokból.

Kora tavaszi növények a Cserna völgyében

2011-04-04T23:42:00.000+03:00

Hétvégén a Herkulesfürdő melletti Cserna patak völgyében túráztunk és növényeket fotóztunk. Meglepő volt, hogy alig tavaszodik, egyedül a kakasmandikó virágzott már el a napsütötte hegyoldalban.

Túránk fő célja a füles kankalin fotózása lett volna, amely a bánsági flóra egyik legértékesebb veszélyeztetett növénye.

Az idei hosszú tél után, április első hétvégéjén csalódottan nyugtáztuk, hogy túl korán jöttünk. A tőlevélrózsákból még nem bújtak elő a virágok. Egyetlen virágos füles kankalinra sikerült bukkanni hosszas nézelődés után, de az is nagyon keveset mutatott meg szépségéből, ezért egy előző évi fotót teszünk most fel róla. Kárpótlásul sok más érdekes tavaszi növény fotózásával zártuk túránkat.

Füles kankalin (Primula auricula)

A füles vagy cifra kankalin kizárólag a Kárpát-medencében élő jégkorszaki maradványfaj. Hűvös, árnyékos, meredek sziklás mészkőszurdokok védettségében él. Április-májusban virágzik. Veszélyeztetett!

Nemes májvirág (Hepatica nobilis)

A nemes májvirág március-áprilisban virágzik domb-és hegyvidéki tölgyesekben és bükkösökben. Nevét gyógyhatásáról kaphatta, máj- és epepanaszok esetén akalmazták régen.

Vöröslő hunyor (Helleborus purpurascens)

A vöröslő hunyor könnyen felismerhető vöröses-zöldes virágairól. A hunyorfélék mérgező anyagokat tartalmaznak, a szívgyógyszerrel azonos hatású helleborint is, amelyeket a gyógyászatban hasznosítanak.

Tavaszi kankalin (Primula veris)

A tavaszi kankalin réteken, napos erdőkben tömegesen virít áprilisban.

Lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum) virágai

A csodabogyók bükkösökben, karsztbokorerdőkben növő örökzöldek. Érdekes növények, hiszen megvastagodott levélszerű részeik valójában szárak. Az igazi levelek pikkelyszerűek, tövükben helyezkednek el az apró virágok.

Farkasboroszlán (Daphne mezereum)

A farkasboroszlán ritkás ágú, kisméretű lombhullató cserje. Illatos virágai már március elején megjelennek.

A tavasz hírnökei

2011-03-10T21:29:00.000+02:00

Olvad a hó, bár a közelben levő erdőben bőven vannak még hófoltok és jég borítja a sekély erdei tócsákat is. Virágnak nyoma sincs, de a délutáni napsütésben már érezhető a készülődés. Az ébredező természet első szembetűnő hírnökei nem a növények, hanem a gombák közül kerültek ki ezen az első tavaszi sétán.

Az olvadó utolsó hófoltok között élénk színükkel vonták fel magukra a figyelmet a piros csészegombák. Sokszor akár már télen is lehet velük találkozni, ha sok a csapadék. A tömlősgombák csoportjába tartozó csészegombák a tavaszi hóolvadás után jelennek meg tömegesen. Földre hullott korhadó faágakon fejlődnek ki, sokszor az avarba süllyedve rejtőzködnek, ezért nem mindig könnyű meglátni őket.

A piros csészegomba (Sarcoscypha austriaca) Magyarországon veszélyeztetett, vöröslistás gombafaj.

Az olvadó hó nem csak a csészegombák megjelenésének, hanem a fülgombáknak is kedvezett. Nehezebben vehetők észre színük miatt, ezért pár korhadó fadarabot meg is kellett forgatnunk ahhoz, hogy rájuk bukkanjunk. A júdásfülgomba nevét fülkagyló szerű alakjáról kapta, de a húsa is kocsonyaszerű, porcos. Hogy miért hívják Júdásfülnek? Mert főleg idős bodzafákon nő és a monda szerint Júdás bodzafára akasztotta fel magát szégyenében az árulás után. A Távol-Keleten csemegeként fogyasztják, de gyógyhatásáról is ismert gomba.

Júdásfülgomba (Auricularia auricula-judae)

Végül, a sok csészegomba és fülgomba társaságában sikerült észrevennünk egy virágos tavaszi növényt. Egy pettyegetett tüdőfű bizonyult a legsietősebbnek, szerényen bújva elő a hó mögül...

Nos, mégis vele köszöntjük a tavaszt!

Újabb képek a meggyvágóról

2011-03-09T22:14:00.000+02:00

A meggyvágót (Coccothraustes coccothraustes) úgy egy hétig láttam az etető körül. Nem láttam, hogy lett volna párja.
Ezeket a fotókat február utolsó napján készítettem róla.

Meggyvágó az ablakban

2011-02-25T19:49:00.000+02:00

Az éjjel rengeteg hó esett, 25-30 cm (ez Temesváron rengetegnek számít, állítom, hogy az elmúlt 20 évben nem hullott ennyi hó ilyen rövid idő alatt), ezért ma reggel nagy sürgés-forgás volt a madáretetőm körül (8 széncinkét, 2 kékcinkét, 3 erdei pintyet és 2 fenyőpintyet számoltam - a verebeken kívül). A fenyőpintyek régebbi ismerősök voltak, mert bátran lakmároztak az ablakban levő etetőnél.

