2011. február 25., péntek

Meggyvágó az ablakban

Az éjjel rengeteg hó esett, 25-30 cm (ez Temesváron rengetegnek számít, állítom, hogy az elmúlt 20 évben nem hullott ennyi hó ilyen rövid idő alatt), ezért ma reggel nagy sürgés-forgás volt a madáretetőm körül (8 széncinkét, 2 kékcinkét, 3 erdei pintyet és 2 fenyőpintyet számoltam - a verebeken kívül). A fenyőpintyek régebbi ismerősök voltak, mert bátran lakmároztak az ablakban levő etetőnél.
A meglepetés azonban egy meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) volt, mely rátalált az etetőre. Nyugodtan eszegetett és nézelődött, akkor sem röppent el, mikor elhúztam a függönyt. A többi madarat ellenben elijesztette. Kevesebb, mint 1 méter távolságból sikerült lefotóznom - bár nem éppen a legfotogénikusabb pózban, és az ablak se volt elég tiszta.

2011. február 10., csütörtök

Darwin hagyatéka

 202 évvel ezelőtt, 1809. február 12-én, egy vidéki angol orvos családjában kisfiú született: Charlesnak nevezték el. 50 évvel később megjelent életműve, A fajok eredete, ami teljes mértékben forradalmasította világnézetünket, tudományos és társadalmi téren egyaránt. 

Charles Darwinnak köszönhetően vált a biológia összefüggő, egységes tudománnyá. Elmélete az a létfontosságú információ, amely áthidalta az összefüggéstelen részletek közti szakadékot, és teljes képet nyújtott az élővilág összetettségéről.
Február 12-ét, e zseniális tudós tiszteletére, a tudomány és a értelem nemzetközi világnapjaként tartjuk számon. Ez az a nap, amikor szimbólikusan meggyújtjuk az értelem lángját.
Darwin valójában sokkal több, mint egy egyszerű szerző az emberiség könyvtárában. Ő az, aki megmagyarázta az élet sokféleségének jelenségét, és ő hívta fel a figyelmünket arra, hogy valamennyi élőlény, ami a Földön él, vagy valaha élt, rokonságban van. Unokatestvérei vagyunk a majmoknak, kik visszanéznek ránk az állatkertben, távolabbi unokatestvérei a terek millió galambjának, és ennél is távolabbi rokona minden zöldségnek, ami az asztalunkra kerül.  

Photobucket

A fenti ábrán egy csigát, halat, madarat, tigrist, majmot és embert láthatunk – mindannyian állatok. Csoportosíthatók-e az „állat” fogalman belül? Természetesen igen. Próbáljuk meg mindig kiejteni valamelyiket: a csiga kivételével mindegyik állatnak gerincoszlopa van. A csiga gerinctelen élőlény, tehát el tudjuk választani a gerinces élőlények csoportját a gerinctelenekétől. Vizsgáljuk tovább a gerinceseket. A hal kivételével mindegyik a szárazföldön él, és négy végtagja van (függetlenül attól, hogy azok szárnyak, mancsok vagy kezek). Őket tetrapodáknak nevezzük. Csoportosíthatók-e tovább? Igen. A madár kivételével mindannyian bundával rendelkeznek és tejjel táplálják kicsinyeiket. Íme, az emlősök csoportja. A tigrist, majmot és embert lehet-e tovább csoportosítani valamilyen szempont szerint? Persze hogy lehet! Válasszuk ki azt a két állatot, akinek keze van. A majom és ember alkotja a főemlősök csoportját.
Tehát, elmondhatjuk az emberről (és a majomról is), hogy állat, azonbelül gerinces, azonbelül tetrapoda, azonbelül emlős és a főemlősök csoportjába tartozik. A tulajdonságok, amelyek alapján csoportosítottuk őket, különböző időpontokban jelentek meg az élet evolúciója során, és a tonnányi bizonyíték arra mutat, hogy ez a csoportosítás faként ábrázolható: a fának egy törzse van (állatok), amely két részre ágazik: gerinctelenek ágára és gerincesek ágára, ezek maguk rendjén tovább ágazódnak, és ágaik is ágakat hoznak létre, egész amíg eljutunk a csigáig, halig, madárig, tigrisig, csimpánzig, emberig vagy bármely más állatig. Az alábbi ábra szemlélteti ezt a csodálatos családfát: 

