Lepkék 4.

Újabb lepkefotók Cseresznyésről. Most nem halogattam az azonosításukat, mint a múltkor.

Vörös szemeslepke / Lasiommata megera (Satyridae):

Kis tűzlepke / Lycaena phlaeas (Lycaenidae):

Közönséges boglárka - hím / Poliommatus icarus M (Lycaenidae):

Plebeius argyrognomon M (Lycaenidae):

Közönséges gyöngyházlepke / Issoria lathonia (Nymphalidae):

És kardoslepkékkel is találkoztam, de arról egy másik bejegyzésben.

Házi rozsdafarkú és fiókái

Könnyű felismerni vörös farkáról, körülbelül veréb nagyságú madár, de nyurgább. A hím szürkésfekete, gyakran fehér szárnyfolttal, a tojó pedig sötétbarna. Vonuló madár, március és szeptember között tartózkodik Közép- és Kelet Európában, itt költ. Eredetileg hegyvidéken élt, de manapság a települések és a civilizáció közelébe húzódott. A házi rozsdafarkút a mórahalmi Erdei Iskolánál adódott alkalmam megfigyelni, ahol a bejárati tető alatt, a gerendán fészkelt. A fiókák pontos számát nem tudtam megállapítani, de három biztos volt, és mivel júliusban jártunk ott, ez a második költés lehetett. Nagyon fürge madár, ügyes és borzasztó szorgalmas, megállás nélkül hordta a hím is, meg a tojó is a hernyókat és a rovarokat a fiókáknak.  Ugyanakkor bátor is, szinte nem is zavarta a népes gyereksereg. Bizonyítékul álljon itt pár sikerültebb fotó.

A bolyhos fészekalja

Szemecske

 

A hím zöld kukaccal

A hím ezúttal vöröses kukaccal

A tojó rovart visz a fiókáknak

Ének az esőben

Esőálló

Újabb zsákmány

Megfigyelőállás

Terepgyakorlaton a Csipak-réten

A mórahalmi Erdei Iskola mellett terül el a Csipak semlyék nevű természetvédelmi terület. A helyiek a vizenyős, szikesedő területeket nevezik semlyékek-nek. A Duna-Tisza közének déli részén a semlyékek a múlt század elejéig  összefüggő területeket alkottak. A vízrendezés  megváltoztatta a tájat, ma csupán szigetszerűen maradtak fenn a vizenyős területek, amelyek az egykori növényzetet őrzik.
  

Egy ilyen maradványrét a Csipak semlyék is, ahol tavasszal olyan védett növényfajok nyílnak, mint a pókbangó vagy a szibériai nőszirom. Nyárra általában már kiszáradnak, szikesednek ezek a rétek, így a Csipak semlyék is. Az idei esős nyárnak köszönhetően, még júliusban is üde volt a rét, sok növényfaj virágzott.

 Budai imola szemeslepkével

Évelő len (Linum perenne)

Keresztespók

Ágas homokliliom (Anthericum ramosum)

Budai imola (Centaurea sadleriana)

 Terepgyakorlatozó diákok a Csipak semlyéken

Közönséges lizinka (Lisimachia vulgaris)

Csapó cserebogár tanulmányozás

Iskolánk idei természettudományos táborát Magyarországon, a Mórahalom melletti Erdei Iskolában tartottuk meg. A terület homokos semlyéi és kiszáradó láprétei sokféle érdekes és védett növényfajt rejtenek, de mivel ezek már elvirágoztak, más élőlények tanulmányozása került napirendre. Nem is kellett messzebb mennünk a tábor területénél, ahol már az eső napon izgatott gyereksereg jelentette, hogy furcsa kinézetű bogarak mászkálnak a homokos talajon.

Rögtön előkaptuk a fényképezőgépet, határozót és nem sokáig maradt rejtve a bogár kiléte. Kiderült, hogy csapó cserebogárhoz van szerencsénk, amely Magyarország legnagyobb cserebogara. Laza talajú, homokos vidéken él, főleg erdei fenyvesek közelében.

Csapó cserebogár (Polyphylla fullo) - hím példány

Az imágó 3-3,5 cm hosszúságú. Alapszíne barna vagy fekete, felülete fényes, apró fehéres pikkelyekből álló foltok díszítik, melyek könnyen ledörzsölhetők. A hím kisebb és karcsúbb, mint a nőstény, csápjának lemezei azonban szélesek és hosszúak.  4 évig fejlődő lárvája lombosfákat, fekete fenyőt, lágyszárúakat pusztít.