A meglepetés azonban egy meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) volt, mely rátalált az etetőre. Nyugodtan eszegetett és nézelődött, akkor sem röppent el, mikor elhúztam a függönyt. A többi madarat ellenben elijesztette. Kevesebb, mint 1 méter távolságból sikerült lefotóznom - bár nem éppen a legfotogénikusabb pózban, és az ablak se volt elég tiszta.

Darwin hagyatéka

2011-02-10T22:31:00.000+02:00

202 évvel ezelőtt, 1809. február 12-én, egy vidéki angol orvos családjában kisfiú született: Charlesnak nevezték el. 50 évvel később megjelent életműve, A fajok eredete, ami teljes mértékben forradalmasította világnézetünket, tudományos és társadalmi téren egyaránt.

Charles Darwinnak köszönhetően vált a biológia összefüggő, egységes tudománnyá. Elmélete az a létfontosságú információ, amely áthidalta az összefüggéstelen részletek közti szakadékot, és teljes képet nyújtott az élővilág összetettségéről.

Február 12-ét, e zseniális tudós tiszteletére, a tudomány és a értelem nemzetközi világnapjaként tartjuk számon. Ez az a nap, amikor szimbólikusan meggyújtjuk az értelem lángját.

Darwin valójában sokkal több, mint egy egyszerű szerző az emberiség könyvtárában. Ő az, aki megmagyarázta az élet sokféleségének jelenségét, és ő hívta fel a figyelmünket arra, hogy valamennyi élőlény, ami a Földön él, vagy valaha élt, rokonságban van. Unokatestvérei vagyunk a majmoknak, kik visszanéznek ránk az állatkertben, távolabbi unokatestvérei a terek millió galambjának, és ennél is távolabbi rokona minden zöldségnek, ami az asztalunkra kerül.

A fenti ábrán egy csigát, halat, madarat, tigrist, majmot és embert láthatunk – mindannyian állatok. Csoportosíthatók-e az „állat” fogalman belül? Természetesen igen. Próbáljuk meg mindig kiejteni valamelyiket: a csiga kivételével mindegyik állatnak gerincoszlopa van. A csiga gerinctelen élőlény, tehát el tudjuk választani a gerinces élőlények csoportját a gerinctelenekétől. Vizsgáljuk tovább a gerinceseket. A hal kivételével mindegyik a szárazföldön él, és négy végtagja van (függetlenül attól, hogy azok szárnyak, mancsok vagy kezek). Őket tetrapodáknak nevezzük. Csoportosíthatók-e tovább? Igen. A madár kivételével mindannyian bundával rendelkeznek és tejjel táplálják kicsinyeiket. Íme, az emlősök csoportja. A tigrist, majmot és embert lehet-e tovább csoportosítani valamilyen szempont szerint? Persze hogy lehet! Válasszuk ki azt a két állatot, akinek keze van. A majom és ember alkotja a főemlősök csoportját.

Tehát, elmondhatjuk az emberről (és a majomról is), hogy állat, azonbelül gerinces, azonbelül tetrapoda, azonbelül emlős és a főemlősök csoportjába tartozik. A tulajdonságok, amelyek alapján csoportosítottuk őket, különböző időpontokban jelentek meg az élet evolúciója során, és a tonnányi bizonyíték arra mutat, hogy ez a csoportosítás faként ábrázolható: a fának egy törzse van (állatok), amely két részre ágazik: gerinctelenek ágára és gerincesek ágára, ezek maguk rendjén tovább ágazódnak, és ágaik is ágakat hoznak létre, egész amíg eljutunk a csigáig, halig, madárig, tigrisig, csimpánzig, emberig vagy bármely más állatig. Az alábbi ábra szemlélteti ezt a csodálatos családfát:

Darwin A fajok eredeté-t a következő mondattal zárja le: Felemelő elképzelés ez, amely szerint a Teremtő az életet a maga különféle erőivel együtt eredetileg csupán néhány, vagy csak egyetlen formába lehelte bele, és mialatt bolygónk a gravitáció megmásíthatatlan törvényét követve keringett körbe-körbe, ebből az egyszerű kezdetből kiindulva végtelenül sokféle, csodálatos és gyönyörű forma bontakozott ki – és teszi ma is.

És mi más ez, ha nem felemelő érzés?

Kívánok Nektek boldog Darwin-napot!

A cikk szerzője Marton Attila a BBTE biológus hallgatója

Fakopáncs közelről

2011-02-05T14:47:00.000+02:00

A napokban sikerült készítenem néhány közeli képet a balkáni fakopáncsról (Dendrocopos syriacus), ahogy a fát kopogtatja és keresi a kéreg alatt a kukacokat.
Az egyik képen látszik a nyelve, egy másikon pedig éppen fogott valami ennivalót.

Balkáni fakopáncs - hím (piros sapkával)

Balkáni fakopáncs - tojó (fekete sapka)

Széncinkék a kertben

2011-02-03T22:40:00.000+02:00

A napok óta tartó zord hideg és hó még több madarat vonzott a kertbe. A reggelente megjelenő széncinege csapattal tart 1-2 kékcinke is, akik kitűnnek ügyességükkel és tanulékonyságukkal a többiek közül, 3-4 erdei pinty és egyetlen félszeg, buta zöldike, aki a pintyekkel együtt inkább a földön keresgél magvak után, mert annyira ügyetlen, hogy nem tud rászállni a kiakasztott faggyútömbre. A nappali -6 fok körüli hideg eléggé megviselte a pintyeket, behúzott lábakkal üldögéltek a fagyos ágakon, miután elunták a keresgélést. A széncinkék viszont virgoncan röpködtek a kert fái és az etető között, magokkal a csőrükben. Pár pillanatra az ökörszem sötétbarna kis sziluettje is előtűnt a bokrok alatt ugrándozva.