 Photobucket
Darwin A fajok eredeté-t a következő mondattal zárja le: Felemelő elképzelés ez, amely szerint a Teremtő az életet a maga különféle erőivel együtt eredetileg csupán néhány, vagy csak egyetlen formába lehelte bele, és mialatt bolygónk a gravitáció megmásíthatatlan törvényét követve keringett körbe-körbe, ebből az egyszerű kezdetből kiindulva végtelenül sokféle, csodálatos és gyönyörű forma bontakozott ki – és teszi ma is.
És mi más ez, ha nem felemelő érzés?
Kívánok Nektek boldog Darwin-napot!           

A cikk szerzője Marton Attila a BBTE biológus hallgatója

2011. február 5., szombat

Fakopáncs közelről

A napokban sikerült készítenem néhány közeli képet a balkáni fakopáncsról (Dendrocopos syriacus), ahogy a fát kopogtatja és keresi a kéreg alatt a kukacokat.
Az egyik képen látszik a nyelve, egy másikon pedig éppen fogott valami ennivalót.




Balkáni fakopáncs - hím (piros sapkával)








Balkáni fakopáncs - tojó (fekete sapka)

2011. február 3., csütörtök

Széncinkék a kertben


A napok óta tartó zord hideg és hó még több madarat vonzott a kertbe. A reggelente megjelenő széncinege csapattal tart 1-2 kékcinke is, akik kitűnnek ügyességükkel és tanulékonyságukkal a többiek közül, 3-4 erdei pinty és egyetlen félszeg, buta zöldike, aki a pintyekkel együtt inkább a földön keresgél magvak után, mert annyira ügyetlen, hogy nem tud rászállni a kiakasztott faggyútömbre. A nappali -6 fok körüli hideg eléggé megviselte a pintyeket, behúzott lábakkal üldögéltek a fagyos ágakon, miután elunták a keresgélést. A széncinkék viszont virgoncan röpködtek a kert fái és az etető között, magokkal a csőrükben. Pár pillanatra az ökörszem sötétbarna kis sziluettje is előtűnt a bokrok alatt ugrándozva. 
A nap sztárvendégei azonban a széncinkék voltak, róluk készült is pár tűrhetőbb fotó.





2011. február 1., kedd

Big Garden Birdwatch Angliában és nálunk

Madár megfigyelési napokat tartottak a múlt hétvégén Nagy-Britanniában. Az angolok Európa, sőt az egész világ legnagyobb amatőr madarászai, nagyon sok embert megfertőzött náluk a madarász-láz és egész ipara van a madáretetők, odúk és más madárbarát kellékek gyártásának, ami irigylésre méltó. A nagy kerti madármegfigyelést 33 éve szervezik meg, az idén félmillió önkéntes szolgáltatott pontos, megbízható adatokat. Miről is szól ez a rendezvény? Bárki részt vehet, nem kell profi madarásznak lenni, csupán egy órát kell a szabadban eltölteni és feljegyezni, ha lehet lefotózni az adott település kertjeinek, udvarainak vagy parkjainak madarait, majd leküldeni az eredményeket.

Az idei megfigyelések összegzése szerint a kemény decemberi és januári fagyok hatására sok érdekes, ritka madárvendég érkezett hozzájuk Észak-Európából és Oroszországból. Milyen madarakról van szó? Kisméretű védett madarakról, mint az őszapó, az ökörszem, a sárgafejű királyka (Európa legkisebb madara) vagy a fenyvescinege. Be kell vallanom, hogy minden elismerésem az angoloké, hogy ennyi embernek fel tudták kelteni az érdeklődését a madarak iránt. Akit érdekel, itt olvashat róla többet a The Guardian honlapján, itt  nézheti meg a legismertebb fajokat és itt lehet meghallgatni a madarak énekét.

