2016. augusztus 24., szerda

Barázdabillegető és fiókája

A madaraknál sokszor a fiókák és a növendékek tollazatának a színe eltér a felnőtt egyedekétől, így felismerni őket nem mindig könnyű. Ezért volt nem mindennapi esemény együtt látni a barázdabillegető (Motacilla alba alba) szülőt a fiókájával, amint bogarásznak.

Ez egy hím, ő lehet az apa.

A fiatal madár.

Látszik a mellén a fekete folt.

(Ruszkatővölgy, 2016. július)

2016. augusztus 21., vasárnap

Rojtos fehér szegfű

A kései szegfű (Dianthus serotinus) a magyar alföld meszes homokpusztáinak, homoki réteknek a bennszülött (endemikus) faja. Nevét onnan kapta, hogy sokáig, általában június közepétől október elejéig virágzik, de akár májustól novemberig is, ha kedvező az időjárás. Virágának 5 fehér, majdnem feléig rojtos szirma van. Szára elágazó, egy száron több virág van. A csésze körülbelül sziromhosszúságú és zöldes. A többi fehér rojtos-tollas-sallangos rokonával együtt Magyarországon védett.




A képek Paks mellett, a cseresznyési erdő tisztásán készültek idén, július közepén.

Egy érdekes kapcsolódó cikk az Élet és Tudományból a fehér szegfűkről: Istenek, szent királyok, lovagok füvei

2016. augusztus 16., kedd

Állatkínzás a szépség és az emberi egészség "érdekében"

Úgy van vele az ember, hogy amiről nem tud, az nem zavarja. Tudtam, hogy bizonyos gyógyszereket állatokon tesztelnek, főleg fehéregereken és patkányokon, de őket nem szimpatizálom túlzottan. Amikor felröppent néha egy hír a majmokon való kísérletezésről, az felháborított, de még akkor nem tudtam ennek a mikéntjéről. Aztán ráakadtam egy cikkre, amely részletesen, képekkel illusztrálva leírta a kozmetikumok és tisztálkodási szerek tesztelését, és hogy ehhez nyulakat, cicákat és kutyákat is használnak. Na ez kiverte nálam a biztosítékot! Pár hétig kísértettek a képek. Az én kedvenceimmel ne kegyetlenkedjenek, ne kínozzák őket, és ne az én nevemben! Senki ép elméjű nem iszik sampont és nem ken a szemébe egy kanálnyi kézkrémet. És főleg nem ismételten. Ezeket a teszteket úgymond azért végzik, hogy nekünk ne legyen semmi bajunk a termékek használatától. 

Csakhogy van. Nekem legalábbis, és a környezetemben is tudok jó pár embert. Biztos mással is megesett, hogy a zsíroldó mosogatószer szinte a bőrét is levitte az ujjáról, pedig csak egy kicsit használta. Egyik kolléganőm arra panaszkodott, hogy az új és drága arckrémétől (egy dermato-kozmetikum!) begyulladt a szeme. Mondtam neki, ne kenje a szeme köré. Nekem egy szemránckrémtől gyulladt be a szemem és a szemspiráltól. Szintén márkásak voltak, mindkettőt kidobtam. Aki allergiás (egyre többen vagyunk, és egyre több mindenre), annak sokszorta rosszabb. Bizonyos samponoktól (híres, tévében reklámozott márkák) rettenetesen húzódik és viszket a fejbőröm, másoktól pattanások jelennek meg a fejemen. Kipróbáltam egy tucatnyi márkát, míg végül találtam egyet, amit eltűr a bőröm. Már azon voltam, hogy visszatérek a háziszappanhoz és ecetes vízzel öblítek (mint gyerekkoromban a nagyanyámnál). Mellesleg egy ismerősöm ezeket használja a mosáshoz, mert a mosóporokra allergiás. Tüsszög a szaguktól, és apró, piros, viszkető kiütések lesznek a testén, ha mosóporral mosott ruhát vesz fel. Ugyanakkor a parfümökre is allergiás.

Visszakanyarodva az állatokon való teszteléshez, felvetül bennem a kérdés: feltétlenül szükséges ez? Szerintem a végeredmény erősen kétségessé teszi a hatékonyságukat, tehát nagyrészt indokolatlanok. Ugyanerre a következtetésre jutottak egyes tudósok is, és új módszereket fejlesztettek ki: emberi sejteken, szöveteken végzett kísérleteket, melyek relevánsak, és nem kegyetlenek.