A nap sztárvendégei azonban a széncinkék voltak, róluk készült is pár tűrhetőbb fotó.

Big Garden Birdwatch Angliában és nálunk

2011-02-01T23:33:00.000+02:00

Madár megfigyelési napokat tartottak a múlt hétvégén Nagy-Britanniában. Az angolok Európa, sőt az egész világ legnagyobb amatőr madarászai, nagyon sok embert megfertőzött náluk a madarász-láz és egész ipara van a madáretetők, odúk és más madárbarát kellékek gyártásának, ami irigylésre méltó. A nagy kerti madármegfigyelést 33 éve szervezik meg, az idén félmillió önkéntes szolgáltatott pontos, megbízható adatokat. Miről is szól ez a rendezvény? Bárki részt vehet, nem kell profi madarásznak lenni, csupán egy órát kell a szabadban eltölteni és feljegyezni, ha lehet lefotózni az adott település kertjeinek, udvarainak vagy parkjainak madarait, majd leküldeni az eredményeket.

Az idei megfigyelések összegzése szerint a kemény decemberi és januári fagyok hatására sok érdekes, ritka madárvendég érkezett hozzájuk Észak-Európából és Oroszországból. Milyen madarakról van szó? Kisméretű védett madarakról, mint az őszapó, az ökörszem, a sárgafejű királyka (Európa legkisebb madara) vagy a fenyvescinege. Be kell vallanom, hogy minden elismerésem az angoloké, hogy ennyi embernek fel tudták kelteni az érdeklődését a madarak iránt. Akit érdekel, itt olvashat róla többet a The Guardian honlapján, itt nézheti meg a legismertebb fajokat és itt lehet meghallgatni a madarak énekét.

Szétnézve a mi lakóhelyünk táján, úgy gondolom érdekes lenne egy listát készíteni arról, hogy milyen madarakat láttunk az elmúlt hetekben. A napok óta tartó csonthidegben megnőtt a madárforgalom, sőt... Kimondottan ritkának számító fajok nálunk is megjelentek, ma például az újszentesi udvaron egy ökörszem, egyik legkisebb madarunk, amely ritkán mozdul ki erdők sűrűjéből.

Remegő kézzel kaptam a fotógépem után, hogy megörökítsem a pillanatot, amely egyszerűen hihetetlen volt. Sajnos nem lettek élesek a képek, az ökörszem pedig gyorsan továbbröppent. A kudarcért az vigasztal, hogy Zita tegnapi karvalyos képei szenzációsak.

Tehát, azt hiszem tényleg megérett az idő egy kis statisztikára. Következzenek az általunk megfigyelt fajok egy rövidke leírással és saját fotókkal illusztrálva.

Széncinege (Parus major)

Elmaradhatatlan az etetőkről. Fekete sapkája, sárga hasoldala alapján mindenki felismeri. Számos vers, dal szól róla a magyar irodalomban is.

A fekete nyakkendő csak a hímeknél ér le a lábak közé, a tojóknál rövidebb.

Kékcinege (Parus caeruleus)

Kisebb a széncinkénél, de erőszakosságában, rámenősségében felveszi vele a versenyt. A kék sapka és a kékes szárny können felismerhetővé teszi.

Erdei pinty (Fringilla coelebs)

Gyakori vendég az etetők környékén. Legjobb ismertetőjegye a fehér szárnycsík. Tipikus pinty, dagi test, kúpos csőr. A tojók barnásak, de télen a hímek is színtelenebbek.

Fenyőpinty (Fringilla montifringilla)

Narancsos színezetű pinty, fehér farkcsíkkal. Észak-Európában fészkel, nálunk csak téli vendég vagy átvonuló. A télire hozzánk érkező fenyőpintyek száma az északi területek időjárásától függ.

Zöldike (Carduelis chloris)

A hím olajzöld, farkcsíkja sárga, a tojó zöldessárga. Erőteljes magevő csőr, vastag testalkat, de semmi erőszakosság, igazi társasági lény.

Fekete rigó (Turdus merula)

Senki nem téveszti össze más madárral. A hímek feketébbek, csőrük élénk narancssárga.Főként a talajon ugrálva kutatnak táplálék után. A télire itthon maradó rigók fák és cserjék terméseivel táplálkoznak, de látogatják az etetőt is.

Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus)

Fekete-fehér tollazatukról, jelentős csőrükről és vörös hasaljukról könnyű felismerni a fakopáncsokat. A balkáni fakopáncsra megszólalásig hasonlít a nagy fakopáncs is, viszont nála a fehetearcvonal átér a tarkóra.

Nyáron a fakéreg repedéseiből kemény csőrével kapácsolja ki a rovarokat, télen főleg magvakat eszik.

Karvaly (Accipiter nisus)

A verébalkatú madarak réme az etető körül. Fejtetője és háta kékesszürke, hasoldala fehér alapon barna harántcsíkokkal díszített. Télen a házak közé merészkedik és itt zsákmányol.