Szétnézve a mi lakóhelyünk táján, úgy gondolom érdekes lenne egy listát készíteni arról, hogy milyen madarakat láttunk  az elmúlt hetekben. A napok óta tartó csonthidegben  megnőtt a madárforgalom, sőt... Kimondottan ritkának számító fajok nálunk is megjelentek, ma például az újszentesi udvaron egy ökörszem, egyik legkisebb madarunk, amely ritkán mozdul ki erdők sűrűjéből.
Remegő kézzel kaptam a fotógépem után, hogy megörökítsem a pillanatot, amely egyszerűen hihetetlen volt. Sajnos nem lettek élesek a képek, az ökörszem pedig gyorsan továbbröppent. A kudarcért az vigasztal, hogy Zita tegnapi karvalyos képei szenzációsak.
Tehát, azt hiszem tényleg megérett az idő egy kis statisztikára. Következzenek az általunk megfigyelt fajok egy rövidke leírással és saját fotókkal illusztrálva.

 Széncinege (Parus major)

Elmaradhatatlan az etetőkről. Fekete sapkája, sárga hasoldala alapján mindenki felismeri. Számos vers, dal szól róla a magyar irodalomban is.
A fekete nyakkendő csak a hímeknél ér le a lábak közé, a tojóknál rövidebb.



 

 
Kékcinege (Parus caeruleus)

Kisebb a széncinkénél, de erőszakosságában, rámenősségében felveszi vele a versenyt. A kék sapka és a kékes szárny können felismerhetővé teszi.

 

 Erdei pinty (Fringilla coelebs)

Gyakori vendég az etetők környékén. Legjobb ismertetőjegye a fehér szárnycsík. Tipikus pinty, dagi test, kúpos csőr. A tojók barnásak, de télen a hímek is színtelenebbek.

 Fenyőpinty (Fringilla montifringilla)

Narancsos színezetű pinty, fehér farkcsíkkal. Észak-Európában fészkel, nálunk csak téli vendég vagy átvonuló. A télire hozzánk érkező fenyőpintyek száma az északi területek időjárásától függ.




Zöldike (Carduelis chloris)

A hím olajzöld, farkcsíkja sárga, a tojó zöldessárga. Erőteljes magevő csőr, vastag testalkat, de semmi erőszakosság, igazi társasági lény.




Fekete rigó (Turdus merula)

Senki nem téveszti össze más madárral. A hímek feketébbek, csőrük élénk narancssárga.Főként a talajon ugrálva kutatnak táplálék után. A télire itthon maradó rigók fák és cserjék terméseivel táplálkoznak, de látogatják az etetőt is.
 


Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus)

Fekete-fehér tollazatukról, jelentős csőrükről és vörös hasaljukról könnyű felismerni a fakopáncsokat. A balkáni fakopáncsra megszólalásig hasonlít a nagy fakopáncs is, viszont nála a fehetearcvonal átér a tarkóra.
Nyáron a fakéreg repedéseiből kemény csőrével kapácsolja ki a rovarokat, télen főleg magvakat eszik.



Karvaly (Accipiter nisus)

A verébalkatú madarak réme az etető körül. Fejtetője és háta kékesszürke, hasoldala fehér alapon barna harántcsíkokkal díszített. Télen a házak közé merészkedik és itt zsákmányol.  

Fotó: Bartyik Zita

Balkáni gerle (Streptopopelia decaoto)

Kultúrakövető madár, a múlt század közepe óta terjedt el szinte egész Európában.
Mezei veréb (Passer montanus)

Fekete fülfoltja alapján könnyen megkülönböztethető a házi verébtől. A közismert rokonnal ellentétben nem szereti a belvárost és odúkban költ. 




Ökörszem (Troglodytes troglodytes)

A legkisebb madaraink egyike. Félénk, ritka madár. Ritkán lehet észrevenni az etetőn, pedig jellegzetes faroktartásáról könnyű felismerni. 

Fotó:http://www.guardian.co.uk/environment/big-garden-birdwatch



Madárszövegek: http://www.sulinet.hu/biosz/etet/etet.htm és más madárhatározók.