2014. szeptember 28., vasárnap

Őszi füzértekercs

Hétvégi túrázásunkat a Cserna hegységben az őszi füzértekercs fotózása koronázta meg. Egyetlen helyen sikerült rátalálni erre az érdekes, szeptemberi virágzású orchideára. Az őszi füzértekercs kicsiny, alig 20 cm-es növényke, amely virágzata spirálisan csavarodik.
























Ha közelebb hajolunk hozzá, virágai olyanok mintha vattacukorból vagy hófehér jégkristályokból lennének.



 Őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis), Cserna hegység, 2014 szeptember


2014. szeptember 22., hétfő

Ájtatos férfifaló

Az imádkozó sáska vagy másik nevén ájtatos manó valóban csak megjátsza az ájtatos és szende lényt. Olyasmire vetemedik, ami borzongással tölthet el bennünket: a romantikus szerelmeskedés pillanataiban elegánsan hátrafordul és elkezdi fogyasztani az őt átölelő párja fejét... A szerencsétlen hím nem tiltakozik, hanem teljes beletörődéssel tűri. Hogy miért az önfeláldozó magatartás? A férfifaló nőstény gyorsan és helyben jut így nagy mennyiségű értékes tápanyaghoz. Az energiabomba jól jön a sikeres peteképzéshez és peterakáshoz, növelve ezáltal az utódok életképességét. Az elfogyasztott hímek génjeit pedig a sikeres utódok viszik tovább. 

Ájtatos manó vagy imádkozó sáska (Mantis religiosa)

Valójában semmi köze a sáskákhoz, pedig neve ezekkel rokonítja. Nincs ugrólába, mint a szöcskéknek és sáskáknak. Az első pár láb fűrészekkel csipkézett fogóláb, amelyet gyakran imádkozó pózban emel a fejéhez (innen a név!). A fogóláb segítségével zsákmányol rovarokat, amelyeket látványos ügyességgel kap el és gyorsasággal fogyaszt el.

"Imára kulcsolt" fogólábak

Az ájtatos manó általában a meleg, száraz, füves réteken, kaszálókon figyelhető meg, de akár kertekben is találkozhatunk vele. Fűzöld színe a könnyen elrejti a fűcsomók között, beleolvad a környezetébe (mimikri). Szárazabb, kiaszott mezőkön barna vagy sárga színváltozatban is előfordul. Ha veszélyben érzi magát, széttárja mellső fogólábait, és felvillantja a lábtöveken elhelyezkedő, riasztó, fekete, egy nagyobb állat szemeit imitáló foltokat.

 Szemeket imitáló folt a fogólábon

A nőstény a petéket ősz elején petecsomóba (kokonba) rakja, amelyet fűszálakhoz rögzít. A peték így telelnek át. Magyarországon védett a furcsa életmódú imádkozó sáska, de mivel széles körben elterjedt, nem szerepel a veszélyeztetett fajok listáján.

 A nőstényeket felfúvódott, petékkel teli potrohukról ismerhetjük fel




2014. szeptember 14., vasárnap

Sziki őszirózsa

Lassan a végéhez közeledik a növényfotózás időszaka. A késő délutáni szép fényeket kihasználva, az elmúlt héten ismét a dinnyési szikesen jártunk. Ezúttal már virágozni kezdett a sziki őszirózsa, egy jellegzetes sótűrő (halofita) növény, amely húsos leveleiben képes elraktározni a sót. A talaj magas sókoncentrációjához alkalmazkodott szövetei több víz tárolására módosultak.


 Sziki őszirózsa (Aster tripolium) zebracsíkos zengőléggyel
(Helophilus affini

Zengőlegyekkel napsütötte helyen talákozhatunk. Nevüket annak köszönhetik, hogy jellegzetesen, "mozdulatlanul" lebegnek a levegőben. Amikor leszállnak egy nyitott szirmű virágra, sajátos lassúsággal mozognak. Darazsakra emlékeztető védőszínük ellenségeiktől védi őket. Teljesen ártalmatlanok, nincs fullánkjuk.

Sziki őszirózsák a pusztában

A napsütéses, meleg délutánnak köszönhetően a sziki növények virágain sokféle lepke szívogatta a nektárt. Főleg szemeslepkék és boglárkák időztek hosszasan a virágokon, munkába merülve vagy éppen türelmesen pózolva a fotósnak.


 Közönséges boglárkalepke (Polyommatus icarus)



2014. szeptember 9., kedd

Egy gombázós délután érdekességei

A hétvégén a Vadászerdőben tettünk egy késő délutáni rövid sétát. Erdei csiperke gyűjtése volt a fő célunk, de érdekes és szép gombafajokba botlottunk, amelyekkel eddig még nem találkoztunk a város melletti erdőben.

A csillaggombák érdekessége, hogy kezdetben gömb alakúak, félig a földben vannak; később a külső burok csillag alakban 7-8 lebenyre felszakad, kiterül és kihúzza a termőtestet a talajból. Mire megtaláljuk a gombát, a belső burok pergamenszerű lesz, a belsejében az érett, barna spórákkal.

Közönséges csillaggomba (Geastrum fimbriatum)

A másik érdekes faj, amire egy kivágott fa rönkjén akadtunk rá, a májgomba volt. Nevét marhamájszerű kinézetéről és színéről kapta. Fiatalon narancsos, azután húsvörös, húsbarna színű, felszíne nedves időben nyálkás, szárazon kissé ragadós. Idősebb korban vöröses levet ereszt, eléggé bizarr állaga van, de fiatalon ehető.

Májgomba (Fistulina hepatica)

A szétázott levelek és korhadó ágak között élénksárga csészék virítottak odébb. Hasonlóak voltak a piros osztrák csészegombához, amely kora tavasszal jelenik meg és korhadó faanyagon nő. A narancsvörös csészegomba, ellentétben rokonával, nyáron és ősszel, többnyire csoportosan növő faj. Ehető.

Narancsvörös csészegomba (Aleuria aurantia)

Egy korallgomba is előkerült, amit eddig nem tudtunk pontosan beazonosítani.

Korallgomba (Ramaria sp.)

Végül pedig egy kevésbé érdekes kinézetű, de annál finomabb gombafaj került lencsevégre, majd  a vászonszatyorba. Az erdei csiperke csoportosan nő, kalapja barna pikkelyekkel díszített, hasonló a fürjek színéhez. Vágásra erősen vörösödik, főzve barnul. Tejszínes-gorgonzolás szószban végezte, sok parmezánnal, petrezselyemmel megszórva és olasz tésztával társítva.


Erdei csiperke (Agaricus silvaticus)