Fotó: Bartyik Zita

Balkáni gerle (Streptopopelia decaoto)

Kultúrakövető madár, a múlt század közepe óta terjedt el szinte egész Európában.

Mezei veréb (Passer montanus)

Fekete fülfoltja alapján könnyen megkülönböztethető a házi verébtől. A közismert rokonnal ellentétben nem szereti a belvárost és odúkban költ.

Ökörszem (Troglodytes troglodytes)

A legkisebb madaraink egyike. Félénk, ritka madár. Ritkán lehet észrevenni az etetőn, pedig jellegzetes faroktartásáról könnyű felismerni.

Fotó:http://www.guardian.co.uk/environment/big-garden-birdwatch

Madárszövegek: http://www.sulinet.hu/biosz/etet/etet.htm és más madárhatározók.

Ritka látvány lakótelepen: karvaly vadászat közben

2011-01-31T21:37:00.000+02:00

Január utolsó napja madáréknál nagyon eseménydús volt.
Délelőtt két fakopáncs kergetőzött az ablakom előtti tömbházközben, sorra vették a fákat, és mindig mindketten ugyanarra a fára szálltak. Délutánra a fenyőpintyek úgy felbátorodtak, hogy az ablakban levő etetőre szálltak és egyszerre négyen is ettek, még össze is kaptak néha - eddig mindig csak a földön keresgélték az elszórt magokat.
Éppen felhívtam Kingát, hogy ezt elújságoljam, mikor egy nagyobb madár szállt el az ablak előtt és az akácfára ült. Egy karvaly volt (Accipiter nisus). Ledobtam a telefont, felkaptam a fényképezőgépet és fotóztam. Egyáltalán nem félt, inkább kíváncsian nézett rám. Aztán leszállt az élősövény alá, szemügyre vette az ágak közé bújt verebeket, átgyalogolt a sövény túloldalára, felröppent kb. fél méter magasra, karmaival megfogott egy verebet és leszállt vele a földre, velem szemben, úgy 3 méter távolságra. Kinyitottam az ablakot és kihajolva fotóztam. Zavarhatta a fényképezőgép kattogása, egy ideig farkasszemet néztünk (a lencséken keresztül), majd a verébbel a karmai közt elszállt.

Cinegéknek való

2011-01-24T23:18:00.000+02:00

Pár napja ismét igazi téli táj vesz körül bennünket. A cinegék reggelente csapatostól érkeznek és kora délutánig röpködnek a kert fái között, sorra ostromolva az etetőt. Ilyen havas napokon van igazán szükségük valami zsírosabb táplálékra: szalonnabőrre vagy egy zsiradékból készített magokkal teli madárkalácsra.

A múlt hetekben sikeresen elkészítettem én is az első madárcsemegét, de eddig valahogy nem volt túl nagy sikere a cinegéim között. Ma végre, a nagy havazásban igazi tolongás támadt a cinkegolyó körül is, egyszerre többen felfedezték maguknak, tehát megérte a fáradozást az elkészítése. Ajánlom bárkinek, nagyon gyorsan összedobható.

Hozzávalók:

- 1 pohár olvasztott, sótlan disznózsír

- 1 pohár vegyes mag: napraforgó, köles, dióbél vagy egyéb mag

Egy műanyag pohár alját kifúrjuk, madzagot húzunk át rajta, amit megcsomózunk az alján. A poharat háromnegyedig megtöltjük maggal, majd ráöntjük az olvasztott zsiradékot. Az így elkészített poharat kitesszük a szabadba vagy hűtőbe rakjuk, hogy megdermedjen. Nulla fok alatt nagyon hamar összeáll a massza. Ha megdermedt, a műanyagpoharat levágjuk a zsíros tömbről és már ki is akaszthatjuk a csemegét.

Hogy ne szóródjanak a magok, ha esetleg felmelegszik az idő egy hálóba is köthetjük a tömböt és a cinegék ügyesen meg tudnak kapaszkodni rajta, miközben csipegetik.

Végül, egy elég rossz minőségű kép (amit egyáltalán nem kellene kitenni a blogra) a madárkalács látogatójáról. Hiába, madarakat fotózni iszonyúan nehéz... de izgalmas feladat!

Erdei pintyek és fenyőpintyek az etető körül

2011-01-10T00:11:00.000+02:00

Felületesen szemlélve, akár egykönnyen összetéveszthetjük őket. Méretre nagyjából egyformák. Dagi test, kúpos, erőteljes csőr, mint a pintyféléknek általában. Sikerült engem is megtévesszenek. Kicsit nehezen hittem el, hogy a messzi északi fenyőpinty Temesvárra tévedt. De mégis ők azok Zita előző fotóin, nem pedig a nálunk élő erdei pintyek. Közben sikerült lefotózni az erdei pintyeket is az etető körül.

Az erdei pinty hasoldala barnás, fejtetője pedig kékes színezetű. Legjobb ismertetőjegye a fehér szárnycsík. A fenyőpintyek színesebbek, narancsos árnyalatúak. Begyük és szárnycsíkuk narancsszínű, fejtetőjük feketés. A tojók nem olyan színesek, mint a hímek.