Miután utánanéztem, megdöbbenve tapasztaltam, hogy minden kozmetikumom, tisztálkodási szerem állatokon volt tesztelve, egy márka kivételével. Ez sok növényi kivonatot használ, organikusakat, amennyiben lehetséges, és főleg természetes anyagokat. De elég drága.
Eldöntöttem, hogy ezentúl olyan termékeket fogok vásárolni, amelyek nem voltak állatokon tesztelve, vagyis Cruelty Free-t (kegyetlenség-menteset). Arra számítottam, hogy jó mélyen kell a zsebembe nyúlnom ehhez. Kinga javaslatára elmentem egy bio termékeket áruló boltba. Nem minden termék volt Cruelty Free, de találtam, ami nekem kellett. És jóval kisebb volt az áruk, mint a patikában a dermato-kozmetikumoknak. Összetevőiket illetően főleg természetes alapanyagokat tartalmaznak, és eddig meg vagyok elégedve velük. De hát mindenki tudja, hogy a természetes anyagok a legjobbak, lásd uborka-,  gyümölcs-, tejfölös, joghurtos, mézes pakolások az arcra, olivaolajas, tojásos pakolás a hajra, stb.

A Humane Society International többek között azért is küzd, hogy betiltsák vagy legalábbis csökkentsék az állat-kísérleteket. Ha egyetértetek a céljukkal, írjátok alá a petíciójukat. Érdemes figyelni a facebook oldalukat, mert sok aktuális információt tesznek közzé.

Itt találjátok az állatokon tesztelő márkák listáját.

Az alábbi linkeken kereshetitek a nem kegyetlenkedő gyártókat:
http://www.leapingbunny.org/guide/brands
http://features.peta.org/cruelty-free-company-search/index.aspx

Az elismert kegyetlenség-mentes, állatokon nem tesztelt termékek logói.


Arról, hogy hogyan ismerjük fel a kegyetlenség-mentes termékeket, egy útmutató itt:
http://ethicalelephant.com/cruelty-free-vegan-labels-logos/

És a hamis logók felismerésében segít ez a cikk:
http://www.crueltyfreekitty.com/cruelty-free-101/cruelty-free-bunny-logo/


Kíméljük meg az állatokat a felesleges szenvedésektől, legyünk emberségesek velük szemben is.

2016. augusztus 14., vasárnap

Szegfűk a réten

A lilásrózsaszín illatos szegfűket szinte mindenki felismeri a mezőn, a réten vagy erdőszélen, mivel viszonylag hasonlítanak a kerti, nemesített rokonaikhoz.
A Ruszka-havas lábánál levő domboldalakon, legelőkön sok szegfűt láttam július elején.

Volt viszonylag magas, egyenes szárú, egyszínű lilásrózsaszín virágú, ezen a virágok csoportosan álltak a szár végén. Ezt vékonylevelű barátszegfűnek (Dianthus carthusianorum subsp. tenuifolius (Schur) Hegi) azonosítottuk.










És a kedvencem, a pöttyös virágú. A szirmok belső részén fehéres pöttyök vannak, a porzói lilásfehérek. Ennek elágazó volt a szára, és nem volt túl magas. Ez a szeplős szegfű egyik változata (Dianthus armeriastrum Wolfner).







Ez is ugyanaz, csak a szeplői halványak.

Segítségemre voltak a határozásban az alábbi oldalak:

Flora virtualis Romaniae
mybiosis


2016. augusztus 12., péntek

Fémes medvelepke

A patak partján akadtunk rá késő délután. Széttárt szárnnyal mutatós lepke. A völgyben már nem volt elég fény, ezért vakut használtam, így nagyon jól látszik a fémes csillogása.

A fémes medvelepke (Callimorpha dominula) egy közepes méretű éjjeli lepke (elülső szárnyhossza 2,2 - 2,6 cm), a medvelepkefélék (Arctiidae) családjába tartozik. Elülső szárnyainak a felszíne kékeszöld fémes csillogású fekete, fehér és sárgás foltokkal, hátsó szárnyai pirosak fekete foltokkal. Potroha felső része szintén piros. Ajaktapogatója rövid, de nyelve fejlett, így nektárral táplálkozik. Hegyvidéki nedves erdőkben, patakvölgyekben, szedresekben, csalánosokban él, egy évben egy nemzedéke van, imágója június-július folyamán száll. Azon medvelepke fajok közé tartozik, amelyek nappal is repülnek.  