 Repülésre kész hím - jellegzetesek lemezes csápjai

A bogarak június-júliusban rajzanak. A hím egyedek mindig többen vannak a nőstényeknél és is előbb jelennek meg. A hímek repülnek, széles csápjaik segítségével keresik fel a talajon vagy fákon várakozó nőstényeket. A csapó cserebogár jellegzetessége, hogy potrohát a szárnyfedőhöz dörzsölve ciripelő hangot hallat.

A táborozás alatt volt időnk megfigyelni őket alaposabban, tanulmányoztuk felépítésüket, beazonsítottuk a határozóban, sőt még jól sikerült alkotások is készültek róluk.

Csapó cserebogarat rajzolnak a hatodikosok

Irodalom: Wikipédia

A Déli Retyezát orchideái

Az orchideák vagy kosborfélék a növényvilág legfajgazdagabb növénycsaládja, több mint 25.000 fajjal (még napjainkban is évente kerülnek elő új fajok, akár Európából is). Változatosságuk és különleges megjelenésük kutatókat, amatőröket, kertészeket és természetfotósokat egyaránt inspirál. Nagyon találó az intelem, mely szerint: "Vigyázat, a kosborfélék súlyos függőséget okozhatnak!"

Charles Darwin 1861-ben így írt erről a vonzalomról: "Az orchideák jobban érdekeltek, mint szinte bármi más az életemben."

A kosborfélék minden kontinensen megtalálhatók - az Antarktisz kivételével, de a legtöbb fajuk a trópusokon él. A nálunk előforduló orchideák mind talajlakók és bár kisebb méretűek, szín- és formagazdagságban nem maradnak le trópusi rokonaik mellett. Gyökereik gombafonalakkal élnek szimbiózisban. Az orchideák virágának különleges felépítése sokoldalú fejlődés eredménye, és a megporzást szolgálja. A nálunk élő kosborokat rovarok porozzák meg. Érdekességük, hogy a virágok szerkezete alkalmazkodott a rovarok testfelépítéséhez, sőt gyakran azokkal kölcsönhatásban fejlődött (koevolúció). Magjaik nagyon aprók, porszerűek, ezért a csírázáshoz minden orchideafaj számára lényeges a gombapartnerrel való szoros kapcsolat (mikorrhiza).

A kosborfélék egész Európában védett növények, környezetük indikátorai, mert nem tűrik a zavarást.

A Déli Retyezát mészköves tájai sokféle kosborfajnak biztosítanak élőhelyet, közönséges fajokkal, de igazi ritkaságokkal is találkozhatunk túráink során. A múlt hétvégi Jorgovánkő-túrán ezeket a fajokat fotóztuk le:

Erdőszéleken, tisztásokon gyakori faj az erdei ujjaskosbor, amelynek levelei sötét foltosak. A virágzat kezdetben kúp alakú

Foltos  ujjaskosbor (Dactylorhiza maculata  saccifera)

Erdei tisztásokon, de az alpesi övezetben is a gyakran kerül a szemünk elé a Jorgovánkőn, a kétlevelű sarkvirág. A zöldes sarkvirágtól a portokok párhuzamossága különbözteti meg.

Kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia)

Kétlevelű sakvirág a törpefenyő övezetében

Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea)

Mészköves táj a Jorgovánon

Az erdőben kerülhet elénk a jóval ritkább kardlevelű madársisak nevű kosbor, amely hosszú, kard alakú leveleiről kapta a nevét.

Kardlevelű madársisak (Cephalantehera longifolia)

Az erdőből kiérve, az alpesi övezet gyepében virágzik a Jorgovánon egy érdekes orchideafaj, amely a havasikosborral mutat kasonlóságot. Virágzata feketésvörös színű, kúpos alakú. Nincs illata.

Havasikosbor (Gymnadenia rhelicanii)

... és élőhelye

Más kosborfajok, amelyeket a túra során feljegyeztünk: madárfészek békakonty (Neottia nidus-avis), erdei korallgyökér (Corallorhiza trifida) és a Pseudorchis albida faj.

Pseudorchis albida

Felhasznált irodalom: Molnár V. Attila, et. al (2011), Magyarország orchideáinak atlasza, Kossuth Kiadó, Bp.