Az alábbi képeken jól láthatóak ezek a különbségek:

Erdei pinty (Fringilla coelebs)

Kép forrása: http://www.naturspesialisten.no/a rticle.php?id=513

Fenyőpinty (Fringilla montifringilla)

Kép forrása: http://www.scientific-web.com/en/Biology/Animalia/Chordata/Aves/FringillaMontifringilla01.html

Zita fotói a pintyekről az etető környékéről:
Erdei pintyek

Fenyőpintyek:

Cinegék télen - videó

2011-01-06T22:38:00.000+02:00

Készítette: Bartyik Zita

Téli madárvilág a tömbházak között

2011-01-04T20:47:00.000+02:00

Az ember azt hinné, hogy a betontömbök között idegesítő verebeken és galambokon kívül nem is élnek madarak... Nos, ez téves! Egy egyszerű, ablak mellé kitett etető hihetetlenül színes, szemet gyönyörködtető kis madárcsapatot képes odavonzani. Erről született az alábbi bejegyzés Zita tollából, amelyet az általa készített fotókkal illusztráltunk. Fogadjátok szeretettel!

December végén, végre elkészítettem az idei madáretetőt. Nem egy műremek, csak egy 1 literes, kerek, műanyag, fagylaltos doboz, melynek az oldalán ablakokat vágtam.

Egyszerűen feltölthető maggal, csak le kell venni a fedelét. Harmadik éve készítek ilyen etetőt, kiteszem az ablakba és a rácshoz rögzítem (így időt és energiát spórolok: nem kell kimenni és létrára mászni, ha kiürült).

Széncinege

Az etetőre szén cinegék, kék cinegék és verebek járnak. Napraforgó magot, dióbelet és búzát adok nekik, de próbálkoztam a tavaly kendermaggal is, azonban ez nem ízlett nekik.

A cinegék kiveszik a napraforgó magot, elszállnak vele egy közelben levő ágra, a lábukkal lefogják, a csőrükkel kilyukasszák a héját és kieszik a belét.


Kékcinege

Fenyőpinty

A verebek szotyoláznak: addig forgatják a csőrükben a napraforgó magot, míg lepattog a héja. (Ennek következtében, a párkányt gyakran kell takarítani és az élősövény alja is tele van napraforgómag héjjal.)

A búzát csak a verebek és a gerlék eszik (az utóbbiak azt, amit a verebek levernek). A levert napraforgó magokat a fenyőpintyek szedik fel. Ők túl félénkek ahhoz, hogy az ablakra szálljanak.

Tavaly a "menzámon" 8 széncinege, 4 kékcinege és 6 fenyőpinty evett. Ezen a télen, eddig 2 kék cinege, 4 széncinege és 2 fenyőpinty jelentkezett az etetőnél (és körülötte). És lehet vagy 20-30 veréb.

A blokk-közben fészkel egy fakopáncs (pár?) is (bár egyszerre a kettőt nem láttam, csak feltételezem), és egy fekete rigó pár.

Balkáni fakopáncs

A tavaly télen egy karvaly is megjelent (fogott egy verebet). Azóta még kétszer láttam.

Egyszer nyáron (nyár végén?), de csak pár pillanatra, mikor a fiókáját tanította röpülni. A fióka a hatalmas hársfára szállt (és elveszett a lomb között), a karvaly pedig hívogatta, először a diófáról, majd a szemben levő tömbház tetejéről. Rikoltozásuk következtében a verebek sokkot kaptak, elbújtak és legalább egy óra hosszáig nem hallatszott csicsergés. Lefotózni sajnos nem tudtam. Mikor a diófán ült, a felnőtt karvaly alakja időnként kivehető volt a levelek között, de nem annyira, hogy érdemes legyen próbálkozni, majd a tömbház tetejére szállt, azonban nappal szemben nem volt értelme fotózni.

Késő ősszel, alkonyatkor, még láttam őket (a két karvalyt) a szemben levő tömbház tetején.


Balkáni gerle

Fenyőpintyek

A bejegyzést és fotókat Zita készítette.

Madáretetők a bartók udvarán

2011-01-04T19:54:00.000+02:00

Az utolsó decemberi havas iskolanapon felkerültek a hatodikos diákok által készített madáretetők a bartók udvarán található fákra. Egy-egy etetőt tettünk ki az első és hátsó udvarra. Mindkét madáretető préselt lemezből készült és jó sok madáreleséggel lehet feltölteni. Ez fontos szempont volt, hiszen a magoknak a vakáció végéig táplálniuk kellett a kis madárvendégeket, akik remélhetőleg jót lakmároztak a fagyos, havas nappalokon.

Köszönjök a hatodikosok segítségét, akik kivették a részüket a barkácsoltásból, magok beszerzéséből, fára mászásból...

Buy Nothing Day

2010-11-30T20:06:00.000+02:00

azaz Ne Vásárolj Semmit! napot tartottak a világ több mint 50 országában szerte a világon a múlt hétvégén.

Vajon mire akar figyelmeztetni ez a nap? Az üzenet egyszerű: minden egyes vásárlással terheljük környezetünket, hiszen az általunk vásárolt termékek előállítása nyersanyagot és energiát igényel, szállításukkal a levegő szennyeződik, csomagolásukkal pedig szemét keletkezik. Röviden, vásárlási szokásainkkal, sok esetben pazarlásainkkal környezetünket szennyezzük és ezáltal élőlények pusztulását okozzuk.

Jó lenne megállni, átgondolni vásárlásainkat, szükségleteinket, csökkenteni a tempót és tudatosabban vásárolni. Például... Figyeljünk arra, hogy helyben termelt zöldségeket, gyümölcsöket vásároljunk a piacról és keressük a helyi termékeket a boltokban. Ne vegyünk agyoncsomagolt termékeket, mert ezzel csupán a szemetet szaporítjuk. Vigyünk vászonzacskót magunkkal vásárláskor. Ne vegyünk felesleges holmikat magunknak. Ne dobjunk ki tárgyainkat, ha már nincs szükségünk rájuk, inkább ajándékozzuk el másoknak.