 


(Ruszkatővölgy, 2016. július eleje)

2016. augusztus 10., szerda

Denevérsimogatás

Hogyan reagál az ember, ha denevér repül be a szobájába? 
Hát, általában visong, és ki akarja hessegetni. Ettől a jószág megijed, és még véletlenül sem azt teszi, amit elvárnak tőle.
Szerencsére idén a táborban nem teljesen így zajlottak a dolgok. Történt ugyanis, hogy két denevér  este, a nyitva hagyott ablakon át berepült a szobába. Visítás az volt, de kevesebb, mert fiúszoba volt. Csapkodás, zargatás azonban nem. Az egyik kisdiák egyszerűen megfogta őket. Aztán körbe lettek mutogatva, meg lettek simogatva és le lettek fotózva. Majd elengedtük őket. Elindultak az udvaron, a földön, de láttuk, hogy ez nem lesz jó nekik. Feltettük hát őket a falra, az otthonosabb volt számukra, mert a padláson laktak. Onnan aztán elrepültek. 

A denevérkolónia a tábor épületének a padlásán lakik, valószínűleg rőt koraidenevérek (Nyctalus noctula), a tavaly is írtunk róluk itt. Nappal is sokszor hallottuk őket "cincogni", sötétedéskor pedig elkezdtek kirajzani a tető alól.




Mindkét kezében egy-egy denevér.



És a vakus vaktában fotózás eredményei:

Vitorlázás



 Romániában minden denevérfaj védett, így ez is.
Idén Magyarországon a denevért az év emlősének választották.

(Ruszkatővölgy, 2016)

2016. augusztus 8., hétfő

A lódarázs

A kőfejtésnél, az ebihalas pocsolya nézegetése közben közelített hozzánk. Mély zümmögése és nagysága elég ijesztő volt, nem is mertük hessegetni, hanem inkább elhúzódtunk az útjából. Inni ment.  

A lódarázs (Vespa crabro) tora, lábai és a feje hátsó része barnás, jól megfigyelhető a két összetett szeme, és a fejtetőn a három pontszem, amelyel csak a fény irányát érzékeli. A lódarazsak erdőben élnek, de ha jó helyet találnak, épületeken vagy épületekben is megtelepednek.





2016. augusztus 6., szombat

Sakktáblalepke

A sakktáblalepke (Melanargia galathea) a szemeslepkék családjába (Satyridae) tartozik, közepes méretű, elülső szárnyhossza 2,2 - 2,8 cm, szárnyfelszíne fehér-fekete flekkes - mondom én - , mások kockásnak látták, így kapta a nevét. Hátsó szárnya fonákján szemfoltok vannak. Elülső lábai elsatnyultak.
Könnyű felismerni, de nagyon mozgékony, nehéz fotózni. A déli hőségben is aktív. Virágos réteken, tisztásokon, parlagokon fordul elő, június és augusztus között egy nemzedéke van. A Kárpát-medencében elterjedt.








(Ruszka-havas alja, 2016. július eleje)

2016. augusztus 4., csütörtök

Kétcsíkos hegyiszitakötő

A szitakötők mindig is tetszettek, valamiért egy miniatűr helikopterre emlékeztetnek. Színes testükkel, fátyolszerű szárnyukkal kecses kis jószágok. Na de amikor ezt megláttam! Akkora volt, hogy amikor végre-valahára leült egy fűszálra vagy virágra, az egészen meghajlott a súlya alatt, így ő gyakorlatilag csüngött rajta. Még a mogyoróbokor ágát is lehúzta.

A kétcsíkos hegyiszitakötő (Cordulegaster heros) átlagban 8 cm hosszú, teste fekete alapon sárga csíkos, szárnyfesztávolsága 10 cm.  Erdővel körülvett tiszta vizű patakok, források mellett él. Közép- és Közép-Kelet Európában endemikus faj, rajta van a vörös listán, élőhelyei fokozott védelemre szorulnak, Romániában és Magyarországon is védett.