Reklámok tömkelege zúdul ránk naponta tévéből, rádióból, internetről, utcai hirdetőtáblákról fogyasztásra, különböző használati tárgyak birtoklására csábítva bennünket. Ne dőljünk be a shoppingolás élvezetét hirdető reklámoknak! Ne feledjük, van élet a hipermarketeken és Mall-okon kívül is...

Ha a témáról többet szeretnél megtudni, nézz szét a Tudatos Vásárlók honlapján.

Téli madáretetés

2010-11-29T21:11:00.000+02:00

Egyik napról a másikra beköszönthet a tél, ezért minél gyorsabban fel kell készülnünk madárvendégeink téli etetésére. A múlt héten megbeszéltük a legfontosabb téli madárvédelmi teendőket, etetők és odúk készítését és kihelyezésést a gyerekekkel, majd munkához láttunk. Elkészítettünk pár egyszerű etetőt műanyag flakonból, amelyet magokkal megtöltve lehet kiakasztani a fákra és kiszabtuk az apró zsákocskákat, amelybe napraforgómagok kerülnek majd a madarak számára. Többen vállalták, hogy falécekből odúkat és etetőket fognak készíteni. Ez az első év a sulinkban, hogy konkrét madárvédelmi terveink vannak, a felbuzdulást a Magyar Madártani Egyesület napi madárvédelem programja adta, amely sok érdekes ötletettel szolgál.

Megfogalmazódott sok kérdés is, lássuk a válaszokat a legfontosabbakra a téli madáretetéssel kapcsolatban. (a MME honlapja alapján)

Miért etessünk?

Az itthon maradó madárfajok etetés nélkül nem biztos, hogy képesek átvészelni egy kemény telet, emberi segítséggel viszont sikerülhet nekik túlélni a fagyos, havas napokat, amikor nehezen találnak maguknak táplálékot. Télen az északi területek és magashegységek madarai is lehúzódnak hozzánk telelni, hiszen nálunk enyhébb a klíma és nem borítja hó hosszú hónapokon át a talajt és fákat. A kis testű énekesmadarak nem halmoznak fel zsírt a testükben, ezért tartalékaik csak arra elegendőek, hogy átvészeljenek egy fagyos éjszakát. Ha nem sikerül eleget táplálkozniuk egy rövid, alig 8 órás nappalon, következő fagyos éjszakán egészen biztosan elpusztulnak.

Kékcinege az etetőn (Orbán Zoltán fotója, forrás: www.mme.hu)

Mikor etessünk?

Csak télen szabad etetni! Ezt nagyon fontos megjegyezni, hiszen sok faj, amely télen az etetőket látogatja, mint például a cinege, harkály, csuszka nyáron rovarokkal táplálkozik. Ha magvakkal kezdik el etetni fiókáikat, azok akár el is pusztulhatnak.

Folyamatosan kell etetni egész télen át, ha már belevágtunk a felelősségbe. Az etetőket naponta ellenőrizni és a madáreleséget folyamatosan pótolni kell.

Mivel etessünk?

A madarak legjobban az olajos magvaknak örülnek, mint a napraforgó, de szeretik az apróbb magvakat is, mint például a köles, amelyeket díszmadárboltban könnyen beszerezhetünk. A nagyon kicsi testű madarak (pl. vörösbegy, ökörszem) nem tudják csőrükkel szétroppantani a nagy napraforgómagokat, ezért jó ha apró magvakat is keverünk a napraforgó közé. Adhatunk dióbelet is nekik, igazi ínyencség számukra.

A cinegék számára faggyúgolyókat vagy szalonnabőrt is kiakaszthatunk, lényeg, hogy a szalonna ne legyen füstölt vagy sózott. Ágakra felszúrt almát is adhatunk nekik.

Nem szabad etetni sózott magokkal és kenyérbéllel! Az ázott kenyérmorzsa hamar megsavanyodik és a madarak bélgyulladást kaphatnak.

Cinkegolyó (Orbán Zoltán fotója, forrás: www. mme.hu)

Kékcinege (Orbán Zoltán fotója, forrás: www.mme.hu)

Milyen etetőt készítsünk?

Gyakorlatilag bármilyen anyagból készíthetünk madáretetőt, ez kizárólag a fantáziánkon múlhat. Ha nincs kertünk vagy erkélyünk készíthetünk ablaketetőt is. Lehet műanyag flakonból, lopótökből, kókuszdióhéjból, agyagmécsesből vagy falécekből készített dúctípusú etetőt készíteni.
Ötletek és kivitelezések a Magyar Madártani Egyesület honlapján láthatók.

A bartókos diákok etetőit egy következő bejegyzésben mutatjuk majd be.

Őszi séta a Vadászerdőben

2010-11-15T23:31:00.000+02:00

Talán az egyik legvarázslatosabb évszak az ősz. Hogy miért? Mert az eddig zöld falevelek egyik napról a másikra minél színesebbekké válnak.

Õsszel, amikor egyre kevesebb a napsütés és csökken a hõmérséklet, a fák felkészülnek a télre. A zöld levelek sárgára, vörösre változnak, majd lehullanak. A színváltozást a levelek pigmentjeinek változása idézi elõ.

A levelek zöld pigmentje a klorofill. A klorofill vörös és kék fényt nyel el a növényre esõ napfénybõl. A levelekrõl visszaverõdõ fényben kevesebb a vörös és a kék, így a leveleket zöldnek látjuk.

Ám levelekben olyan pigmentek is elõfordulhatnak, amelyek az antocianinok közé tartoznak. Az antocianinok kék, kékeszöld és zöld fényt nyelnek el. Ezért az antocianinokat tartalmazó levelek vörösnek látszanak.

Egy pénteken suli után a közeli Vadászerdőbe mentünk egyet sétálni. Aki akart egy jót bicajozni az biciklivel jöhetett, de aki gyalog jött az sem unatkozott, mert jókat nevetgéltünk, megkóstoltuk a szájösszehúzó kökényt miközben a varázslatos tájat figyeltük. Sajnos elég hamar sötétedik, ezért csak egy pár órát sétálhattunk, bár szerintem egyeseknek ez is elég volt. Mire a kiértünk az erdőből már sötét volt, de ez így volt jó, mert megtapasztalhattuk, hogy milyen az erdő őszi alkonyatban.

A fotókat és a bejegyzést Ágota készítette.

Saroltavári biciklitúra - november 6.

2010-11-11T18:57:00.000+02:00

Túrabeszámoló pár képben:

Pihenő az út mellett

Erdőrészlet

Őszi színek

... Izzik a galagonya ruhája...

Visszaúton

Esti fények

Mikroszkóp – mikrokozmosz

2010-11-04T22:45:00.000+02:00

A címe kedvenc mikroszkópiáról szóló könyvemnek, amelyet Lovas Béla írt és saját mikrofotóival illusztrált, betekintést engedve egy fantasztikumnak tűnő világba, a mikrofotográfiába. Lovas Béla 80-as években publikált könyve óta a mikrofotográfia hatalmasat fejlődött a digitális technikák révén.

Optikai és elektronmikroszkópon keresztül készített fotókat gyűjtöttek most össze a hamarosan megjelenő Microcosmos című könyvben angol tudósok. Ezekből teszek fel egy párat. Köszönöm Juditnak, hogy felhívta rá a figyelmemet! A fotók innen származnak.

Bolha-profil

Fejtetű emberi hajszálon

Szemöldök 50-szeres nagyításban

Közönséges por, benne: szőrszálak, gyapot és műanyag szálak, virágpor

Rovarfej

A Nikon Small World makrofotó pályázat 2010-es díjnyertes fotói megtekinthetők itt. Érdemes.

Let’s do it, Romania!

2010-11-03T20:05:00.000+02:00

A tömegek szemléletváltása és a törvények betartása nélkül az egész önkéntesekkel végzett hulladék-gyűtögetés semmit sem ér, ezt mindannyian tudjuk. Ez volt a kezdeményezés legnagyobb gyengéje.

Pár nappal a Let’s do it, Romania! akció után ismét ellepte az utak mentét, erdők szélét vagy vizek partját a hulladék. Sajnos szeptember 25-én kirándulók, diákok, zöld szervezetek, multinacionális cégek természetbe járó alkalmazottai gyűjtötték azok szemetét, akiket a rendőrség és a zöld járőrök nem büntetnek meg akkor, amikor a természetet a szemetessel tévesztik össze.

Beszélni kell a környezettudatos életmódról iskolákban, civil szférában, médiában. És nem csak beszélni, hanem tömegeket mozgósítva cselekedni. Az Észtországból indult akció alapötlete zseniális, de ezt megelőzően agresszíven kellett volna kampányolni hónapokon át és a közösségi szemét- és építkezési törmelékhegyeket elszállíttatni a köztisztasági vállalatokkal. Talán a médiában elhangzott nagy szavakon, reklámokon, fotózásokon, na meg, az egy nap alatt összeszedett elenyésző mennyiségű hulladék összeszedésén túl, hatékonyabb lenne büntetni a szemetelőket.

Köszönet annak az öt bartókos diáknak, akik szeptember 25-én kijöttek Girodára és a Bega töltése mentén körülbelül 20-25 zsák szemetet gyűjtöttek össze egy délelőtt alatt.

Résztvevők: Dávid Izabella, Kása Mária, Varga Melinda (IX. osztály), Lévai Alex és Szőllőssy Roland (VIII. osztály).

A képeket a Deltatel cég alkalmazottai készítették, ők segítettek nekünk az összeszedett szemét elszállításában is.

Múltat idéző Bega holtág

2010-11-02T20:43:00.000+02:00

A civilizációhoz túl közel, Giroda falutól alig pár kilométerre a Bega mentén haladó töltés felőli oldalon bújik meg szerényen ez a kis tavacska. Talán már 300 éve szakadt le végérvényesen a Begáról, amikor a csatornázási munkálatok során a folyó kanyarulatait levágták. Vízi és vízparti növényzettel gazdagon benőtt, közelében pár százéves mocsári tölgyek utolsó példányaival találkozhatunk.

Bega holtág háttérben mocsári tölgyekkel

Háttérben a Bega kanyargó vonala, előtérben a holtág

Két friss kilencedikes diák, Tamás és Andris vállalta októberben, hogy kijöjjön egy vízminősítési vizsgálatra a holtághoz. 4 helyen végeztünk méréseket, az eredmények a holtágban meglepően jól sikerültek. A vizsgálati módszert Tamás, a táblázatokat Andris készítette el, ezekből közlünk egy kivonatot.