A fejét letakarja a virág lehajló része, de látszik az egyik szeme.
(Ruszkatővölgy, 2016. július.)

2016. augusztus 3., szerda

Tőzeglápok reliktuma: a kereklevelű harmatfű

A hátszegi medencét átszelő főúttól nem messze található az ország egyik legdélebbi fekvésű oligotróf tőzeglápja. Egy kis lápról van szó, a Ruszka havas Hunyad megyei tövében, amelyet botanikai rezervátummá nyilvánítottak és a Hátszegi Dinópark részét képezi. A lápot  Densus községtől pár kilométerre levő Peșteana (magyarul Nagypestény) faluból lehet megközelíteni. A falut és környékét románok lakják, így aztán meglepetésszerű a faluban levő romos állapotú református műemlék templommal találkozni. 

Református templom a többszáz éves diófa lombja mögött

A temlomtól feljebb szebb napokat megélt, romjaiban is szép kúria árválkodik. A református templom kertjében sírok, magyar nevekkel. Csak tippelni tudok arra, hogy valószínűleg egykor magyar nemesek éltek erre, úgy ahogyan a hátszegi medencében a Kendeffyek óriási birtokokon gazdálkodtak, beleértve a Retyezát erdőségeit is, vagy Nopcsa báró, aki itt kutakodott a hátszegi törpe dinoszauruszok maradványai után...

A református templomnál hagyjuk az autónkat és elindulunk a falu feletti dombocska fele. Jó félórás gyaloglás után pillantjuk meg a lápot, ami kissé elüt a táj arculatától. Ez is a régmúlt idők lenyomata, a jégkorszaki reliktumnövényzet őrzője. 

 Nyírfák a tőzeglápon

A lápot égeres-nyíres-nyáras-mogyorós faállomány veszi körül, a tőzegmohás láp belsejében is törpe nyírek nőnek összevissza. A láp belsejébe vezető palló csak pár lépésnyi, ezért ha alaposabban körül szeretnénk nézni, a süppedős mohapárnákra kell merészkedni. Főként tőzegmohák (Sphagnum sp.) és szőrmohák (Polytrichum sp.) fajai alkotják a mohaszőnyeget. 

 Tőzegmoha (Sphagnum sp.)

A mohák között vöröslenek a harmatfüvek tövei. Közelebb hajolva hozzájuk megcsodálhatjuk ezeknek a jégkorszaki reliktumoknak a szépségét. 


A piciny leveleket teljesen beborítják a mirigyszőrök, amelyek végén levő ragadós nedv csillog a délutáni napfényben. 

Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)

Íme egy igazi rovarfogó növény: a nedvre ragadnak a rovarok, amelyeket aztán a növény megemészt, így egészítve ki soványka ásványi anyag szükségletét a lápból.

Harmatfű aprócska zsákmányával az esti ellenfényben



Pesteana tőzegláp, 2016. július

2016. augusztus 1., hétfő

Nappali pávaszem

Már a tavaly is sokat futkostam utána, de nem sikerült igazán jó képet készítenem róla. Végre idén szerencsével jártam.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a nappali pávaszem (Aglais io, régebbi nevén Inachis io vagy Nymphalis io) Közép-Európa egyik legszebb lepkéje. A tarkalepkék (Nymphalidae) családjába tartozik. A szárnyfelszín bíborvörös barna szegéllyel, minden szárnyán egy-egy kék szemfolttal. Feltűnő jelenség, és emellett elégy nagy is, elülső szárnyhossza 3 cm. A szárnyak fonákja ellenben fekete, összezárt szárnnyal könnyen el tud bújni. Egy éveben általában két nemzedéke van, tápnövénye a csalán. Kertekben, megműveletlen területeken, virágos mezőkön találkozhatunk vele. Fő ellenségei bizonyos legyek (Sturmia bella és Phryxe vulgaris), a fürkészlegyek és fürkészdarazsak, melyek a hernyójába petéznek, és lárváik abban élősködnek.


A fotózott példány egy hosszú, magas fűszál végén napfürdőzött és himbálózott, ahogy a szellő hintáztatta a szálat.



összecsukott szárnnyal

hintázik a magas fűszálon


És két tavalyi kép, ahol látszik a hátsó szárnyon is a szemfolt.







(Ruszkatővölgy, június vége - július eleje)