Szűrjük a vizet

A Bega vízminősítési vizsgálatát a Magyar Makrozoobenton Család Pontrendszer módszer szerint végeztük, amely több lépésből áll.

I. Mintavétel: - megpróbáltunk minél több makrogerinctelen állatot összegyűjteni a vízből egy adott helyen. A mintavétel időtartama kb. 20 perc volt. A mintavételt kézihálóval végeztük, minden helyen legkevesebb 15-ör merítettük víz alá hálónkat. Az aljzatot, vízinövényeket kotortuk, hogy minél változatosabb élőhelyről gyűjtsük be az állatokat.

II. Az élőlények azonosítása: - a helyszínen történt. Az állatokat egy világos színű tálban csipesz segítségével szétválogattuk, behatároztuk és feljegyeztük. A makroszkopikus gerinctelen állatokat családok (egyes esetekben nemzetség) szintjéig határoztuk meg. A határozáshoz Kriska György “Vízi gerinctelenek” könyvét használtuk.

III. Értékelés: - minden makrogerinctelen családnak (nemzetségnek) megfeleltettünk egy pontszámot, majd kiszámoltuk az összpontszámot és átlagpontszámot. Ezek alapján állapítottuk meg a vízminőségi indexet, amelyből következtettünk a vízminőségi osztályra.

A Bega holtág jó vízminőségűnek: II. B. bizonyult a talált makrogerinctelenek alapján, amelyekből párat az alábbiakban bemutatunk.

Csíkpoloska

Vízmérő poloska

Víziászka

Törpe vízipoloska

Molnárka


Botpoloska


Gammarus - bolharák							A képek a következő site-ról származnak: makrogerinctelenek

A gerlistyei szoros növényvilágából

2010-05-03T21:46:00.000+03:00

Hasonlóan a Kárás- és Néra völgye növényzetéhez, a Resica közelében levő szoros növényzete is szubmediterrán fajokban gazdag. Ezeket a bokorszerű erdőket karsztbokorerdőnek nevezi a szakirodalom, mert mészköves alapkőzeten alakulnak ki és viszonylag alacsony növésű (2-8 m magasságú) fákból állnak. Mikroklímájuk száraz és meleg, nyáron különösen felhevülnek a mészkősziklák, éjjel is ontva a meleget. Talán legszebb időszak a május ezekben az erdőkben. Virágzik a cserjeszintben az orgona (Syringa vulgaris), a virágos kőris (Fraxinus ornus), a galagonya (Crataegus sp.), és a cserszömörce (Cotinus coggygria). Ez utóbbi őszi színárnyalatai is különleges hangulatot kölcsönöznek ezeknek az erdőknek.

Orgona (Syringa vulgaris)

Virágos kőris (Fraxinus ornus)

Zergevirág (Doronicum sp.) és holdviola (Lunaria rediviva)

Agárkosbor (Orchis morio)

Foltos gólyaorr (Geranium phaeum)

Soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum)

Zöld hunyor (Helleborus viridis)

Füles kosbor (Orchis mascula)

Tavaszi ébredés

2010-03-29T19:57:00.000+03:00

Az első növényfotózós sétára múlt hétvégén jutottunk el a közeli (50 km) Radna-Solymos helységek melletti völgybe.
Évekkel ezelőtt jártunk a Solymos völgyben ilyentájt növényeket fotózni. Ebből egy dolgozatot is készített Thomas, amely megjelent a Természet Világában 2005-ben, ha jól emlékszem.

Jól időzítettünk, így kimondottan sikeres kis túra volt botanász szemmel nézve. Elkaptuk a kakasmandikót (jövő hétre valószínűleg el lesz virágozva), a vöröslő hunyort, a májvirágot, sőt a vízpart melletti ligeterdő tele volt hóvirággal. Volt még rengeteg csillagvirág, pettyegetett tüdőfű, kónya vicsorgó, virágzó sombokor, martilapu, alig virágzó szellőrózsák és salátaboglárka.

Májvirág (Hepatica nobilis)

Vöröslő hunyor (Helleborus purpurascens)

Martilapu (Tussilago farfara)

Hóvirág (Galanthus nivalis)

Pettyegetett levelű tüdőfű (Pulmonaria officinale)

Kakasmandikó (Erythronium dens canis ssp. niveum)

Föld órája - március 27.

2010-03-29T18:54:00.000+03:00

Minden nap tehetünk egy apró gesztust a környezetünkért - erről szólt a Föld órája megmozdulás, ami persze szimbolikus jelentőséggel bír. Egy milliárd lakásban kellett volna lekattintsák a villanyt Föld-szerte, hogy érezhető legyen az üvegházhatású gázok kibocsájtásának csökkenése.

A kampány eléggé hangzatos volt a médiában, Temesváron is különböző programokat szerveztek. A suliban minimális volt a mozgolódás, utolsó pillanatban (csütörtökön) plakátoltunk, de remélem mégis eljutott a híre a diákok többségéhez.
A temesvári városháza a WWF honlapról vette át a reklámanyagokat, amelyek szerintem az idén nagyon jók voltak.

Itt láthatjátok őket, ha eddig nem volt alkalmatok. Föld óráját nem csak évente egyszer lehet tartani, hanem minden nap, egészen apró odafigyeléssel!